Ifjúsági Magazin, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
Évadzáró mérlegelés JÖVŐRE VELETEK UGYANOTT Lehet persze ez a tábori összejövetel másutt is, hiszen akinek például az idén nem sikerült hozzájutnia, a következő szezonban újra megindíthatja a hajszát a legkelendőbb építőtábori beutalók megszerzéséért. Biztosra vehető, hogy sokakon kitör majd az építőtáborozás láza, s ezt csak további jó táborokkal, a nyári munkákat kísérő mellékzöngék semlegesítésével lehet — no, nem csillapítani, hanem éppenséggel — fokozni. Ebben az évadban szokatlanul sok újdonsággal rukkolt elő az építőtábori mozgalom. Fogadtatásukról, használhatóságukról kértünk tájékoztatást, s egyben évadzáró mérlegkészítést Nagyistók Lászlótól, a KISZ KB Építőtáborok Bizottságának titkárától. — Sokféle kezdeményezés premierjét hozta az építőtábori nyárelő. Az ötvennégyezer középiskolás építőtáborozó egy részüket fejcsóválva, az újdonságok többségét viszont egyetértéssel fogadta. A mozgósítás újfajta rendszeréről ugyancsak megoszlottak a vélemények. — Korábban a beérkezett létszámigényeknek megfelelően betöltendő keretszámokat küldtünk a megyei KISZ-bizottságoknak, amelyek ezeket elosztották megyéjük iskolái között. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, vállalatok az idén is bejelentették, mennyi diákra van szükségük, de mi ezúttal nem közöltünk keretszámokat. Elmondtuk az igényeket, s a megyei KISZ-bizottságokra bíztuk, hány jelentkezőt toboroznak a megfelelő feltételekkel rendelkező építőtáborokba. A mozgósítás új rendszerében az iskoláknak nem kellett előre megadott keretszámokat bármi áron „megtölteni”, s minden korábbinál jobban érvényesült az önkéntesség elve is. — Mégis megakadtak a fogaskerekek az előzetes szervezésben. Előfordult, hogy a jelentkezőknek már nem jutott hely. Ilyen esetről a lapunk is hírt adott. — Ezekben arról volt szó, hogy a jelentkezők az általuk elképzelt turnusban vagy táborban már nem fértek el. A jóhírű és a balatoni táborokba ezúttal is többszörös volt a túljelentkezés. A Balatonra pedig nem mehetett mindenki az idén sem. Ezúttal is szükségessé vált a válogatás. Néhol éppen ezért jutalomként lehetett építőtáborba menni. A túljelentkezések mellett gondot okozott a szervezésben az is, hogy több gazdaság egyoldalúan szerződést bontott, s a betervezett turnusokat gyorsan át kellett csoportosítani. Ez volt az idei szezon egyik legkellemetlenebb kísérőjelensége: a sorozatos szerződésbontások. Mintha az építőtáborokat üzemeltetők mindenféle következmény nélkül bedobhatnák a törülközőt. Az Építőtáborok Bizottsága nem tudja kivédeni e szerződésszegéseket ? — Az üzemeltetőknek joguk volt lemondani a tábort. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság például 600 főt volt kénytelen felszámolni, mert a gyümölcsösét elverte a jég, a nemesnádudvari tábort pedig a KÖJÁL záratta be kútbeszakadás miatt. Mi azt kérjük mindig, hogy csak oda hívjanak diákokat dolgozni, ahol valóban szükség van rájuk. Mindenesetre a következő évben az új szerződésekben szerepel majd, hogy nem járhat következmények nélkül a szerződésbontás. — Térjünk vissza az új mozgósítási rendszerre, amely az önkéntesség elvének erősítését is szolgálja. Nem jelentkeztek éppen ezért a szokásosnál kevesebben? — Nem! Körülbelül ugyanannyian voltak építőtáborban, mint tavaly. Változatlanul népszerű az építőtáborozás, s az esetleges lemorzsolódásoknak elfogadható okai — betegség, a szülők szabadságtervezése — voltak. — Ha már a betegséget említetted. Évek óta gondok vannak a táborba jelentkezők előzetes orvosi vizsgálatával. Hozott-e változást az idei év? — Sajnos azt kell mondanom, hogy ezeknek az orvosi vizsgálatoknak egy része változatlanul formális. Volt ebből néhány kellemetlenség, amikor nemcsak az orvos, hanem a szülők felelőssége is felmerült. Szeretnénk végre megszigoríttatni az iskolai előzetes vizsgálatokat. — Nézzük tovább az újdonságokat! Jóval egyszerűbb volt az utazás is. — Nem volt külön utazási utalvány, a megbízólevél jogosított az utazásra. A táborozók utazásra jogosító megbízólevelét azonban egyes kalauzok nem ismerték. Ennek ellenére zökkenőmentes volt az utaztatás. — Hogyan alakult a táborozók átlagkeresete? — Tavaly nyolcvanegy, most pedig száz forint felett volt a napi bruttó átlagkereset. Ebből önköltség címén ötven forintot vontak le a gazdaságok. A jutalmazási alap harminc forint körüli összeg, hasonlóan a tavalyihoz, s mintegy húsz forintot kapnak meg az iskolai KISZ-szervezetek. Mindez persze országos átlag. A normákban óriási különbségek voltak. Tudom, más-más körülmények, természeti adottságok között dolgoznak a mezőgazdaságban, de feltűnő például, hogy száz forintért mennyire eltérő mennyiségű meggyet kellett leszedni a különböző helyeken. — Milyen volt a táborozók fegyelme? — Tavaly 198, ebben az évben 186 tanuló volt kénytelen korábban elhagyni a tábort. Az okok a szokásosak: italozás, munkamegtagadás, kimaradás. Minden esetben a tábortanács egyetértésével döntöttek a hazaküldésről, amelyeknek rendszerint iskolai következményei is vannak. — S vajon kellett-e táborvezetőket hazaküldeni? — Nem. Többségükben régi, rutinos táborvezetők dolgoztak. A gond csak az volt, hogy néhányan szívesebben alkalmazták a megszokott módszereiket, semmint figyelembe vették volna az új építőtábori szabályzatot. Lelkiismeretesen vezették a táborokat, csak a szemléletükkel volt baj. Nem mindenütt működtek megfelelően a diákönkormányzatok, hiányzott az öntevékenység lehetősége a gyerekek számára, mert a táborvezető mindent megcsinált helyettük. A diákok pedig passzív szemlélők maradtak. — Keltek ötletnek bizonyult a gyümölcsértékesítő, turistasegítő vagy környezetvédelmi táborok létrehozása. Működtetésük milyen tapasztalatokat hozott, s várható-e folytatás? — Siófokon és Budapesten kísérletként szerveztünk gyümölcsértékesítő táborokat. A diákok leszedték a gyümölcsöt, a kereskedelmi szakközépiskolások pedig árulták. A tapasztalatok alapján bővítjük az ilyen jellegű táborokat és KISZ-építőtábori vállalkozásban szervezünk gyümölcsértékesítést. A környezetvédelmi táborunk nagyon jól sikerült, a tábor környékén jóval tisztább volt a Balaton. A folytatás: az illetékesektől újabb környezetvédő táborok létesítésére kértünk tippeket. De tervezünk műemlékvédő és városvédő táborokat is. — „ősbemutatót” tartottak az építőtábori butikok is. Azt beszélik, kelendőek voltak a tinédzserkelengyék ... — Bár néhány tábori turnus kimaradt az árusításból, nagy népszerűségnek örvendtek a butikok. A diákok által tervezett és elfogadott divatos ruhák szépen fogytak. Jövőre is nyitnak a tábori butikok, annyi változtatással, hogy a fiúk számára is lesz választék. — Az Ifjúsági Rendező Iroda megalakulásával rendeződni látszott az építőtáborok kulturális programellátása, így történt? — Az eredeti elképzelések szerint az IRI-nek készítenie kellett egy programkínálatot, amelyből minden tábor választhatott magának megfelelő és érdeklődést keltő műsort. Mások viszont nem értesültek arról, mikor lesz a program. Próbálkoztunk több tábornak szóló közös műsor, koncert rendezésével is; ezek felemásan sikerültek. Egyrészt színvonalbeli gondok voltak, másrészt néhány gazdaság nem vállalta, hogy a több tíz kilométerre fekvő koncerthelyszínre szállítsa a diákokat. — Végül is: milyen volt az 1983-as építőtábori évad? — Sokfelé megfordultam, persze, hogy akadtak néhol gondok is, de alapvetően javult a szervezés, nőtt a munkateljesítmény. Azt hiszem, az építőtáboroknak változatlanul nagy a varázsuk, a diákok szeretnek táborozni, s remélem, jövőre is találkozunk velük... (cs.)