Ifjúsági Magazin, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

Köszöntő—civódó interjú Szabó Jánossal, a Magyar Ifjúság főszerkesztőjével „Azt valljuk — közeli és régmúlt történelmünk egy­aránt ezt igazolja —, hogy ifjúsági és országos ügyet nem lehet szétválasztani. Országos gonddá nő az if­júság ügye is — s az ország gondját az ifjúság is magáénak vallja. E gondolat alapján írjuk és szer­kesztjük majd lapunkat. Törekvésünk, hogy igaz és hű krónikásai legyünk életünknek, érdekes, minél több fiatalt és felnőttet is kielégítő lapot készítsünk. Írásainkkal az olvasót, a népet, az országot, a szo­cializmus ügyét akarjuk szolgálni.” Az 1957. január 5-én megje­lent első szám papírja már csaknem barna, szakad, tö­redezik. — Amikor legutóbb, ép­pen negyedszázado­s gimna­zistaként olvastam, a sok be­tonszöveg után ez az újság izgalmas riportjaival, szóki­mondásával, olvasmányos hí­reivel, vagyis úgy, ahogy volt, szenzációsnak számított — mondom Szabó János főszer­kesztőnek, aki megesküdött, hogy nem ad jubileumi in­terjút még a 18 éves „kis­­öcsnek”,az IM-nek sem. De hát vannak trükkjeim, nem­hiába vertem szét magam is egy-két írógépet a „magyar­­ifi” szerkesztőségében, foly­tatom hát a mondatot. — Mostanában viszont mintha szürkébb lenne az újság ... — Ügyes/ Erre még térjünk vissza — mondja és mégis­csak hellyel kínál. — Hát akkor kezdjük az elején. Úgy tudom, alig húsz­évesen te is itt dolgoztál ... — Rosszul tudod. Akkor ép­pen már és még nem. A lap elődjénél, a „Szabad Ifjúság”­­nál dolgoztam, szinte kamasz­ként tagja voltam a szerkesztő bizottságnak. De ötvenhat őszén cifra világ volt itt, né­hányon ugyan megpróbáltunk „kapun belül” maradni, s bár az újság nem jelenhetett meg, sokszor éjszakára sem men­tünk haza, a leemelt ajtókon aludtunk, de miután a Dudás­­féle ellenforradalmi banda épp itt rakott ideiglenes fészket a Blaha Lujza téri székházban, távoznunk kellett. Később a „forradalmi bizottmány" „ta­nácsolt el", így aztán tizen­három ívig nem is jöttem visz­­sza, időközben ugyanis a KISZ egyéb feladatokkal bízott meg. A kezdeti központi szervező munka után öt évig az „Ifjú­kommunista" főszerkesztője voltam — ami a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség első Országos Értekezletére jelent meg először —, aztán a köz­ponti bizottság osztályvezetője, később öt évig titkára voltam, s éppen tizenhárom esztendeje jöttem vissza ismét a laphoz. Amiről beszélgetni akarsz ve­lem . .. — Hát akkor megint kezd­jük az elején. Az új lap ... — ... nem volt új. Folyta­tás volt. Ahogyan a KISZ is folytatója a magyar kommu­nista ifjúsági mozgalom legá­lis és illegális szervezeteinek, a KIMSZ-nek, a MADISZ-nak, az EPOSZ-nak, a SZIT-nek, a DISZ-nek, ugyanúgy ez a lap is elődjének vallja az 1919-es Az Ifjú Proletárt, s a felsza­badulás után közkedvelt Szik­rát, Szabad Ifjúságot. — Közkedvelt? Ez azért túlzás... — Klem túlzás. Tudomásul kell venni, hogy mint annyi mindent, egy újságot sem lehet helytől, kortól, helyzettől elvo­natkoztatva megítélni. A Sza­bad Ifjúság a DISZ lapja volt, s az ötvenes évek hideghábo­rús viszonyai közt, az egyál­talán nem rózsás kül- és bel­politikai helyzetben, az akkori direkt agitációs irányítás kor­látai között egyszerűen nem lehetett jobb, igazabb, színe­sebb újságot nyomtatni. — Visszalapoztam. Renge­teg volt benne a betonszö­veg, az üres frázis, a lel­ken­dezés. És nem kevés olyas­mit is ki lehet ollózni belőle, ami nem egészen állta meg a helyét. — Most az ördög ügyvédjét játszod ... Igaz, abban az új­ságban sok minden megjelent kényszerből, jó néhány téma pe­dig sose kaphatott helyet. De ne felejtsd el: az olvasók is nagyrészt hangosan tapsoltak azokban az években ... Az újságok általában a hétközna­pok tükrei, s ha torzítanak, korántsem csak a tükörben van a hiba. A KISZ megalakítása­kor a fiatal kommunisták nem tagadták el a DISZ hibáit, de arra sem voltak hajlandók, hogy eredményeit és jelentősé­gét megtagadják, így tett­ a múlttal a párt is, így az egész ország. Az ellenforradalom vé­res lecke volt minden tisztes­séges ember számára. Akik addig hazudoztak, azok néhány hétig a mellüket verték, ma­­gyarkodtak, de aztán nagy többségük megszökött. Hadd ne mondjak neveket, hiszen kö­zülük nem kevesen észbekap­tak az elmúlt negyedszázad­ban, s ha tehetnék, kitépdes­­nék sok régi újság lapjait. — És az elmúlt huszonöt évben megjelent-e olyasmi a Magyar Ifjúságban, amit nem ártana „kitépni”? — Elvétve bizonyára akad ilyen írás is. Olyan, amit a szerző vagy a riportalany szí­vesen elfelejtene. Mi sem va­gyunk hibátlanok, olykor té­vedünk is. Néha — még ma is előfordul — akaratlanul „lak­kozunk" kicsit mi is, a riport­alanyaink is, de nem ez a jel­lemző. — Már az első számok rendkívül színesek, érdeke­­ ­lfem Majjwifi 25 ÉVES A­­ Magyar Ifjúság njuswhwovime Vádolnak a sírból visszajöttek NEM ■ SZÉGYELLEM JDISZJAG VOLTAM tTfJUS­ 1G 12

Next