Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

E­z a Petőfi-vers körülbelül egy évvel azelőtt született, hogy Marx és Engels megfogalmaz­ták a Kommunista kiáltványt. Csupán egy bizonyíték a sok közül — hiszen a költő egész életműve, élete-halála a teljes bizonyság — arra, hogy a messze a kora fölé magasodó ifjú zseni a kommunista eszmék első magyar hirdetőinek egyike. Az öregeink nem ezt tanulták, s lehet, ha gyön­gébb idegzetű a történelemtanárod, ő is levegő után kapkod, ha visszamondod neki. Méghogy Petőfi és a kommunizmus? Az elmúlt száz évben a márciusi ifjakról és az 1848-as szabadságharc résztvevőiről sok mindent állítottak, nem volt olyan kormány, olyan ellenzék, olyan politikai irányzat, amely ne hivatkozott vol­na rájuk. Céljaikról viszont kevesebb szó esett. . . Az egymást követő nemzedékek tudatában a gya­kori történelemhamisítások, elhallgatások, hang­súlyáthelyezések eredményeképpen elterjedt az a tévhit, hogy a levert szabadságharcnak csak refor­mista (Széchenyiék) és demokrata (Kossuthék) irányzata volt, éppen ezért kizárólag magyar ügy volt, semmi köze az internacionalizmushoz. Piros­­fehér-zöld kokárda, Himnusz, Talpra magyar... a frázisok még őfelsége I. Ferenc József uralkodása idején virágba borították a félgyarmati sorban tar­tott Magyar Királyságot, Kossuth-nótát dalolva in­dultak a frontra az első világháború katonái, s ő­­főméltósága, Horthy Miklós kormányzása idején is „kegyelettel” koszorúztak március 15-én. A nacio­nalizmus, a sovinizmus, az irredentizmus, a fasiz­mus babérjaira pályázó fajmagyarkodás mind­mind a meghamisított márciusi eszmékkel próbálta táborába szédíteni a tömeget. S olykor nem kis si­kerrel . . . RADIKÁLISOK — SZOCIALISTA KÖVETELÉSEKKEL Még ma is meghökkentő, ha valaki azt állítja, hogy konkrét összefüggés van 1848 és 1919 között, a már­ciusi ifjak és a későbbi évtizedek szocialistái, kom­munistái között. Pedig ma már nincs tere a törté­nelmi múlt meghamisításának, ám sok tényt kell még előbányászni az évek hordaléka alól ahhoz, hogy a valóságos összefüggéseket, a forradalmi fo­lyamatot világosan lássuk. Mindez nem újságírói feladat, tévhiteket sok-sok újságcikk sem oszlathat el. Érdekességként említik a tankönyvek is a sza­badságharc külföldi származású résztvevőit, legin­kább a lengyel Bemet. Arról már kevesebb szó esik az iskolában, hogy miképp kerültek Magyarország­ra, s hová indultak tovább ezek az internacionalis­ták. Ugyancsak keveset tudunk a szabadságharc leverése után külföldre menekült emigránsok ez­reiről .. . S tény, hogy a főiskolai tankönyvek is a kiegyezéstől, 1867-től számítják a magyar krtunkás­­mozgalom kezdeteit. A gyanútlan utód mindebből azt hiheti, hogy egyszer volt egy polgári demokra­tikus forradalom, aztán egyszer csak megszületett egy szocialista-kommunista munkásmozgalom . . . s a kettőnek semmi köze egymáshoz. Hogy egy dolog a hazafiság, a piros-f­ehér-zöld és más dolog az in­ternacionalizmus, a piros. Ha azt mondom, hogy ez nem igaz — ezt vallják sokan —, még nem jutottunk előre, mert a törté­nelmi igazságokat nem becsületszavak, hanem té­nyek hitelesítik. Nos .. . tény, hogy a szabadság­­harcnak volt egy radikális forradalmi irányzata is. Céljaikat Petőfi sok verséből ismerjük. Többet akartak, mint a reformisták és a demokraták, nem­csak függetlenséget, írott jogokat, hanem például: földet a népnek! Az úri előjogok eltörlését! Az ok­tatás demokratizálását! Az állam és az egyház szét­ 6 és a kommunizmus „ ... Ha majd minden rabszolga-m­ Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkl És a zászlókon eme szent jelszóvá „Világszabadság!” S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugati S a zsarnokság velők megütközil Ott essem el én, A harc mezején . . (PETŐI EGY GONDOLAT BÁNT ENGEM! PEST, 1844. DECIMBE választását! Mindezek olyan szocialista követelések, amelyekért 1848 óta egy évszázadon át harcoltak őseink, élükön a szociáldemokratákkal, a kommu­nistákkal. A költő nem olvasta a kommunista kiáltványt, amikor valami véletlen folytán a kezébe kerülhe­tett volna, éppen azzal volt elfoglalva, hogy hősi halált haljon nagyrészt azokért a célokért, amelye­ket a kiáltvány a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszóval együtt meghirdetett. A történészek nem szeretik a feltételezéseket, te­hát most ki fognak fütyülni, ha Petőfi túlélte volna Segesvárt, s ha hajlandó lett volna eszmetársaival együtt emigrálni — bizony, azt hiszem, erre sajnos nem lett volna hajlandó —, a világtörténelem is az első kommunisták között tarthatná számon. Mind­ezt a nála kevésbé ismert és korántsem olyan mesz­­sze látó, de hozzá és elveihez legközelebb álló kor­társainak, fogalmazhatom így is, elv­társainak pél­dája igazolja. A VILÁGFORRADALOM HARCOSAI Egyetlen forradalmi tábor sem egységes, a résztve­vő forradalmárok céljaikat illetően is különböznek egymástól. Igencsak elnagyoltan fogalmazva azt mondhatjuk, hogy minden, a reakcióval szemben­ Türr István a legismertebb azok közül, akik Garibaldival vállvetve harcoltak az olaszok szabadságáért és az ország egyesítéséért-függetlenségéért. Magyar honvédek százai vol­tak tagjai a forradalmat váró légiónak és ezrei vettek részt a harcokban, amikor a fegyvereké volt a szó. Jónéhány fő­tiszt — köztük Türr is — később az olasz király, majd hazatérve a magyar kiegyezés híve lett. Dunyov István, Frigyesy Gusztáv és sok közkatona azonban a hatalom nyújtotta előnyökért nem adta oda a békeidőben sem a „vörös inget".

Next