Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
nyomán levél érkezett a Hungáriához az egyik kultúrotthon vezetőjétől. .,Várjuk önöket . . . kor, de kérjük, hogy az új ABBA- műsorukat is bemutassák ... Mivel megjelent az Omega új, immáron kilencedik albuma, a Gammapolis című, és amelynek felvételeinél személyesen is részt vehettem Offenbachban —, a magyar szövegeket a Rádió 8-as stúdiójában vették rá az alapokra —, így a muzsika alaposan bennem él. Néhány hónap szünet után, és magyar szövegekkel, jólesett újból hallanom. A zene, a hangvétel jellegzetes Omega-hang, amely mindig is vonzódott, a szövegek ezt csak alátámasztották, a mitikus jövő, az űr titkai és a jövő emberének hétköznapjai felé, amely ugyanakkor egy kicsit eligazítja a ma emberét is saját hétköznapjaiban. És mindezekhez egy kétperces vicc, az Arcnélküli ember, Haumann Péter közreműködésével: „amely valamiféle világi spirituálé fehér bőrű négerek ateista istentiszteletén”. Hogy néha azért komolyan is veszik az itt megjelent sorokat, arra szerény bizonyíték, hogy a népszerű Mini együttes, megfontolván szövegeikről szóló korholásomat, egy, a személyi igazolványában is szövegíróként feltüntetett munkatársat vont be új albumának készítésébe, S. Nagy István személyében. Hogy mi születik ebből, az is a jövő zenéje. Kerek tíz esztendeje, pontosan 1969. augusztus 21-én zajlott le, illetve kezdődött minden idők legnevezetesebb rockfesztiválja, amely Woodstock néven ment át e fiatal műfaj történelmébe. Jómagam is jártam Woodstockban, nokem 1969-ben, fájdalom a hazai sajtó pontatlanságára, rá hét esztendővel, 1976-ban. Óriási sík terület, semmi nem látható, nincsen emléktábla, és csend van mindenütt. Egy novellában már írnám is, hogy csak a környékbeli szálas fák érzik magukban a régi ritmusokat, a tömegek ordításait, a szereplők arcait. De ez nem novella, a környékbeli farmerek nem a rockzene megszállottjai, és ha emlékeznek, akkor mindent letaroló hordákat idéznek, nézők sáskajárását. No, mindezeket egy hír kapcsán idézem. Ugyanis arról esett szó, hogy a tízéves évfordulón megpróbálják felidézni az egykori Woodstock hangulatát és koncertsorozatát. Augusztus 21- én kezdenék New Yorkban, filmeznék, és két LP-t jelentetnének meg róla. Persze, nem könnyű dolog a múltat felidézni. Olyan zsenik nem élnek már, mint az akkori szereplők közül Jimi Hendrix vagy Janis Joplin egyebek között, a Crosby, Stills, Nash és Young négyesnek újból kellene egyesülnie, ez várna a Creedence Clearwaterre és a Mountain együttesre is. A Band együttes már látványosan bejelentette szétválását, akkor újból összetoboroznák a tagokat? Azért a Blood Sweat and Tears még létezik, Joe Cocker is aktív, a Jefferson Airplane most Starship néven, de működik, a Greatful Dead is létezik, és felléphetne még az eredeti előadók közül Johnny Winter, Paul Butterfield és Joan Baez is. És a Who is bemutatkozhatna új felállásában. Ha sikerülne megoldaniuk a problémákat, talán az új koncertsorozat nézőszáma is meghaladná az eredeti 450 000-et. És azt is remélem, hogy hét évvel a hangverseny után még én is elvetődnék New Yorkba.. . Végül, ha már a nosztalgiánál tartunk, íme egy felvétel a hazánkban első ízben fellépett londoni zenekarról, a Nashville Teensről. Újból megjelentették régi sikereiket, a Dohányföldeket és másokat, közülük Ray Philipps még mindig aktív. Tán még sokat emlékeznek is rá nálunk Rév Fülöp néven . . . Cintula — Mi most a menő, mondjuk a punk-zenében? — A Manson-család kiment a mosásban, az ügyeletes sztárok neve kicsit hosszabb lélegzetű. Amikor a zebra átmegy a zebrán. S váratlan fordulat a punkban: ők már zenélni is tudnak! — Azt rebesgetik, te is tudtál valaha . . . — Hogyne, persze, sőt, ma is elprüngyögök gitáron és zongorán. Minden felvágás nélkül mondom: tagja voltam a Benkó dixi-együttesnek. Amikor még kezdők voltak, Agárdon bevettek a buliba. Sajnos, rövid életű volt a karrierem. Egy vájtfülű is ült a hallgatók között, játék közben felállt, megtörölte a száját és elüvöltötte magát: ne itt gyakoroljak, hanem otthon! — S ezzel kifújt? — Még nem. A József Attila gimibe jártam, ott hoztunk össze egy zenekart. Ez 61-ben vagy 62-ben történt, akkor még az angol módi járta, angolul énekeltünk és angolosan hangzó nevekkel kísérleteztünk. Az egyik legszebbre jól emlékszem: Thepertő volt szegény! — S végül is mi vetett véget zenés pályafutásodnak? — Az, hogy ellopták a Bródy új gitárját. Én vettem meg tőle az ernyedt régit, már a Shadows-számokat is egészen jól recegtettem rajta, amikor a lopás után visszavette tőlem. — S hogyan lettél lemezlovas? — Őrült tempóban gyűjtöttem magnóra a luxemburgi rádióadó slágereit. Omega akkor volt feljövőben, Laux Józsi mondta, hogy állítsak össze nekik egy műsort a szünetre, így született a hazai disco. — Már elnézést, de táncolni tudsz? — Hogyne, tánciskolába is jártam. Az ott tanult szvingből építettük fel a rock and roll-t. Az iskolai bulikon például tilos volt kidobni a partnert, igazgatói intő járt a kidobós figuráért. Csak szordina jártuk, de komoly alapokkal rendelkezem. — Kedvenc táncod? — A twist. — Miért? — Mert néhány perc alatt meg lehetett tanulni, s máris arathattuk a babérokat. Szóval, demokratikus volt! — S hol szerezted a Cintula nevet? — Móra Ferenc a keresztapám. Az egyik novellájában szerepel furfangos Cintula, a hórihorgas kópé. Már 13 éves koromban elértem a mai magasságomat, nem nagyon tetszett a becenevem, mindenkit megvertem, aki így hívott, éppen ezért maradt rajtam. Disc-jockeyből KISZ-jockey lett. A KISZ által szervezett poprendezvények állandó műsorvezetője Cintula mester, azaz Keresztes Tibor. Az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat rendezvényein és az IM-esteken is az ő zenéjére ropják a tinédzserek.