Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
Ez a Petőfi-vers körülbelül egy évvel azelőtt született, hogy Marx és Engels megfogalmazták a Kommunista kiáltványt. Csupán egy bizonyíték a sok közül — hiszen a költő egész életműve, élete-halála a teljes bizonyság — arra, hogy a messze a kora fölé magasodó ifjú zseni a kommunista eszmék első magyar hirdetőinek egyike. Az öregeink nem ezt tanulták, s lehet, ha gyöngébb idegzetű a történelemtanárod, ő is levegő után kapkod, ha visszamondod neki. Méghogy Petőfi és a kommunizmus? Az elmúlt száz évben a márciusi ifjakról és az 1848-as szabadságharc résztvevőiről sok mindent állítottak, nem volt olyan kormány, olyan ellenzék, olyan politikai irányzat, amely ne hivatkozott volna rájuk. Céljaikról viszont kevesebb szó esett. . . Az egymást követő nemzedékek tudatában a gyakori történelemhamisítások, elhallgatások, hangsúlyáthelyezések eredményeképpen elterjedt az a tévhit, hogy a levert szabadságharcnak csak reformista (Széchenyiék) és demokrata (Kossuthék) irányzata volt, éppen ezért kizárólag magyar ügy volt, semmi köze az internacionalizmushoz. Pirosfehér-zöld kokárda, Himnusz, Talpra magyar... a frázisok még őfelsége I. Ferenc József uralkodása idején virágba borították a félgyarmati sorban tartott Magyar Királyságot, Kossuth-nótát dalolva indultak a frontra az első világháború katonái, s őfőméltósága, Horthy Miklós kormányzása idején is „kegyelettel” koszorúztak március 15-én. A nacionalizmus, a sovinizmus, az irredentizmus, a fasizmus babérjaira pályázó fajmagyarkodás mindmind a meghamisított márciusi eszmékkel próbálta táborába szédíteni a tömeget. S olykor nem kis sikerrel . . . RADIKÁLISOK — SZOCIALISTA KÖVETELÉSEKKEL Még ma is meghökkentő, ha valaki azt állítja, hogy konkrét összefüggés van 1848 és 1919 között, a márciusi ifjak és a későbbi évtizedek szocialistái, kommunistái között. Pedig ma már nincs tere a történelmi múlt meghamisításának, ám sok tényt kell még előbányászni az évek hordaléka alól ahhoz, hogy a valóságos összefüggéseket, a forradalmi folyamatot világosan lássuk. Mindez nem újságírói feladat, tévhiteket sok-sok újságcikk sem oszlathat el. Érdekességként említik a tankönyvek is a szabadságharc külföldi származású résztvevőit, leginkább a lengyel Bemet. Arról már kevesebb szó esik az iskolában, hogy miképp kerültek Magyarországra, s hová indultak tovább ezek az internacionalisták. Ugyancsak keveset tudunk a szabadságharc leverése után külföldre menekült emigránsok ezreiről .. . S tény, hogy a főiskolai tankönyvek is a kiegyezéstől, 1867-től számítják a magyar krtunkásmozgalom kezdeteit. A gyanútlan utód mindebből azt hiheti, hogy egyszer volt egy polgári demokratikus forradalom, aztán egyszer csak megszületett egy szocialista-kommunista munkásmozgalom . . . s a kettőnek semmi köze egymáshoz. Hogy egy dolog a hazafiság, a piros-fehér-zöld és más dolog az internacionalizmus, a piros. Ha azt mondom, hogy ez nem igaz — ezt vallják sokan —, még nem jutottunk előre, mert a történelmi igazságokat nem becsületszavak, hanem tények hitelesítik. Nos .. . tény, hogy a szabadságharcnak volt egy radikális forradalmi irányzata is. Céljaikat Petőfi sok verséből ismerjük. Többet akartak, mint a reformisták és a demokraták, nemcsak függetlenséget, írott jogokat, hanem például: földet a népnek! Az úri előjogok eltörlését! Az oktatás demokratizálását! Az állam és az egyház szét 6 és a kommunizmus „ ... Ha majd minden rabszolga-m Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkl És a zászlókon eme szent jelszóvá „Világszabadság!” S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugati S a zsarnokság velők megütközil Ott essem el én, A harc mezején . . (PETŐI EGY GONDOLAT BÁNT ENGEM! PEST, 1844. DECIMBE választását! Mindezek olyan szocialista követelések, amelyekért 1848 óta egy évszázadon át harcoltak őseink, élükön a szociáldemokratákkal, a kommunistákkal. A költő nem olvasta a kommunista kiáltványt, amikor valami véletlen folytán a kezébe kerülhetett volna, éppen azzal volt elfoglalva, hogy hősi halált haljon nagyrészt azokért a célokért, amelyeket a kiáltvány a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszóval együtt meghirdetett. A történészek nem szeretik a feltételezéseket, tehát most ki fognak fütyülni, ha Petőfi túlélte volna Segesvárt, s ha hajlandó lett volna eszmetársaival együtt emigrálni — bizony, azt hiszem, erre sajnos nem lett volna hajlandó —, a világtörténelem is az első kommunisták között tarthatná számon. Mindezt a nála kevésbé ismert és korántsem olyan meszsze látó, de hozzá és elveihez legközelebb álló kortársainak, fogalmazhatom így is, elvtársainak példája igazolja. A VILÁGFORRADALOM HARCOSAI Egyetlen forradalmi tábor sem egységes, a résztvevő forradalmárok céljaikat illetően is különböznek egymástól. Igencsak elnagyoltan fogalmazva azt mondhatjuk, hogy minden, a reakcióval szemben Türr István a legismertebb azok közül, akik Garibaldival vállvetve harcoltak az olaszok szabadságáért és az ország egyesítéséért-függetlenségéért. Magyar honvédek százai voltak tagjai a forradalmat váró légiónak és ezrei vettek részt a harcokban, amikor a fegyvereké volt a szó. Jónéhány főtiszt — köztük Türr is — később az olasz király, majd hazatérve a magyar kiegyezés híve lett. Dunyov István, Frigyesy Gusztáv és sok közkatona azonban a hatalom nyújtotta előnyökért nem adta oda a békeidőben sem a „vörös inget".