ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
Három évvel ezelőtt a Diósgyőri Gépgyár a gazdasági csőd szélére került. Elavult termékszerkezettel, rossz hatékonysággal, csökkenő termelékenységgel próbálták teljesíteni a terveket. Kevés sikerrel. Nem tudtak nyereségrészesedést fizetni, a munkások körében lazult a fegyelem, csökkent a munkakedv, nagy volt a fluktuáció. Sürgős intézkedésekre, állami segítségre volt szükség, hogy a népgazdasági szempontból fontos nagyüzem újra talpra álljon. Azóta új szelek fújdogálnak a DIGÉP háza táján. Csoda ugyan nem történt, de tavaly már ismét nyereségesen zárták az évet és a XII. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások között a KISZ KB ifjúmunkás osztályán is élénk feltűnést keltett a gyár Nemeslaki Tivadar ifjúsági szocialista brigádjának kiemelkedő eredménye és újabb vállalása A DIGÉP KISZ-bizottságán meglepődve fogadják az érkezésünk hírét. Igaz, nem jelentkeztünk be, de nem is a váratlan látogatással van baj. Egyáltalán nem számítottak az érdeklődésre. A brigád ugyanis már három éve sorozatban ér el hasonló, kiváló eredményeket de eddig még nem nagyon figyeltek fel a munkájukra. A brigád tagjait is láthatóan meglepi az újságírók jelenléte, kíváncsiskodása. Overallban, talpig olajosan nyomulnak be a KISZ-titkár irodájába, látszik, a gépek mellől „ugrasztották” őket. Elől a brigádvezető, hóna alatt az elmaradhatatlan brigádnaplóval. Alighogy leülünk egy asztal köré, elém tolják, nézzem meg: itt van minden, amit róluk tudni kell. Kelletlenül belelapozok a mozi- és színházjegyek, elismerések, fényképek, grafikonok, kimutatások. Szokásos kép. Mi tagadás, kicsit megkeseredik a szám íze. Kísért Wajda híres filmje. Csak nem „márványemberek” ülnek velem szemben? Kételkedésem azonban csak néhány pillanatig tart. A kezdeti feszengés gyorsan múlik, ahogy beszélgetni kezdünk, a srácok hangjából, keresetlen mondataiból érzem, szó sincs szerepjátszásról. Hatan vannak. Salap Béla a brigádvezető, Munkácsi Szilárd a helyettese és négy brigádtag, Demeter László, Nagy György, Palácsi János és Takács László. Miskolciak, környékbeliek. Mindannyian lakatosok. Nem túl színes, nem túl látványos a munkájuk. Sodró-, drótlágyító, vékonyító gépek szerelésével foglalkoznak. — Az egyik előgyártó üzemben dolgozunk — mutatja be a munkájukat Salap Béla. — A DIGÉP kooperációban készülő gépeit csináljuk. Mienk a munka első fázisa, a gépek összeállítása, szerelése, hegesztése. Normában dolgozunk, szinte tizedmásodpercre. Ezért aztán nagyon fontos, hogy minden pontosan, ütemezve, időben elkészüljön, ne legyen a továbbiakban sem fennakadás, csúszás. A vállalásainkban, a felajánlásokban ez is nagy szerepet játszott. A mi munkánk esetében a technológia még nagyon sok esetben kidolgozatlan. Ha az ember használja a fejét, van lehetőség az időmegtakarításra, a teljesítmények növelésére. Van munka, szerszám, munkakedv. Előfordul, hogy néhány új fogással a munkára adott 100 perc helyett 2—3 perc alatt is el lehet végezni egy munkafolyamatot. Elég sok egyforma szériamunkát végzünk, az ember munka közben törheti a fejét újításokon. Így aztán nincs baj a részhatáridőkkel, garantálni tudjuk a jó minőséget és takarékoskodni is lehet. Kimutatások kerülnek elő, s kiderül, a brigád ezzel az egyszerű módszerrel évek óta mindig jócs-