Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

ESET A TEJÜZEMBEN Két hadnagy — Petrov és Broskin — ment a tej­üzemben. Körös-körül nyugalom áradt el. Hirtelen lövés dörrent. Petrov szétvetette kezeit, majd hol­tan a földre hullott. Broskin megdöbbent. A tele­fonhoz rohant, tárcsázott és várt. — Halló! — kiáltotta —, halló! őrnagy alezre­des? Én vagyok, Broskin. Azonnal küldjék ki az őrjáratot a tejüzembe! Visszaakasztotta a kagylót, majd megkereste a tejüzem igazgatóját. — Hát ez micsoda dolog itt maguknál... lövöl­döznek? — kérdezte szigorúan. — Hát igen, a kém — mondta bosszúsan az igaz­gató. — Harmadnapja jönnek be a dolgozóink és látják: ott ül a kém és issza a tejet. El akarták fog­ni, de elfutott és bevette magát a túróba. — Miféle túróba? — ütődött meg Broskin. — A negyedik udvaron háromszáz tonna túró van. Még most is ott bujkál benne. — Hát így állunk — mondta Broskin. Ekkor megérkezett az őrjárat: őrnagy alezredes és hat hadnagy szállt ki a dzsipből. Broskin az al­ezredeshez lépett és talpraesetten jelentett. — Elfogni! — mondta őrnagy. — Hogyhogy elfogni — kiáltott fel az igazgató —, és a túró? — Kihordani! — mondta őrnagy. — De hiszen nincs csomagolóanyag — mondta megsemmisülten az igazgató. — Akkor várunk — mondta Broskin. — Kiéhe­zik — előmászik. — Nem éhezik ki — mondta őrnagy —, bizonyá­ra túrót fog enni. — Akkor kivárjuk, amíg az egészet megeszi — mondta a türelmetlen Broskin. — Ez nagyon sokára lesz — mondta az igazgató. — Mi is esszük a túrót — mondta őrnagy és el­mosolyodott. Sorba állította az embereit, majd felvezette őket a negyedik udvarba: a túróhegynél csatárláncba bontakoztak és enni kezdtek. Egyszer csak látják, hogy egy hatalmas tömeg közeledik feléjük. Leg­elöl egy intelligens külsejű munkás jött. — Hozzátok jöttünk — mondta őrnagynak, — se­gíteni. Ebédszünetünk van, hát úgy határoztunk ... — Köszönet — mondta őrnagy és szigorú szemei elfátyolosodtak, így már gyorsabban ment a dolog. Fogyott a tú­róhegy. Mikor már csak vagy húsz kiló maradt, ki­ugrott belőle egy ember. Ledöntötte a lábáról a hat hadnagyot. Azután keresztülrohant az udvaron, mi­közben ügyesen kerülgette a szerte heverő csapdá­kat. Broskin a nyomába vetette magát. Senki sem lőtt, mert féltek, hogy Broskint találják el. Broskin sem lőtt, mert félt, hogy eltalálja a kémet. Csak a kém lövöldözött. Eltűnt a harmadik udvarban, Broskin a nyomában. Egy perc múlva visszajött. — Baj van fiúk — mondta —, most meg a vaj­ba mászott bele. Valerij Popov írása a Normalnij hód című, a Szovjetszkij Piszatyel kiadónál 1976-ban megjelent kötetből való. Popov a fiatal szovjet irodalom groteszkbe hajló ágának képviselője, jelenleg a mi Mozgó Világunkhoz hasonló Auróra című folyóirat munkatársa. BRATKA LÁSZLÓ FORDÍTÁSA /

Next