ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

magazinfi In ÓCEÁN A nagy kérdőjel még ott van a kemény rockot játszó Óceán együttes neve mellett, de a popszakma már meg­különböztetett figyelemmel kíséri szerepléseiket. Négyen vannak: Schumeth István (basszus, ének), Windisch László (szólógitár, ének), Sárosi József (szólógitár) és Sza­bó Tamás (dob). Két éve játszanak ebben a felállásban. 1978-ban az SBB-vel közös koncerten debütáltak a Budai Ifjúsági Parkban. A hatvanas évek hangulatát, zenei vi­lágát, frisseségét idéző koncertjeik új szint hozhatnak popzenei életünkbe. Május elején a Korál előzenekaraként ők nyitják a Budai Ifjúsági Parkot. Négy dalukra érdemes odafigyelni: ,,Nem leszek áruló”, „Járd a magad útját”, „Engedd el magad” és „Fáj, hogy elmentél”. Olimpia és ötpróba Május 25-én Tatán olimpiai napot rendez a KISZ KB és az Expressz Utazási Iroda olimpiai bajnokok és művészek részvételével. Itt dől majd el — mégpedig a többség ké­résének megfelelően sorsolással —, hogy a négypróbát teljesített fiatalok közül ki lesz az a 200, aki Moszkvában ingyen megtekintheti az olimpiai játékokat. Az Expressz egyébként 3300 fiatalt visz a játékok színhelyére, az „aranyjelvényesek*’ annyiban lesznek kivételezett hely­zetben, hogy a Komszomol speciális programot szervez a számukra és végig Moszkvában maradnak. A sikeres­nek bizonyult tömegsportmozgalom egyébként az olimpi­át követően is folytatódik, Aranyjelvényesek ötpróbája címmel kapcsolódva az Edzett ifjúságért mozgalomhoz. Akik az öt­próbából négyen eredményesek lesznek, kü­lönböző sportfelszereléseket nyerhetnek. A szintidők né­hány próbában megváltoznak, ezt az Expressz-irodákban kapható módszertani felkészítő füzet is tartalmazza. Me­netrend: augusztus 10: úszás a Balatonban, szeptember 7: vízi túra a Szentendrei sziget körül, szeptember 21: kerékpártúra öt különböző színhelyen. 56 CSALÁSOK LEXIKONA Nincs új a nap alatt! Küszködünk azokkal a visz­­szás jelenségekkel, melyek életünkben sokszor okoz­nak bosszúságot, anyagi ká­rokat és amelyeket sem a szocialista társadalom igaz­ságot követelő szemlélete, sem a fennálló rendelkezé­sek teljesen kiirtani nem tudtak. Pedig már 1720-ban a németországi Coburgban megjelent egy érdekes könyv, mely a „­Csalások lexikona” címet kapta. Szerzője Georg Hönn, aki az akkor mind tűrhetetle­nebbé váló csalások ellen emelt szót, és foglalkozá­sonként felsorolta azokat a visszaéléseket, melyek a la­kosságot nyugtalanították. Hönn az előszóban azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a csalókat a könyv lelep­lezései ,,pirulásra késztes­sék” és visszariasszák bű­nös tevékenységük folytatá­sától, a lakosság pedig ta­nulja meg, hogyan véde­kezzék a csalók ellen. Mi­lyen naiv ember volt Henn c íme néhány szemelvény a lexikonból: Az írók akkor csalnak, ha munkáik címe felleng­zős, többet ígér, mint amit tartalmaz, vagy ha mások gondolatait, munkáit plagi­zálják, illetve ha szaporít­ják a szöveget, hogy na­gyobb összeget kapjanak a kiadóktól. . . A kereskedők csalásai kö­zött a hamis mérés, a vám­csalás, a minőséggel való megtévesztés szerepel, és az áruk elrejtése, hogy így magasabb áron értékesít­hessék ezeket. A pincérek címszó alatt megemlíti a könyv, hogy gyakori csalásuk a meg­rendelt borból való ivás, vízzel pótolnak vagy ma­gasabb árakat számítanak ételért-italért, mint ameny­­nyi járna. Az italoknak ha­mis mércével való kiméré­se, a megrendelt helyett ol­csóbb bor kiszolgálása vagy a jó barátok által fogyasz­tott ételek és italok árá­nak megfizettetése a többi vendéggel. Tea- és­­kávémérők csalá­sai között szerepel az egy­szer már kifőzött tea meg­szólítása és bekeverése a többi közé vagy idegen anyagok (levelek) a teába és a kávéba (borsó, bab) vegyítése, vagy igen régi kávé bekeverése a frissbe stb. Külön is megrója azo­kat, akik ezeken a helye­ken züllött nőszemélyeket alkalmaznak, hogy ezzel a férfi vendégeket ideszok­tassák . . . A hamisítások, csalások ellen hazánkban is mindig éles harc folyt. Minden vá­ros igyekezett lakosságát megóvni — több-kevesebb sikerrel. E tekintetben ér­dekes emlékünk a Zsig­­mond király idejéből szár­mazó „Budaváros jogköny­ve”, mely évszázadokig ér­vényben volt és a többi magyar város rendészeti in­tézkedéseinek is alapja let . Rudnay János POP-ARC­HÍ­VUM A Corvina együttes alakulásakor készült a felvétel, 1970 elején. Balról jobbra: Makai Zsolt (orgona), Szigeti Fe­renc (gitár), Fonyódi Péter (dob), Soltész Rezső (basszus­­gitár) és Soltész Gábor (fuvola). FESTMÉNYEK Nemrég került a hazai hanglemezboltokba az ere­detileg indiai megrendelés­re készült indigólemez, a­z „ Disco-party”. Borítóját dserpai Zoltán tervezte. A fiatal, 28 éves grafikus ne­vét mind gyakrabban látni a lemezborítókon, kiállítá­sok meghívóin.­­ Hogy kerültél kapcso­latba a Hanglemezgyártó Vállalattal? — Amikor 1975-ben az Iparművészeti Főiskolán végeztem, néhány munká­mat dossziéba raktam és bekopogtattam dr. Nádor Péterhez. Hümmögött egy keveset és adott öt kisle­mezt, hogy készítsek hozzá tervet, úgymond próbakép­pen. A munkák tetszettek,­ ­ BORÍTÓK és azóta rendszeresen ké­szítek komoly- és könnyű­zenei lemezekhez borítókat. — Mik a következő ter­vek? — Kész Benkő Dániel Ba­­lassi-lemeze, s nemsokára megjelenik Bergendyék „ólomkatona ” című rock­operája, melyek lemezbo­rítóját szintén én készítet­tem. — Decemberben a XI. ke­rületi művészek tárlatán találkozhattak az érdeklő­­dők festményeiddel. Majd a Stúdióban rendeztél sikeres kiállítást. Legközelebb hol láthatók képeid? — Dolgozom. A Dunaúj­városi és a Mohácsi festé­szeti kiállításon veszek részt képeimmel. — Melyik munkához von­zódsz jobban? — Egyformán érdekel a festészet, a reklámgrafika és a lemezborító készítése. — A lemezborítókhoz visz­­szatérve, hogyan fogsz hoz­zá egy-egy borítólap terve­zéséhez? — Komolyzenei lemezek­nél mindig meghallgatom elett, sőt munka közben is a felvételt. Sajnos, a köny­­nyűzeneinél az idő sürget. Szinte egyszerre kell készí­teni a zenei felvételeket és a borítólapot. Ilyenkor az előadó és a zenestílus segíti a munkámat. Győri Anna

Next