Ifjúsági Magazin, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Az „Őrült Rohanás” üzenetei Grenada neve — világpolitikai összefüggé­sekben — először 1979 őszén bukkant fel a hírekben. Ennek előtörténete van. Ugyanennek az évnek a nyarán Bécsben találkozott Jimmy Carter amerikai elnök és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB akko­ri főtitkára, szovjet államfő. Ott írták alá a hadászati fegyverek korlátozásáról szó­ló (SALT) egyezményt. (Akkor került sor — a világ ámulatára — a carteri puszira; az amerikai elnök magához húzva Leonyid Brezsnnyevet, a tévékamerák össztüzében csókot nyomott a meglepett SZKP-főtitkár arcára. Mint utóbb kiderült: júdáscsók volt.) A két ország alkotmányos rendje értel­mében az osztrák fővárosban aláírt nagy horderejű egyezmény csak azután lépett volna életbe, ha mindkét ország törvény­­hozása jóváhagyja, azaz ratifikálja. Ez azonban hiába váratott magára. Az akkor már megtorpanni látszó enyhülés hívei nö­vekvő aggodalommal tapasztalták, hogy Amerikában egyre több kifogás merül fel a szakértői csoportok által hosszú évekig tárgyalt egyezmény szenátusi jóváhagyása ellen. Nem is elsősorban a genfi tárgyaló­­asztalnál hosszas huzavonák árán kialku­dott arányokban kételkedtek. Rossz ízű, rá­­galom szagú gyanúsítgatások láttak napvi­lágot az amerikai sajtóban. Hogy a Szovjet­unió repülőgépeket csempészett Kubába, megszegve a Kennedy—Hruscsov által megkötött megállapodást, s a szigetország­ból fenyegeti az Egyesült Államokat. És­ Grenadán katonai repülőteret épít — afféle hídfőállás számára. A SALT-egyezményt azóta sem ratifikál­ták, sőt e propagandahullám hátán 1979. december 12-én Brüsszelben elfogadták a NATO úgynevezett kettős határozatát, ami­nek értelmében megkezdték 1983 végén a Pershing—2 rakéták és a manőverező ro­botrepülőgépek európai telepítését. Ugyan­csak 1979 végén, csaknem két héttel a ket­tős határozat elfogadása után, az amerikai propaganda új muníciót vélt találni magá­nak: a Szovjetunió afganisztáni segítség­­nyújtását.

Next