Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
Őrségben az Őrségben Gyanógeregye, Ostffyasszonyfa, Rádóckölked, Szarvaskend, Pornóapáti, Gutatöttös, Balogunyom, Csempeszkopács, Nemesrempehollós, Csákánydoroszló, Csörötnek, Nyőgér, Kenyéri, Porpác, Zsenynye, Sótony, Katafa... A faluneveknek is más ízük van itt, mint az ország belső vidékein. Megőriztek valami hangulatot szépen zengő régi és népi nyelvünkből. Újságíró és fotós kollégáimmal két napon át vendégek voltunk Vas megye nyugati részén. A Munkásőrség Országos Parancsnoksága és a Határőrség invitált bennünket az őrségbe: tekintsünk be a határ védelmezőinek hétköznapjaiba. Mi jobbára csak az irodalomból tudjuk: a haza, a hazaszeretet különleges értelmet, mélyebb tartalmat nyer a végeken! Itt évszázadok óta mindennapos valóság ez. A fiatalok úgy nőnek fel, hogy beléjük ivódik a fokozott felelősség! A hajdani őrök késői leszármazottjainak ma már nem feladatuk a „végek őrzése”. Határőrök vették át tőlük ezt a feladatot. Apáik vére, s az éberség azonban nem veszett ki belőlük, önkéntesként őrfeladatokat is ellátnak termelőmunkájuk mellett. Itt a munkások és a termelőszövetkezetek legjobb dolgozóiból toborzott munkásőrség tagjai az ország más részén élő fegyvertársaiktól eltérő munkát végeznek, segítenek a határőröknek. Ha „különleges feladatot” kell végrehajtaniuk, s akkor is, ha csak szokásos járőrtevékenységről van szó. S aki egyszer magára ölti a kék egyenruhát, az szolgálaton kívül is éberebb társainál. A megye munkásőreinek vezetői példákat soroltak erre: Krizsa Boldizsár sárvári munkásőr 16, Bodó Károly őriszentpéteri századparancsnok pedig 11 olyan személyt fogott el, akik határainkat igyekeztek illegálisan megközelíteni. Az éberség náluk természetesen nemcsak így értendő. Ők figyelnek fel először, ha bajba jutott társaikon, támogatásra szoruló öregeken kell segíteni. Vagy ha a közösség éppen a több vagy jobb munka formájában maga igényli a kisegítést.