Ifjúsági Magazin, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

Évadzáró mérlegelés JÖVŐRE VELETEK UGYANOTT Lehet persze ez a tábori összejövetel má­sutt is, hiszen akinek például az idén nem sikerült hozzájutnia, a következő szezon­ban újra megindíthatja a hajszát a legke­lendőbb építőtábori beutalók megszerzé­séért. Biztosra vehető, hogy sokakon kitör majd az építőtáborozás láza, s ezt csak to­vábbi jó táborokkal, a nyári munkákat kí­sérő mellékzöngék semlegesítésével lehet — no, nem csillapítani, hanem éppenséggel — fokozni. Ebben az évadban szokatlanul sok újdonsággal rukkolt elő az építőtábori mozgalom. Fogadtatásukról, használhatósá­gukról kértünk tájékoztatást, s egyben év­adzáró mérlegkészítést Nagyistók Lászlótól, a KISZ KB Építőtáborok Bizottságának tit­kárától. — Sokféle kezdeményezés premierjét hozta az építőtábori nyárelő. Az ötvennégy­ezer középiskolás építőtáborozó egy részü­ket fejcsóválva, az újdonságok többségét viszont egyetértéssel fogadta. A mozgósítás újfajta rendszeréről ugyancsak megoszlot­tak a vélemények. — Korábban a beérkezett létszámigé­nyeknek megfelelően betöltendő keretszá­mokat küldtünk a megyei KISZ-bizottsá­­goknak, amelyek ezeket elosztották megyé­jük iskolái között. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, vállalatok az idén is bejelentették, mennyi diákra van szüksé­gük, de mi ezúttal nem közöltünk keretszá­mokat. Elmondtuk az igényeket, s a megyei KISZ-­bizottságokra bíztuk, hány jelentke­zőt toboroznak a megfelelő feltételekkel rendelkező építőtáborokba. A mozgósítás új rendszerében az iskoláknak nem kellett előre megadott keretszámokat bármi áron „megtölteni”, s minden korábbinál jobban érvényesült az önkéntesség elve is. — Mégis megakadtak a fogaskerekek az előzetes szervezésben. Előfordult, hogy a jelentkezőknek már nem jutott hely. Ilyen esetről a lapunk is hírt adott. — Ezekben arról volt szó, hogy a jelent­kezők az általuk elképzelt turnusban vagy táborban már nem fértek el. A jóhírű és a balatoni táborokba ezúttal is többszörös volt a túljelentkezés. A Balatonra pedig nem mehetett mindenki az idén sem. Ez­úttal is szükségessé vált a válogatás. Néhol éppen ezért jutalomként lehetett építőtá­borba menni. A túljelentkezések mellett gondot okozott a szervezésben az is, hogy több gazdaság egyoldalúan szerződést bon­tott, s a betervezett turnusokat gyorsan át kellett csoportosítani.­­ Ez volt az idei szezon egyik legkelle­metlenebb kísérőjelensége: a sorozatos szerződésbontások. Mintha az építőtáboro­kat üzemeltetők mindenféle következmény nélkül bedobhatnák a törülközőt. Az Építő­táborok Bizottsága nem tudja kivédeni e szerződésszegéseket ? — Az üzemeltetőknek joguk volt lemon­dani a tábort. A Kiskunhalasi Állami Gaz­daság például 600 főt volt kénytelen felszá­molni, mert a gyümölcsösét elverte a jég, a nemesnádudvari tábort pedig a KÖJÁL zá­ratta be kútbeszakadás miatt. Mi azt kér­jük mindig, hogy csak oda hívjanak diáko­kat dolgozni, ahol valóban szükség van rá­juk. Mindenesetre a következő évben az új szerződésekben szerepel majd, hogy nem járhat következmények nélkül a szerződés­­bontás. — Térjünk vissza az új mozgósítási rend­szerre, amely az önkéntesség elvének erősí­tését is szolgálja. Nem jelentkeztek éppen ezért a szokásosnál kevesebben? — Nem! Körülbelül ugyanannyian vol­tak építőtáborban, mint tavaly. Változatla­nul népszerű az építőtáborozás, s az esetle­ges lemorzsolódásoknak elfogadható okai — betegség, a szülők szabadságtervezése — voltak. — Ha már a betegséget említetted. Évek óta gondok vannak a táborba jelentkezők előzetes orvosi vizsgálatával. Hozott-e vál­tozást az idei év? — Sajnos azt kell mondanom, hogy ezek­nek az orvosi vizsgálatoknak egy része vál­tozatlanul formális. Volt ebből néhány kel­lemetlenség, amikor nemcsak az orvos, ha­nem a szülők felelőssége is felmerült. Sze­retnénk végre megszigoríttatni az iskolai előzetes vizsgálatokat. — Nézzük tovább az újdonságokat! Jó­val egyszerűbb volt az utazás is. — Nem volt külön utazási utalvány, a megbízólevél jogosított az utazásra. A tá­­borozók utazásra jogosító megbízólevelét azonban egyes kalauzok nem ismerték. En­nek ellenére zökkenőmentes volt az utaz­tatás. — Hogyan alakult a táborozók átlagke­resete? — Tavaly nyolcvanegy, most pedig száz forint felett volt a napi bruttó átlagkere­set. Ebből önköltség címén ötven forintot vontak le a gazdaságok. A jutalmazási alap harminc forint körüli összeg, hasonlóan a tavalyihoz, s mintegy húsz forintot kapnak meg az iskolai KISZ-szervezetek. Mindez persze országos átlag. A normákban óriási különbségek voltak. Tudom, más-más kö­rülmények, természeti adottságok között dolgoznak a mezőgazdaságban, de feltűnő például, hogy száz forintért mennyire elté­rő mennyiségű meggyet kellett leszedni a különböző helyeken. — Milyen volt a táborozók fegyelme? — Tavaly 198, ebben az évben 186 tanuló volt kénytelen korábban elhagyni a tábort. Az okok a szokásosak: italozás, munkameg­­tagadás, kimaradás. Minden esetben a tá­bortanács egyetértésével döntöttek a haza­küldésről, amelyeknek rendszerint iskolai következményei is vannak. — S vajon kellett-e táborvezetőket haza­­küldeni? — Nem. Többségükben régi, rutinos tá­borvezetők dolgoztak. A gond csak az volt, hogy néhányan szívesebben alkalmazták a megszokott módszereiket, semmint figyelem­be vették volna az új építőtábori szabály­zatot. Lelkiismeretesen vezették a táboro­kat, csak a szemléletükkel volt baj. Nem mindenütt működtek megfelelően a diák­önkormányzatok, hiányzott az öntevékeny­ség lehetősége a gyerekek számára, mert a táborvezető mindent megcsinált helyettük. A diákok pedig passzív szemlélők maradtak. — Keltek ötletnek bizonyult a gyümölcs­­értékesítő, turistasegítő vagy környezetvé­delmi táborok létrehozása. Működtetésük milyen tapasztalatokat hozott, s várható-e folytatás? — Siófokon és Budapesten kísérletként szerveztünk gyümölcsértékesítő táborokat. A diákok leszedték a gyümölcsöt, a keres­kedelmi szakközépiskolások pedig árulták. A tapasztalatok alapján bővítjük az ilyen jellegű táborokat és KISZ-építőtábori vál­lalkozásban szervezünk gyümölcsértékesí­tést. A környezetvédelmi táborunk nagyon jól sikerült, a tábor környékén jóval tisz­tább volt a Balaton. A folytatás: az illeté­kesektől újabb környezetvédő táborok léte­sítésére kértünk tippeket. De tervezünk műemlékvédő és városvédő táborokat is. — „ősbemutatót” tartottak az építőtábori butikok is. Azt beszélik, kelendőek voltak a tinédzserkelengyék ... — Bár néhány tábori turnus kimaradt az árusításból, nagy népszerűségnek ör­vendtek a butikok. A diákok által terve­zett és elfogadott divatos ruhák szépen fogytak. Jövőre is nyitnak a tábori butikok, annyi változtatással, hogy a fiúk számára is lesz választék. — Az Ifjúsági Rendező Iroda megalaku­lásával rendeződni látszott az építőtáborok kulturális programellátása, így történt? — Az eredeti elképzelések szerint az IRI-nek készítenie kellett egy programkí­nálatot, amelyből minden tábor választha­tott magának megfelelő és érdeklődést kel­tő műsort. Mások viszont nem értesültek arról, mikor lesz a program. Próbálkoz­tunk több tábornak szóló közös műsor, koncert rendezésével is; ezek felemásan sikerültek. Egyrészt színvonalbeli gondok voltak, másrészt néhány gazdaság nem vál­lalta, hogy a több tíz kilométerre fekvő koncerthelyszínre szállítsa a diákokat. — Végül is: milyen volt az 1983-as épí­tőtábori évad? — Sokfelé megfordultam, persze, hogy akadtak néhol gondok is, de alapvetően ja­vult a szervezés, nőtt a munkateljesít­mény. Azt hiszem, az építőtáboroknak vál­tozatlanul nagy a varázsuk, a diákok sze­retnek táborozni, s remélem, jövőre is ta­lálkozunk velük... (cs.­­)

Next