ifjúsági Magazin, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

Front­átvonulás Cseh Tamás új nagyleme­ze, a Fehér babák takaro­­dója, a múlt év utolsó hó­napjában jelent meg, de mindössze néhány napig díszítette az üzletek kira­katait. Sláger lett. Siker. Éppen úgy, mint új műso­ra, a Frontátvonulás a Várszínházban. — Mindkettőhöz gratulá­lunk. — Köszönjük. — Miért a többesszám? — Megszoktam, hogy így fogalmazok: mi, miénk . . . Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden dal, lemez, műsor és siker is közös Be­­reményi Géza íróval. Talál­kozásunk a véletlen szüle­ménye, de a közösen meg­élt tíz évünk, az együtt végzett munkánk azt bizo­nyítja, hogy kapcsolatunk tartós. Már kiállta az idő próbáját. — Szakítás nélkül? — Nem fordítottunk há­tat egymásnak sem hosz­­szabb, sem rövidebb ideig. — De viták azért vannak? — Vitamentes alkotói munka, azt hiszem, nem is létezhet. Gondolataink egy irányba csavarodnak, de persze közben vannak fe­szülések. — S ezt ki, hogyan viseli el? — Én vagyok a hirtele­nebb, Géza az erősebb. — A színpadra egyedül kell kiállnod. A bőrödet te viszed a vásárra . . . — Munkánk valóban csak a színpadra lépésnél válik el. Egyébként kialakultak a reszortok, a munkát fel­osztottuk. — Mi a titka annak, hogy a tizenévesek éppenúgy ra­jonganak érted, mint a me­nő beategyüttesekért? — Nem bennünk van a titok, hanem a tizenévesek­ben. — Úgy tudom, tanítasz is? — Óraadó vagyok a Ta­nítóképző Főiskolán. Peda­gógiai jellegrajzot adok elő heti négy órában. — Miért vállaltad? — Mert úgy érzem, na­gyon fontos jól tanítani. Szívvel, ésszel, lélekkel. És szeretném, ha én is tehet­nék valamit annak érde­kében, hogy jó tanítók, ta­nárok álljanak majd egy­szer a katedrára. — Tanítványaid nem va­dásznak autogramra? — Ott van az indexükben. — Készülsz új műsorra? — Általában egy évig lé­pek fel egy műsorral. Utá­na félek, hogy megunom, vagy az válik múlttá, ami­ről beszélek. — Karácsony előtt került sor a televízióban Az év emberei címek kiosztására. A televízió ifjúsági osztálya és az Ifjúsági Magazin szerkesztősége immár hagyományo­san év végén megszavaztatja a nézőket és olvasókat: szerintük ki volt az év legnépszerűbb embere a fiatalok körében? Legutóbb is különböző kategóriákban hir­dettünk eredményt, hiszen képtelenség arra vállalkozni, hogy két olyan szakma legjobbjainak tudását összemér­jük, mint például az esztergályozás és a daléneklés. Ennek megfelelően a műsorral egybekötött díjkiosztó évzárón a nyertesek soraiban láthattuk Medveczky Ádám karmestert, Keveházi Gábor balett-táncost, Kern András és Peremartoni Krisztina színművészeket, Cseh Tamás dalénekest, Bereményi Géza írót, Tar Béla film­rendezőt, a Regőczy—Sallai jégtáncospárt, Kolczonnay Ernő párbajtőrvívót, a Hobo Blues Band együttest, Dozvald János fotóst, Tóth István esztergályost és a KISZ KB két új titkárát: Köpfl Lászlónét és Juhász Andrást. Természetesen nemcsak őket szeretik a fiatalok, ma­radtak a régi kedvencek is, akik már a korábbi évek­ben belopták magukat az ifjúság kegyeibe. Hozzájuk csatlakoztak az idei győztesek, akik elsősorban az 1979- ben nyújtott teljesítményük alapján érdemelték ki, hogy a fiatalok kedvenceik közé sorolták őket. Múlt havi számunkban — mikor a szavazás végeredményét közöltük — megígértük olvasóinknak, hogy az év folya­mán még többször is találkoznak majd hasábjainkon az év embereivel. Ígéretünk teljesítésének egy része a mostani összeállítás, amelynek képeit Urbán Tamás készítette a televízió élő adása során.

Next