ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

MI IS KAPCSOLTUK az ötödik sebességet A Magyar Rádió Pollack téri új székházá­nak liftje szinte az ötödik sebességbe kapcsolva lohol velem az ifjúsági főosztályra. Stílusosan — de bizonyára véletlenül — az ötödik emeleten van az Ötödik se­besség szerkesztősége. A két ifjúságpolitikai rovat egyikéhez tartozik az IM hangos társának is te­kinthető Ötödik sebesség mellett a Táskarádió, te­hát az aktuális, magazinjellegű műsorok. A másik időtlen ifjúsági témákat továbbít az éter hullámain érdekvédelemről, sportról, önművelésről, mint a Válasz vagy a Belépés nemcsak tornacipőben! című programok. Ám a fiataloknak szóló műsorok készí­tése nemcsak az ifjúságpolitikai rovat kiváltsága. Hiszen a Disputa és a Nem tudom a leckét adásait például az Iskolarádió istápolja. Az Ötödik sebesség szerkesztőségi szobájának ajta­jára kitehetnék a Megtelt! táblát. Nagy a felfor­dulás, mindenki itt van, Sóskúti Márta felelős szer­kesztő irányításával hallgatják a néhány óra múlva adásba kerülő anyagokat, megbeszélik sorrendjü­ket, közösen kialakítják a szerkesztőség állásfogla­lását egy-egy anyaggal kapcsolatban. Ilyenkor kér­dések és válaszok, érvek és ellenérvek párbaja dúl. — Mióta létezik ez a műsor? — Három éve — kezdi az Ötödik sebesség port­réjának megrajzolását Sóskúti Márta. — A műsor alcíme — ifjúság, politika, kultúra — körülírja tar­talmát, jellegét. Tízen csináljuk, de besegít Feyér Zoltán és Rékai Gábor is. Egységes magazint pró­bl, mire gondol, ha azt mondom: ötödik sebesség? — Egy ifjúsági műsor a rádióban. Hétfőn, szerdán és pénteken a Petőfi adón. Nagyon jónak tartom, mert rólunk, fiatalokról szól. — Mi jut eszembe? A Cserebere. Az egészben ez a legjobb. Van tengerimalacom, nem akarod elcserélni egy szárazföldiért? Imádom a disznótorost . . . — Ifjúság, politika, kultúra! Általában tanulás közben hallgatom, de ha jó riportok vannak, hagyok mindent, és csak a műsorra figyelek. — Én is szívesen hallgatom, bár van olyan része, ami már nem nekem való. Túl sok benne a popzene, és én ezt már nem bírom. Hatvankilenc éves vagyok . . .­bálunk készíteni, amely közelebb hozza és megis­merteti egymással a különböző foglalkozású és ré­teghez tartozó fiatalokat. Szerkesztési alapelvünk, hogy a műsor rövid, ritmusos blokkokból álljon. Fontos a formai változatosság: a szórakoztató ele­mek, játékok, rejtvények mellett a hallgató beszél­hessen a műsorvezetővel, szóval legyen telefonkap­csolat a közönséggel.. . — De nemcsak fiatalok hívják a műsort... — Igen, terveztük is, hogy a műsor a különböző korosztályokat összehozza. Gyerekeket a szülőkkel, a tanárokkal. Továbbá párbeszédeket kezdeménye­zünk felnőttek és fiatalok között. Az ifjabbak talán odafigyelnek egy-egy érdekes felnőttre, és a rádió­nál ülő idősek is jobban megértik a fiatalok gond­jait. A teljes megértés persze, illuzórikus, de leg­alább kontaktus legyen a nemzedékek között. — Mit fejez ki az adás címe? — A hajdani Bergendy-nóta refrénjének az autók ötödik sebességén túl szimbolikus jelentése is van: a fiatalok szeretnek egy kicsit előbbre járni . . . Átballagunk a „Pagodán” — a régi épület társal­góján —, egy kanyar, és már ott vagyunk a híres nyolcas stúdió szomszédságában. A stáb tagjai az utolsó csinosításokat végzik az adás forgatóköny­vén. Dám László, a mai program szerkesztője tele­fonon beszélget az URH-kocsiban várakozó ripor­terrel. — Az anyagod a hetedik, pontban hatkor! A lényegre kérdezz! *

Next