ifjúsági Magazin, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
Azt szeretném és arra törekedtem mindig, hogy aki e rovatot rendszeresen olvassa, tájékoztatást kapjon mindazon eseményekről, zenei divatokról, amelyek a nagyvilágban történnek, hatnak, és java részében arról, ami hazánk rockzenei életében zajlik. Azért csak java részében, mert átfutási időnk miatt jó néhány hazai esemény után csak kullogni tudnánk. Így például az augusztusi program olyan gazdag volt nálunk, amilyenre saját emberemlékezetem óta nem volt példa. Gondolok az óbudai rockzenei szemlére, az ugyanott bemutatott rockoperára, az Ifjúsági Park-beli új hullámosok találkozójára, a Kopaszkutya bemutatójára, a Kraftwerk koncertjére és a tévé fesztiváljára. Mindezekről utólag írni nem látszik logikusnak, de azért volt egy olyan esemény, amelyet előre megtekinthettem és amelyről e hasábokon — a külföld érdekességeinek ismertetése után — rátérek. Ez „A koncert” című film az Illésékről. Ennek a nyárnak a vége felé lett divatos a holland Starsound nyomán a Stars on 45 sorozata, vagyis a 45-ös fordulatú lemezek ismert világslágereinek egy tempóban elénekelt változatai. Elsőként egy Beatlesegyveleggel toppantak be, a siker nyomán velük — és más zenekarokkal, mint a Tight Fit, Giden Park stb. — elkészültek egyvelegek a Rolling Stones, a Beach Boys, az Abba, a Bee Gees világsikereiből, majd még Hooked on Classics címmel velőt rázó diszkóegyveleg került a listákra Csajkovszkij, Mozart, Gershwin és más — jobb sorsra érdemes és védekezésre képtelen — klasszikus szerzők dallamaiból. Végtére nem új ez a kezdeményezés. Valaha ,,cover-band”-nek hívták A dallamvilág hírei az ilyet névtelen, de az eredeti előadók hangjához hasonló torkú előadók, az eredeti hangszerelés másolásával adták elő, olcsóbban előállítva a futó slágereket. Szóval: Rabbi Akiba is megmondta, hogy nincs új a nap alatt és a lemezkorong fölött . . . Ez a kezdeményezés a diszkómuzsika látszólagos sikerét bizonygatja, egy másik jel az ellenkezőjét. Olvasóink bizonyára hallottak már — ha máshonnan nem, a rádió műsorából — Grace Jones nevéről. Ez a néger manöken az USA- beli diszkózene egyik fénylő csillaga volt. Inkább eredeti öltözködésével (vetkőzésével) tűnt fel, extravagáns külsejével és modorával. Haját újabban brikett formára nyíratja. De új albumán, Nightclubbing a címe, a diszkózene mellett az új hullám irányzatára tért át. Ő mindig is megsejtett valamit a divat változásairól és most így nyilatkozott : — Úgy érzem, a diszkózene visszavonulóban van, helyét az új hullám és az R and B foglalja el. A szaksajtó eleinte gúnyosan fogadta Grace zenei próbálkozásait, a New Musical Express kritikusa így írt első diszkóalbumáról: „Dalok szvingelő eunuchok számára . . .” Valljuk be, Grace hangja eléggé tompa. Most ugyanezen lap kritikusa egyszerűen így írt az említett új albumról: „Tökéletes! . . .” Említsük meg egy feltörő új tehetség, Kim Wilde nevét. Amerikai kölykök. Változatos szerelem, Harmat a poháron — remekbe szabott, modern előadószámok. A szerzők Marty és Ricky Wilde, vagyis a papa és bátyja. A papa a maga idejében, az ötvenes években énekes volt és ami egyedi, képes arra, hogy a legmodernebb dalokat írja. Melyik napjaink legsikeresebb új hullámos zenekara? A Visage. Mind hangszerelésében, külsőségeiben, muzsikájában, szövegeiben, mozgásában. Láttam két friss nyugati tévéműsort, mindkettőben megverték a többieket. Steve Strange, az Énekesük szerepelt csak az egyik felvételen és a zenekar helyett egy hattagú mímes-táncos csoport festette alá az éneket. Steve háziszőttes Borgkendőt visel, arcát gondosan festi, így indul el hazulról reggel, nehogy kiríjon a fiatalok közül. . . Elszürkülök, Egy játék gondolkodása és az Arc eddigi slágereik. Számoljunk be egy nem kellemes angol jelenségről, az Oi!-musicról is. Nevét a koncertjeiken Oi!-t kiabáló ] Tardos Péter < rovata és skandáló muzsikusairól, közönségéről kapta. Kimondottan fasiszta jellegű bőrfejűek, a Brit Mozgalom és a szélsőjobb Nemzeti Front tagjaiból toborzódtak a muzsikusok és a közönségük. A punkosok is viseltek már horogkeresztes jelvényeket, csak épp nemigen tudták azok jelentőségét. Az Oi!-tagok jól ismerik. És, hogy mire vezet ez, példázzák a nyáron kirobbant angol városokbeli összetűzések. A 4 Skins elnevezésű bőrfejű csoport (klubja az East Enden van) fellépett a nyugat-londoni Southall-ban, amelynek lakossága ázsiai bevándoroltakból áll. A zenekart kísérő bőrfejűekből álló közönség természetesen provokálta a színesbőrűeket és ez robbantotta ki az angol városok „forró nyarát” . Az eredményt ismerjük a napilapokból, híradókból. A Decca cég, amely egy kétlemezes válogatást adott ki az Oi ’-zenészek termékeiből, visszavonta az albumot a boltokból. Az album címlapját képünk mutatja. Ez az agresszív külsejű kopasz muzsikus azóta már börtönben ül tömegverekedés előkészítése és az abban való részvétel miatt. Reméljük, még jó ideig csak a börtönzenekar erősségei közé tartozik . . . Végül térjünk rá ..A koncert’*-re. Koltay Gábor elsőfilmes rendező — nevét a Szörényi—Bródy és a John Lennon-kötetekből ismerhetjük —, véghezvitt elhatározása ez a film. Ő tervezte el a régi Illés-zenekar egyszeri, koncertet adó egyesülését, e koncert megszervezését és lefilmezését. Mondtam is neki a film megtekintése után, hogy most boldog ember lehet, hiszen nincsen annál nagyobb öröm, mint azon dolgozni (és jól!), amire az ember vágyik, azt megvalósítani, ami az álma. Mert egy régi Illést feltámasztani nem kis dolog lehetett. Márpedig élő, majd filmes emléket állítani erről a korszakról, ezekről a ragyogó muzsikusokról és szerzőkről, csak ebben a formában lehetett véghezvinni. A film főcíme — majd meglátják — egyedülálló, a sportcsarnoki koncertből minden látható hallható, ami fontos és lényeges volt a Tolcsvay, a Fonográf, Koncz Zsuzsa és az Illés egyes korszakaiból. Operatőrsereg örökítette meg a koncertet, mindenki ott lesz a milliósra dagadt Sportcsarnokban, aki megnézi a filmet. Néhány szereplő: az interjúk többsége nem méltó a zenék izgalmas világához: ha a szerzemények soha nem építkeznek közhelyekből, ugyanilyen hőfokú nyilatkozatok simulnának hozzájuk. Maga A koncert szolgáltatott egy drámával: Koncz Zsuzsa addig kiváló formában énekelve, szövegrövidzárlatot kapott. Az énekesnő — bár azt mondja, s ez így igaz, hogy mai pályafutását mit sem befolyásolja egy koncert —, mégis nyilván lelkesen készült rá, élete egyik legszebb emlékeként szerette volna hazavinni az est sikerét. Dráma. És a film szolgálhatott volna egy tragédia bemutatásával is, bár nem ez volt a felépítése és célja. Megjelent vagy százszor, fénybetűkkel is, egy név: Illés. Igen, lehet, hogy Illés Lajos története dicsőségével, a 60-as évek fényeivel és későbbi hányattatásaival talán egy másik film témája. De hát Koltay Gábor elsőfilmes rendező, aki bizonnyal még sok filmet alkot majd. Ezek egyike lehet Illés története, aki számára A koncert gyógyír lehet a megpróbáltatásaira, míg e műfaj kedvelői számára az Év Filmje. » •