Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
VINCZE VIKTÓRIA? — Én is sokszor megkérdeztem már magamtól. — S mi volt a leggyakoribb válasz? — Popénekesnő, százhatvan centiméterrel, barna szemekkel és barna hajjal. Egy tizenöt éves kora óta űzött énekesnő vagyok, aki koreográfusnak készült, majd munkaközösségekben tanult gitározni. Kérték, próbáljak meg fütyülni is hozzá, s amikor énekelni kezdtem közönség előtt, nem tudom, miért aprópénzzel dobáltak meg. — Mondták is 1972-ben, hogy aprópénzre váltottad a tehetséged: a táncdalfesztiválon elénekelt daloddal, amely nem került a döntőbe, de az egész ország dúdolta. Ez volt a Mosolyodat el kellene ültetnem ... — Mivel Dévai Nagy Kamilla nem tudta vállalni a szereplést, én ugrottam be helyette ezzel a fesztiváldallal. Így kezdődött a pályafutásom. A fesztivál után következett egy Victor Máté-korszak, de a számomra írt szerzeményeit nehezen fogadta el a közönség. A következő évben viszont eljutottam Japánba, s a Hány éjjel vártam című dal angol változatával szerepeltem a Yamaha fesztiválon. Bár Fényes Szabolcs zeneszerző, amikor kikísért a repülőtérre, azt mondta, ha nem is nyerek, de egy jó férjet hozzak... Nos, férj helyett harmadik díjjal érkeztem haza. — Ami persze késik ... — Igen, hamar elterjedt, hogy férjhez mentem külföldre. Csupán annyi történt, hogy sokat voltam Münchenben, kinti szerzeményeket énekeltem, szerepeltem a rádióban, a televízióban, s készítettek velem egy kislemezt. Az ismeretségem miatt kerültem kapcsolatba egy lemezcéggel, de egy év után nem újították meg a szerződésemet, s innen kezdve már nem utaztam annyit az NSZK-ba. Ezután, 1976-ban és 1977-ben jól ment az itthoni szekér is, de megakadt, mert autóbaleset miatt egy évre ágyba kényszerültem. 1979-ben az Interkoncerten keresztül eljutottam Kaliforniába, ahol magyar szerzeményeket énekeltem angolul, de a számok hangszerelése elégtelennek bizonyult. Végül is az történt, hogy feleségül mentem egy amerikaihoz. Dalia :van értünk, de többet voltunk itthon, mert a férjem szeretett Pesten lenni. Ajánlatot kaptam, hogy szerepeljek egy Playboy klub show-műsorában, ami anyagilag sem lett volna rossz üzlet a heti ezernégyszáz dollárral. A férjem presztízsjellegű féltékenysége azonban tarthatatlanná tette a kapcsolatunkat, s 1981-ben ,,megszöktem” Daliasból. — Ekkorra már a neved is kezdtük elfelejteni, csupán a külföldi házasságoddal kapcsolatos pletykák „éltettek”. Mígnem egyszer bekopogtál a Zenebutikba. — örültem, hogy meghívtak a műsorba, melyben angolul énekeltem egy dalt, s elmondhattam, hogy hiszek énekesnői pályám folytatásában. — Vajon mire alapoztad ezt a kijelentést? — A beszélgetésünk elején úgy fogalmaztam, hogy tizenöt éves koromtól „űzött” énekesnő vagyok. Ide-oda sodort az élet, s igazából ritkán éreztem magamban elhivatottságot a szakma iránt. Nem akarok most nosztalgiázni, de arról van szó, hogy nem vagyok tagbaszakadt hölgy, s szívesen énekeltem a lágyabb, líraibb dalokat, melyek jobban illettek a hangomhoz és az egyéniségemhez. S a közönség is e dalokon keresztül ismert és szeretett meg. Talán ezért nem vettek komolyan a szakmában. Mert értéktelen, zeneileg kevésbé igényes stílust képviseltem, ami mégis divatos volt, hiszen sokan hallgatták Egyszóval a hangom alárendeltje voltam, most azonban fordult a kocka, s a hangomat rendelem alá az elképzeléseimnek. — Visszatérve a Zenebutikhoz, szereplésed egy „új” Vincze Viktóriát állított ismét a rockzenei pályára. Hogyan? — Sok levelet és felkérést kaptam együttdolgozásra különböző zenekaroktól. A Carát együttes két tagja is elküldött egy kazettát, s láttam bennük fantáziát. Elkezdtük a közös munkát, új dalokat készítettünk, a külsőségekben pedig az újromantikus elemekre építettünk. — Mihez hasonlítható a muzsikátok? — Azt mondják, nagyon nehéz bármihez is hasonlítani. A Culture Clubot, a Kajagoogoot, s Kate Busht emlegetik, de őket, mint előadókat tartjuk követendőnek. Egyébként éppen annak nehéz e felvételeket minősíteni, aki részt vett az elkészítésükben. Majd a közönség eldönti, miért tetszik vagy nem tetszik az első albumunk. A lemez anyagát természetesen turnén is szeretnénk bemutatni, de arra várunk, hogy a tömegkommunikáció és a videóklubok megismertessék a lemez dalait. Ezért az MHV készített egy angol nyelvű videoclipet, amit a MIDEM-re is kivittek, csakhogy amikor a lemezcégek bele akartak nézni, kiderült, hogy a szalagot valaki letörölte . .. Máig sem tudjuk, mi történt, de vigasz, hogy ennek ellenére külföldről is érdeklődnek a Viki és Flört iránt. Az elmúlt hetekben jártam Nyugat- Berlinben, ahol Collins Pearsonnel, az Alphaville producerével folytattam biztató előtárgyalásokat. S természetesen nagyon várjuk — Karakas Gézával, Pacsó Pállal és Vincze Tamással együtt — a Flört bemutatkozását a hazai közönség előtt is. CSONTOS TIBOR in: Ott, mindenütt Néhány héttel ezelőtt Graz, majd Bécs, utána Budapest, mindenhol jól sikerült, forró hangulatú koncertek. Vajon mi a titok? A zenekar jobb, mint az ezt megelőző években, vagy a körülmények változtak? A válasz: nem. Sőt, ha a régi KFT-t összehasonlítjuk a maival — már elnézést, és lehet hogy ez szentségtörés — a régebbi volt a jobb, bár közel sem olyan népszerű. A fiúk rájöttek a nagy igazságra, arra a bizonyos hegy és Mohamed esetére. Zenében, színpadi megjelenésben, mókában kicsit közelebb a közönséghez. A KFT eredeti elképzeléseit nem adta fel, viszont a könnyebb hangvételű dalokat jobban el tudta adni. 1985-ben egy bál jó ürügy volt az Operában ahhoz, hogy a KFT meghitt hangulatú partyn találkozzon közönségével. Egyébként az utolsó bál a Petőfi Csarnokban volt (az utolsó album címe meg Bál az Operában volt). Valamennyi nagy sláger elhangzott, melynek végén a legördülő függöny mintegy pontot tett az elmúlt korszakra. _ Az együttesre most más jellegű munka vár. Új dalok komponálása, új szövegek, ötletek és nyilván egy új színpadkép, amelyet sok-sok KFT-rajongó vár.