Ifjúsági Magazin, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
Oskolás érdekességek nyomában, a híres városban Jókai Mór kecskeméti emlékeiből. (Az én iskolatársaim. Cent. kiad. 91. k. 176—178.) „Mindjárt a megismerkedés első napján életbe lépett közöttünk az a kecskeméti kollégiumban dívó szokás, hogy amelyik diák tud valamit, ami kívül esik a kötelezett tantárgyakon, az a többit oktatja e tudományból — ingyen. (Lancaster szisztéma.) Muraközi Jani lett a tornamester, ő trenírozta a többieket. A temetőben volt a tornahelyünk, a jó puha porondon. Ő tanított bennünket karddal és tőrrel vívni, mégpedig plasztron nélkül! Hozzászokott bőrünk a vágáshoz. Dicsekvés volt a kék-véres ütésfolt a karon és a mellen. (Egyszer Molnár Ádám mind a négy ujjamat keresztülvágta karddal a tréfából.) Egy másik diák zenészeihez értett. Ez nekem nem kellett. (...) Egy harmadik énekmester volt. Ennek az alakját bele is hoztam az első regényembe, mint ,cantus praesert’. A negyedik táncolni tanított. Ez lehetett Nagy Feri. Tőle tanultuk a francia négyest és a körmagyart, meg a magyar szólótáncot, amiről a mai kor gyermekének már ideája sincs. Az ötödik tanította a francia nyelvet. (...) Hanem azért jó volt az ügy. A fiúk csak megtanultak szépen minden rendkívüli tantárgyat — ingyen. Engem pedig megtettek rajztanárnak. Értékesítettem a komáromi tanulmányaimat. Valóban értékesítettem. Mert később annyi magántanítványom akadt, aki fizetett havonként két forintot, hogy egész úrrá lettem. Ezek között volt Márton Ferkó is, aki irodalmi néven Abonyi Lajos, kiváló széptehetségű, népszerű írótársam. (...)” DIÁKPOLGÁRMESTER Diákhagyományok után kutatok az alföldi településen, Kecskeméten. A város — ősi diákváros. Minden évben képviseltetik magukat a fiatalok az ősi diákvárosok talákozóján. Bár, ők is bajban vannak, ha egykori hagyományok felelevenítésére kérik őket. Nincs, vagy nagyon kevés maradt az utókorra. Nem úgy, mint Sárospatakon, Debrecenben, vagy Pápán. Miért? Talán azért, mert Kecskemét református kollégiumára nagyban hatott — min- ■ denben — Debrecen. Az ő „felügyeletük” idáig is eljutott. Kutatásaimat, keresgéléseimet több helyen végeztem. Először a városi KISZ-bizottságon tudakolóztam, vajon az általuk meghirdetett pályázatra hányan küldték el dolgozataikat? Hárman. S azok a munkák sem a diákhagyományokról szólnak, hanem iskolatörténetet dolgoznak fel. Ha már a KISZ-eseket említettem, itt mondom el, hogy azért ők tesznek valamit a hagyományok felkutatásáért — a már emlegetett pályázat kiírásával —, s a mai szokások kialakításával. Minden esztendőben ők szervezik-rendezik a város középiskolásainak vidám, bohókás bolond-ballagását a főtéren. S fordított napra invitálják a diákokat, mint legutóbb június elején. Ilyenkor diákpolgármestert választanak, ez a fő aktus a napon. A többi program: zsibvásár, kacsavarászat, léggömbfogás, korsótörés, jóslás, édenkert, házasságközvetítés, aszfaltrajzverseny virágkötészet, divatbemutató, fodrászat. És: kulturális ajánlat, humoristákkal, zenészekkel, néptáncosokkal. Ez már a mai diákélet hagyománya. Van, nemcsak Kecskeméten, örüljünk neki. PÁLMA, ROSTA, IBOLYA A jogakadémia ifjúsága és tanárai szerkesztették a kéziratos újságokat. Ezek néhány fennmaradt példányát féltve őrzik a kecskeméti református egyház könyvtárában. Az első kézzel írott újságot, a Kóbort 1835-ben készítették, mégpedig Balla Ignác, Karsay László, Burgyán Sámuel. Verseket, elbeszéléseket, tanulmányokat közöltek. Ellenlap is született, a Rosta, a tudomány és a szépművészet istápolására. Az elődök munkáját követte a Pálma. A könyvtárban vigyáznak az 1937—38. évfolyam darabjaira. A Kóbor Tempe címmel jelent meg, majd 1845 táján elakadt, elfogyott a kedv, az erő, s nem vehettek kezükbe gondos munkával készült lapokat a növendékek. (1859-ben rövid ideig még havonta kétszer olvashatták az Ibolyát.) Fellapozom a „Hat jó barát képzőiskolája” című 1854-es kézös írott könyvecskét. Ebben a tanulók legkiválóbb fogalmazványai szerepelnek. Petőfi Sándor barátjának, Bacsó Jánosnak a kéziratos versgyűjteménye is megmaradt: „Egynéhány válogatott Víg és Szomorú Dallok mellyeket összeszedegetett és leírogatott Bacsó János Kecskeméten 1837-ben” — olvasható a belső borítólapon. A tárgyi dokumentumok közül előkerül egy háború után készült iskolazászló, rajta latinul a felirat: „ereseti sub pondere palma”, vagyis teher alatt nő a pálma. Adorján Józsefné, a református egyház könyvtárának munkatársa régi-régi értesítőket, évkönyveket mutat. Talán ezekben találok valami izgat- A kecskeméti szakirányú iparostanonciskola - iparos i*nu!W, 9 'tanévben példás viselkedésével, ____ J.'isu '-r'--'elért kiváló eredmény miatt elismerésünkre rászolgált az évzáró ünnepélyen elismerő oklevéllel tüntettük ki. ------- '■•y / --------------... ! B fufii