ifjúsági Magazin, 1981 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

Azt szeretném és arra tö­rekedtem mindig, hogy aki e rovatot rendszeresen ol­vassa, tájékoztatást kapjon mindazon eseményekről, zenei divatokról, amelyek a nagyvilágban történnek, hatnak, és java részében ar­ról, ami hazánk rockzenei életében zajlik. Azért csak java részében, mert átfutási időnk miatt jó néhány ha­zai esemény után csak kul­logni tudnánk. Így például az augusztusi program olyan gazdag volt nálunk, amilyenre saját emberem­lékezetem óta nem volt példa. Gondolok az óbudai rock­zenei szemlére, az ugyan­ott bemutatott rockoperá­ra, az Ifjúsági Park-beli új hullámosok találkozójára, a Kopaszkutya bemutatójára, a Kraftwerk koncertjé­re és a tévé fesztiváljára. Mindezekről utólag írni nem látszik logikusnak, de azért volt egy olyan ese­mény, amelyet előre meg­tekinthettem és amelyről e hasábokon — a külföld ér­dekességeinek ismertetése után — rátérek. Ez „A kon­cert” című film az Illésék­­ről. Ennek a nyárnak a vége felé lett divatos a holland Starsound nyomán a Stars on 45 sorozata, vagyis a 45-ös fordulatú lemezek is­mert világslágereinek egy tempóban elénekelt válto­zatai. Elsőként egy Beatles­­egyveleggel toppantak be, a siker nyomán velük — és más zenekarokkal, mint a Tight Fit, Giden Park stb. — elkészültek egyvelegek a Rolling Stones, a Beach Boys, az Abba, a Bee Gees világsikereiből, majd még Hooked on Classics címmel velőt rázó diszkóegyveleg került a listákra Csajkovsz­kij, Mozart, Gershwin és más — jobb sorsra érdemes és védekezésre képtelen — klasszikus szerzők dalla­maiból. Végtére nem új ez a kezdeményezés. Valaha ,,cover-band”-nek hívták A dallam­világ hírei az ilyet­ névtelen, de az eredeti előadók hangjához hasonló torkú előadók, az eredeti hangszerelés máso­lásával adták elő, olcsób­ban előállítva a futó sláge­reket. Szóval: Rabbi Akiba is megmondta, hogy nincs új a nap alatt és a lemez­korong fölött . . . Ez a kezdeményezés a diszkómuzsika látszólagos sikerét bizonygatja, egy másik jel az ellenkezőjét. Olvasóink bizonyára hallot­tak már — ha máshonnan nem, a rádió műsorából — Grace Jones nevéről. Ez a néger manöken az USA- beli diszkózene egyik fény­lő csillaga volt. Inkább ere­deti öltözködésével (vetkő­­zésével) tűnt fel, extrava­gáns külsejével és modorá­val. Haját újabban brikett formára nyíratja. De új al­bumán, Nightclubbing a cí­me, a diszkózene mellett az új hullám irányzatára tért át. Ő mindig is megsej­tett valamit a divat válto­zásairól és most így nyilat­kozott : — Úgy érzem, a diszkó­zene visszavonulóban van, helyét az új hullám és az R and B foglalja el.­­ A szaksajtó eleinte gúnyosan fogadta Grace zenei pró­bálkozásait, a New Musical Express kritikusa így írt első diszkóalbumáról: „Da­lok szvingelő eunuchok számára . . .” Valljuk be, Grace hangja eléggé tom­pa. Most ugyanezen lap kritikusa egyszerűen így írt az említett új album­ról: „Tökéletes! . . .” Említsük meg egy feltörő új tehetség, Kim Wilde ne­vét. Amerikai kölykök. Vál­tozatos szerelem, Harmat a poháron — remekbe sza­bott, modern előadószámok. A szerzők Marty és Ricky Wilde, vagyis a papa és bátyja. A papa a maga ide­jében, az ötvenes években énekes volt és ami egyedi, képes arra, hogy a legmo­dernebb dalokat írja. Melyik napjaink legsike­resebb új hullámos zeneka­ra? A Visage. Mind hang­­szerelésében, külsőségei­ben, muzsikájában, szöve­geiben, mozgásában. Lát­tam két friss nyugati tévé­műsort, mindkettőben meg­verték a többieket. Steve Strange, az Énekesük sze­repelt csak az egyik felvé­telen és a zenekar helyett egy hattagú mímes-táncos csoport festette alá az éne­ket. Steve háziszőttes Borg­­kendőt visel, arcát gondo­san festi, így indul el ha­zulról reggel, nehogy ki­ríjon a fiatalok közül. . . Elszürkülök, Egy játék gondolkodása és az Arc ed­digi slágereik. Számoljunk be egy nem kellemes angol jelenségről, az Oi!-musicról is. Nevét a koncertjeiken Oi!-t kiabáló ] Tardos­­ Péter < rovata és skandáló muzsikusairól, közönségéről kapta. Ki­mondottan fasiszta jellegű bőrfejűek, a Brit Mozga­lom és a szélsőjobb Nem­zeti Front tagjaiból tobor­­zódtak a muzsikusok és a közönségük. A punkosok is viseltek már horogke­resztes jelvényeket, csak épp nemigen tudták azok jelentőségét. Az Oi!-tagok jól ismerik. És, hogy mire vezet ez, példázzák a nyá­ron kirobbant angol váro­­sokbeli összetűzések. A 4 Skins elnevezésű bőrfejű csoport (klubja az East En­den van) fellépett a nyu­gat-londoni Southall-ban, amelynek lakossága ázsiai bevándoroltakból áll. A ze­nekart kísérő bőrfejűekből álló közönség természete­sen provokálta a színesbő­­rűeket és ez robbantotta ki az angol városok „forró nyarát” . Az eredményt is­merjük a napilapokból, híradókból. A Decca cég, amely egy kétlemezes vá­logatást adott ki az Oi ’-ze­nészek termékeiből, vissza­vonta az albumot a boltok­ból. Az album címlapját képünk mutatja. Ez az ag­resszív külsejű kopasz mu­zsikus azóta már börtön­ben ül tömegverekedés elő­készít­ése és az abban való részvétel miatt. Reméljük, még jó ideig csak a börtön­­zenekar erősségei közé tar­tozik . . . Végül térjünk rá ..A kon­cert’*-re. Koltay Gábor el­sőfilmes rendező — nevét a Szörényi—Bródy és a John Lennon-kötetekből is­merhetjük —, véghezvitt elhatározása ez a film. Ő tervezte el a régi Illés-ze­nekar egyszeri, koncertet adó egyesülését, e koncert megszervezését és lefilme­­zését. Mondtam is neki a film megtekintése után, hogy most boldog ember lehet, hiszen nincsen annál nagyobb öröm, mint azon dolgozni (és jól!), amire az ember vágyik, azt megva­lósítani, ami az álma. Mert egy régi Illést feltámaszta­ni nem kis dolog lehetett. Márpedig élő, majd filmes emléket állítani erről a kor­szakról, ezekről a ragyogó muzsikusokról és szerzők­ről, csak ebben a formá­ban lehetett véghezvinni. A film főcíme — majd meglátják — egyedülálló, a sportcsarnoki koncertből minden látható­ hallható, ami fontos és lényeges volt a Tolcsvay, a Fonográf, Koncz Zsuzsa és az Illés egyes korszakaiból. Opera­tőrsereg örökítette meg a koncertet, mindenki ott lesz a milliósra dagadt Sport­­csarnokban, aki megnézi a filmet. Néhány szereplő: az interjúk többsége nem méltó a zenék izgalmas vi­lágához: ha a szerzemé­nyek soha nem építkeznek közhelyekből, ugyanilyen hőfokú nyilatkozatok si­mulnának hozzájuk. Maga A koncert szolgáltatott egy drámával: Koncz Zsuzsa addig kiváló formában éne­kelve, szövegrövidzárlatot kapott. Az énekesnő — bár azt mondja, s ez így igaz, hogy mai pályafutását mit sem befolyásolja egy kon­cert —, mégis nyilván lel­kesen készült rá, élete egyik legszebb emlékeként szerette volna hazavinni az est sikerét. Dráma. És a film szolgálhatott volna egy tragédia bemutatásával is, bár nem ez volt a fel­építé­se és célja. Megjelent vagy százszor, fénybetűkkel is, egy név: Illés. Igen, lehet, hogy Illés Lajos története dicsőségével, a 60-as évek fényeivel és későbbi há­nyattatásaival talán egy másik film témája. De hát Koltay Gábor elsőfilmes rendező, aki bizonnyal még sok filmet alkot majd. Ezek egyike lehet Illés története, aki számára A koncert gyógyír lehet a megpróbál­tatásaira, míg e műfaj ked­velői számára az Év Film­je. » •

Next