Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

Őrségben az Őrségben Gyanógeregye, Ostffyasszonyfa, Rádóckölked, Szarvaskend, Pornóapáti, Gutatöttös, Balogunyom, Csempeszkopács, Nemesrempehollós, Csákánydo­­roszló, Csörötnek, Nyőgér, Kenyéri, Porpác, Zseny­­nye, Sótony, Katafa... A faluneveknek is más ízük van itt, mint az ország belső vidékein. Meg­őriztek valami hangulatot szépen zengő régi és né­pi nyelvünkből. Újságíró és fotós kollégáimmal két nap­on át vendégek voltunk Vas megye nyugati ré­szén. A Munkásőrség Országos Parancsnoksága és a Határőrség invitált bennünket az őrségbe: tekint­sünk be a határ védelmezőinek hétköznapjaiba. Mi jobbára csak az irodalomból tudjuk: a haza, a hazaszeretet különleges értelmet, mélyebb tartal­mat nyer a végeken! Itt évszázadok óta minden­napos valóság ez. A fiatalok úgy nőnek fel, hogy beléjük ivódik a fokozott felelősség! A hajdani őrök késői leszármazottjainak ma már nem fel­adatuk a „végek őrzése”. Határőrök vették át tőlük ezt a feladatot. Apáik vére, s az éberség azon­ban nem veszett ki belőlük, önkéntesként őrfel­­adatokat is ellátnak termelőmunkájuk mellett. Itt a munkások és a termelőszövetkezetek leg­jobb dolgozóiból toborzott munkásőrség tagjai az ország más részén élő fegyvertársaiktól eltérő mun­kát végeznek, segítenek a határőröknek. Ha „kü­lönleges feladatot” kell végrehajtaniuk, s akkor is, ha csak szokásos járőrtevékenységről van szó. S aki egyszer magára ölti a kék egyenruhát, az szol­gálaton kívül is éberebb társainál. A megye mun­kásőreinek vezetői példákat soroltak erre: Krizsa Boldizsár sárvári munkásőr 16, Bodó Károly őri­­szentpéteri századparancsnok pedig 11 olyan sze­mélyt fogott el, akik határainkat igyekeztek ille­gálisan megközelíteni. Az éberség náluk természetesen nemcsak így ér­tendő. Ők figyelnek fel először, ha bajba jutott tár­saikon, támogatásra szoruló öregeken kell segíteni. Vagy ha a közösség éppen a több vagy jobb mun­ka formájában maga igényli a kisegítést.

Next