Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
ba csavarnak, úgy nézek ki, mint aki csupa vér. Viccelődnek velem, hogy szálljak fel a 2-es villamosra és kérdezzem meg, hol van a legközelebbi rendőrőrs. Vajon mit szólnának a békés utasok? Végül is este 7-ig festékben vagyok, tetőtől talpig, öt óra körül már úgy érzem, hogy megbolondulok. Mindenem ragad a temperától. Az arcomon mintha maszk volna. Semmihez sem nyúlhatok, mert minden azonnal festékes lesz. Ez volt idáig a legnehezebb nap. Megpróbálok forró teával lelket önteni magamba, de ez csak pillanatokig melegít. Végül a világosítók oldják meg a gondot, bekapcsolnak egy hatalmas reflektort, melegítőnek. Ez már segít, a festék viszont így túlságosan gyorsan szárad rajtaim, ezért újabb és újabb rétegeket kell felvinni. Egy idő után valósággal omlik rólam a vakolat. Az utolsó snitt: ugrórúgással lököm le az ellenfelemet az állványról. (Homokbuckára zuhan, nehogy megüsse magát.) Három kamera is készülődik a felvételhez. Izgulok, hogy elsőre sikerüljön, neki sem lehet kellemes a zuhanás, még ha homokon is ér talajt, összeszedem a maradék erőmet és ugrom. Sikerült. Nem kell megismételni. Június 10., hétfő Nehéz hetem lesz, mert forgatás után mindennap két fellépés következik Korda György show-jában. A partnerem Szerednyei Béla. Ma, az első színre lépés előtt derül ki, hogy Béla este nem ér rá, játszik a Madáchban, gyorsan ki kell találni, hogy mit fogok csinálni a második előadáson, egyedül. Sikerrel átvészeljük: a műsorvezető Rózsa Gyuri meg interjúvol, elmondok egy hosszú monológot, s elénekelek egy dalt is a készülő lemezemről. Holnap Miskolcon megint két előadás, megint egyedül. Június 13., csütörtök A legnehezebb jelenet felvételét tűzték ki erre a napra. Kegyetlen hosszú, s tele rontási lehetőséggel. S ha bárki egy picit is hibáz, ismételhetjük. Az Industriál Fő utcai épületének — itt van a filmbeli kapitányság — bejáratától indul a felvétel. Sir Kati kilép rajta, a többiek elindulnak a lifthez, a kamera mögött én kilépek a liftből, váltunk pár szót, mialatt a kamera begurul a liftbe, mi utána, föl az ötödikre, de közben a harmadikon még beszáll valaki, végigbeszéljük az utat, az ötödiken kiszállunk, végig a folyosón, be az irodába és a dialóg még mindig megy ... Mindez egyvégtében, ötször vettük fel, teljesen kiakadtunk a végén. Az izgalmaknak azonban még nincs vége. Reszketve várjuk a viszszanézést, mert ha a rendező mégis talál a jelenetben valami kifogásolnivalót, kezdhetjük elölről. Szerencsénk volt, sikerült, három felvétel is jó. Ezeken a visszanézéseken — mi muszteroknak hívjuk — kovácsolódik össze igazából a csapatunk. Lassan már kis családként dolgozunk együtt. Az előző napok termése mindenkit érdekel, ilyenkor valamennyi szereplő és közreműködő ott szorong a vetítésnél. A munkanapom, persze, még nem ér véget. Forgatás után két fellépés Tatabányán, majd folytatódik a nagylemez „keverése” a stúdióban. Jó, ha két óra alvás jut erre az éjszakára. S ez már így megy a hét eleje óta ... Nem könnyíti meg a dolgomat, hogy egyre ritkábban látom a kislányomat, most három napja már egyáltalán nem is találkoztam vele, hiszen éjjel-nappal dolgozom. Nagyon hiányzik, néha már úgy érzem, itthagyok csapot-papot és rohanok hozzá. Közben a lakásunk is épül, most tart abban a stádiumban, hogy nem lehet már benne lakni. Kölcsönlakásokban alszunk, ruháink négy helyen, a gyerek összes dolgai, nem tudom mi hol van, melyik cipőmet vagy zoknimat melyik címen hagytam, szerteszét vagyunk, azt sem tudom, hol áll a fejem. Háztartásunk egyáltalán sehol nincs, a stábunk büféje a fő étkezőhelyünk, ha el akarok vinni egy darab kenyeret, ott veszek, hiszen sem időm, sem alkalmam vásárolni. Június 24., hétfő Díjkiosztás a tévében. Dr. Kornidesz Mihály, az MTV elnöke átadja a nívódíjat a Lindáért. (Miközben gratulációra nyújtja a kezét, odasúgja nekem: most egy barátságos kézfogást kérek!) Nagyon boldog vagyok és rohanok vissza a forgatásra. Délután lerándulunk Veszprémbe, ahol a televíziós fesztivált nyitják meg. Az első ősbemutató éppen a Villanyvonat című film, amelyben az akkor 7 hónapos kislányom debütált, mint színész: Gábor Miklós, majd Rudolf Péter ölében sír ... FOTÓ: BARTÓK ISTVÁN