Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

Egy másik panaszunk: a tévé Egymillió fontos hang­jegy műsorában még nem jutottunk önálló 15 perc­hez . . . — A hangszereléseinket ért kritikákat azért meg­szívleltük. Igyekszünk a jö­vőben más, szélesebb ská­lájú hangszereket bevonni, anélkül persze, hogy mu­zsikánk populáris jellege elveszne, hiszen a közönség azért szeret bennünket. Va­lahogyan úgy érzem, hogy nálunk minden együttes újítani akar, minden évben valami mással feldúsítani hangkészletét, nos, ez elől mi sem térhetünk ki. — Nem mi találtuk ki a rock and roll stílust, csu­pán őrizzük hagyományait. Mi nem arra törekszünk, hogy technikai bravúrok­kal igázzuk le a közönsé­get, nekünk az az érzés jó, hogyha nézőink boldogan, jókedvűen, egy kellemes este emlékével térnek haza. Akkor mi is úgy utazunk hazafelé . . . Találkoztam Dévényi Ti­borral is, aki a Csak fia­taloknak! műsorából egy stúdióval arrébb költözött, a Táskarádió Poptáska ro­vatához. — Úgy érzem, hogy eb­ben a rovatban inkább olyan munkásságot fejthe­tek ki, ami közelebb áll a műsorvezetői, színpadi te­vékenységemhez. Kis ripor­tokat készíthetek, telefon­­interjúkat, oldottabb hu­morral. Még egy másik, té­vébeli műsor állandó sze­replője is lettem : a Tízen­­túliak Társaságában csiná­lom a diszkót. Ez azért ér­dekes, mert a rockmuzsika legalsó korosztályának kell műsort adnom. Azok szá­mára, akik majd később diszkókba járnak, lemeze­ket vesznek, tehát nagyon fontos, hogy milyen ízlé­sük lesz, kik lesznek a kedvenceik ... Ami a hazai LP-frontot illeti, két összeállítás is napvilágot látott. Az egyik a beat-korszak hajnalát idézi, az Omega 1969—71 között írt szerzeményeit, a másik Gábor S. Pál, a dal­­lamgazdag slágerszerző 1974—78 közötti sikereit tar­talmazza. Két zenei világ, mégis összegzése egy kicsit a hazai, sokrétű könnyűze­nei életnek. Különféle diszkóságok A diszkózenék gyorsabb sikerei felé irányozta lép­teit két olyan világhírű, de magáról régóta nem halla­tó együttes, mint az Os­monds és a Sparks. Az Osmonds családi zenekara jó ritmusú világslágereket gyártott, a Sparks inkább progresszív muzsikájával SIPOS PÉTER 36 DÉVÉNYI TIBOR tűnt ki. Mostanában olvas­tam arról, hogy a Sparks együttes is Giorgo Moroder szárnyai alá került, és a furcsa külsejű testvérpár zenekara belépett Giorgio, Donna Summer, a Three Degrees zenei világába. Az Osmonds új gazdája nem más, mint napjaink sikeres diszkódoktora. Maurice Gibb, a Bee Gees trió szer­ző-beltagja Hallottam első új felvéte­lét, nagyon jó! A diszkók világába tar­tozik a következő informá­ciónk is. Amanda Lear éne­kesnőről, ügyes propagan­dafogással, elterjesztették, hogy előéletében férfi volt. Nos, e kacsára élénken rá­cáfolt a tény: Amanda Lear egészséges gyermeknek adott életet. Ha férfi lett volna — egy legenda tartja magát erről —, Nobel-díjat kapott volna ezért. . . így be kell érnie egy ügyesnek vélt propaganda szétfoszlá­­sával és az anyai örömök nem lebecsülendő érzései­vel. Halál punk-módra Születés, halál — a két vég­let. Meghalt Sid Vicious, a hírhedt punk zenekar, a Sex Pistols egykori basz­­szusgitárosa, akit Ameriká­ban gyilkossággal vádoltak barátnője megölése miatt és amikor óvadék ellenében szabadlábra helyezték, az első nap örömeit olyan adag kábítószerrel ünnepel­te meg, amelyből nem volt ébredés... Itt vetődik fel a kérdés: valóban olyan veszélyes, sőt életveszélyes nyugaton a rock-szakma, hogy áldozatai egész sorát rabolja el a halál? Nemré­giben Keith Moont, a Who együttes dobosát érte így a halál, de sorolhatnánk a Doorst, a Rolling Stones-t ért tragédiákat, Brian Ep­stein impresszárió, Janis Joplin és Jimi Hendrix ha­sonló végzetét. Talán túlsá­gosan is hamar jött a vi­lághír, mindent elértek már, csak a megszépítő ká­bulat maradt? Vegyünk valami vidá­mabb témát. Az angol slá­gerlistán olvashattuk az el­ső helyen Ian Dury nevét, az Üss meg a karmesteri pálcáddal című száma alatt. Ezt a magyarosan Ilyen Gyuri­nak ejtendő fiatal­embert éppen a mindent elsöprő életakarása tartot­ta a felszínen, vitte az él­vonalba. Egy autóbuszka­lauz fia, aki egy szeren­csétlenségnél elvesztette a fél lábát, de nem adta fel énekesi ambícióit. Pedig még a külseje is riasztó, afféle Quasimodo, igaz, a Notre Dame helyett csak a londoni Big Ben toronyőre lehetett volna. Jean Michel Jarre viszont igen jóképű fickó. Új nagy­lemeze, a Napéjegyenlőség, ismét bizonyítéka varázsla­tos billentyűs játékának. És jó hír: ez az album rövi­desen kapható lesz, persze pult alól. . . Nálunk is. Sok más egyéb újdonsággal, mint a Styx együttes új albuma, a Baccara nagy­lemez és más nyalánksá­gokkal együtt. . . Végül, de nem utolsósor­ban, három hír három volt Beatles-fiúról. Paul McCart­ney saját stúdiót építtetett magának kommunikációs központjában, amely a hí­res Abbey Road-i stúdió konkurrenciája is lehet. Csak Mahavisnu guru a megmondhatója, hogy kifi­zetődik-e egy ilyen vállal­kozás. George Harrison egy For­ma I. kocsiról írt dalt, Gyorsabban címmel és alá­festésként egy Grand Prix startjának motorzúgása hallható. Azért a 45-ös le­mezfordulatnál ne játsszuk gyorsabban a felvételt. . . Ringó Starr betévedt egy diszkóba, ahol D. J. azon­nal felismerte és régi Beat­­les-lemezeket tett fel. Ringó leintette: — Én ma táncolni jöttem ide! A Beatlest hallgatni kell! — (Tegyük hozzá: meghatottan ...) IAN DURY JEAN MICHEL JARRE

Next