Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
Köszöntő—civódó interjú Szabó Jánossal, a Magyar Ifjúság főszerkesztőjével „Azt valljuk — közeli és régmúlt történelmünk egyaránt ezt igazolja —, hogy ifjúsági és országos ügyet nem lehet szétválasztani. Országos gonddá nő az ifjúság ügye is — s az ország gondját az ifjúság is magáénak vallja. E gondolat alapján írjuk és szerkesztjük majd lapunkat. Törekvésünk, hogy igaz és hű krónikásai legyünk életünknek, érdekes, minél több fiatalt és felnőttet is kielégítő lapot készítsünk. Írásainkkal az olvasót, a népet, az országot, a szocializmus ügyét akarjuk szolgálni.” Az 1957. január 5-én megjelent első szám papírja már csaknem barna, szakad, töredezik. — Amikor legutóbb, éppen negyedszázados gimnazistaként olvastam, a sok betonszöveg után ez az újság izgalmas riportjaival, szókimondásával, olvasmányos híreivel, vagyis úgy, ahogy volt, szenzációsnak számított — mondom Szabó János főszerkesztőnek, aki megesküdött, hogy nem ad jubileumi interjút még a 18 éves „kisöcsnek”,az IM-nek sem. De hát vannak trükkjeim, nemhiába vertem szét magam is egy-két írógépet a „magyarifi” szerkesztőségében, folytatom hát a mondatot. — Mostanában viszont mintha szürkébb lenne az újság ... — Ügyes/ Erre még térjünk vissza — mondja és mégiscsak hellyel kínál. — Hát akkor kezdjük az elején. Úgy tudom, alig húszévesen te is itt dolgoztál ... — Rosszul tudod. Akkor éppen már és még nem. A lap elődjénél, a „Szabad Ifjúság”nál dolgoztam, szinte kamaszként tagja voltam a szerkesztő bizottságnak. De ötvenhat őszén cifra világ volt itt, néhányon ugyan megpróbáltunk „kapun belül” maradni, s bár az újság nem jelenhetett meg, sokszor éjszakára sem mentünk haza, a leemelt ajtókon aludtunk, de miután a Dudásféle ellenforradalmi banda épp itt rakott ideiglenes fészket a Blaha Lujza téri székházban, távoznunk kellett. Később a „forradalmi bizottmány" „tanácsolt el", így aztán tizenhárom ívig nem is jöttem viszsza, időközben ugyanis a KISZ egyéb feladatokkal bízott meg. A kezdeti központi szervező munka után öt évig az „Ifjúkommunista" főszerkesztője voltam — ami a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség első Országos Értekezletére jelent meg először —, aztán a központi bizottság osztályvezetője, később öt évig titkára voltam, s éppen tizenhárom esztendeje jöttem vissza ismét a laphoz. Amiről beszélgetni akarsz velem . .. — Hát akkor megint kezdjük az elején. Az új lap ... — ... nem volt új. Folytatás volt. Ahogyan a KISZ is folytatója a magyar kommunista ifjúsági mozgalom legális és illegális szervezeteinek, a KIMSZ-nek, a MADISZ-nak, az EPOSZ-nak, a SZIT-nek, a DISZ-nek, ugyanúgy ez a lap is elődjének vallja az 1919-es Az Ifjú Proletárt, s a felszabadulás után közkedvelt Szikrát, Szabad Ifjúságot. — Közkedvelt? Ez azért túlzás... — Klem túlzás. Tudomásul kell venni, hogy mint annyi mindent, egy újságot sem lehet helytől, kortól, helyzettől elvonatkoztatva megítélni. A Szabad Ifjúság a DISZ lapja volt, s az ötvenes évek hidegháborús viszonyai közt, az egyáltalán nem rózsás kül- és belpolitikai helyzetben, az akkori direkt agitációs irányítás korlátai között egyszerűen nem lehetett jobb, igazabb, színesebb újságot nyomtatni. — Visszalapoztam. Rengeteg volt benne a betonszöveg, az üres frázis, a lelkendezés. És nem kevés olyasmit is ki lehet ollózni belőle, ami nem egészen állta meg a helyét. — Most az ördög ügyvédjét játszod ... Igaz, abban az újságban sok minden megjelent kényszerből, jó néhány téma pedig sose kaphatott helyet. De ne felejtsd el: az olvasók is nagyrészt hangosan tapsoltak azokban az években ... Az újságok általában a hétköznapok tükrei, s ha torzítanak, korántsem csak a tükörben van a hiba. A KISZ megalakításakor a fiatal kommunisták nem tagadták el a DISZ hibáit, de arra sem voltak hajlandók, hogy eredményeit és jelentőségét megtagadják, így tett a múlttal a párt is, így az egész ország. Az ellenforradalom véres lecke volt minden tisztességes ember számára. Akik addig hazudoztak, azok néhány hétig a mellüket verték, magyarkodtak, de aztán nagy többségük megszökött. Hadd ne mondjak neveket, hiszen közülük nem kevesen észbekaptak az elmúlt negyedszázadban, s ha tehetnék, kitépdesnék sok régi újság lapjait. — És az elmúlt huszonöt évben megjelent-e olyasmi a Magyar Ifjúságban, amit nem ártana „kitépni”? — Elvétve bizonyára akad ilyen írás is. Olyan, amit a szerző vagy a riportalany szívesen elfelejtene. Mi sem vagyunk hibátlanok, olykor tévedünk is. Néha — még ma is előfordul — akaratlanul „lakkozunk" kicsit mi is, a riportalanyaink is, de nem ez a jellemző. — Már az első számok rendkívül színesek, érdeke lfem Majjwifi 25 ÉVES A Magyar Ifjúság njuswhwovime Vádolnak a sírból visszajöttek NEM ■ SZÉGYELLEM JDISZJAG VOLTAM tTfJUS 1G 12