Ifjúsági Magazin, 1986 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
Az Európa-szerte népszerű együttes neve főképpen diszkós körökben fogalom: Dieter Bohlen és a Modern Talking. Egy buta pletyka adta az ötletet, hogy akár a föld alól is előkerítsük Herskovits Iván kollégámmal Dietert, már csak azért is, mert ez a pletyka arról szólt, hogy a fent nevezett már régen nem él. Ez még februárban történt. Azóta is rendszeresen érdeklődünk telefonon egészségi állapota felől, hiszen semmit nem szabad a véletlenre bízni. Dietert először Hamburgban értük utol, méghozzá egy stúdióban, ahol éppen új kislemezüket csinálták, az azóta már nálunk is slágerré vált Brother Louie-t. Velünk született diplomáciai érzékünkkel elsőként a nálunk forgalomban levő halálhírét mondtuk el Dieternek. A mi telefonköltségünkre ezen majd két percig nevetett, jól hallhatóan, talpig egészségesen. - Semmi baj nálunk, igazán jól vagyunk. Thomas is, én is. Csak éppen rengeteget dolgozunk. Most negyedik kislemezünkön. Amúgy egy év leforgása alatt két nagylemezt adtunk ki az NSZK- ban. Továbbá, gondolom tudjátok, én producer is vagyok, tehát más együttessel is dolgozom. Sőt, dalokat is írok számukra. Jelenleg a Modern Talking dolgain kívül kislemezt készítek a Smokie együttessel, filmzenét csinálunk és dolgozunk a C. C. Catch-al. - Mi a helyzet a koncertekkel? - Eddig csak tv-show-ban léptünk fel, mivel inkább a stúdióban dolgozunk szívesen. De nem kizárt, hogy változtatunk álláspontunkon. - Amennyiben koncertkörútra adjátok fejeteket, elképzelhető, hogy Magyarországra is eljöttök? Itt is sokan szeretik a Modern Talking zenéjét-- Örömmel, hiszen szívesen utazok olyan országokba, ahol még nem jártam. Bár eddig még nem hívtak bennünket. Ha esetleg sor kerül rá, szívesen elvállaljuk, elmegyünk. - Nem zavar benneteket, hogy valamennyi dalotok szinte egy kaptafára készül? - Azt hiszem, a harmadik albumon már egy kicsit változtatni kell a stíluson, hiszen ha ezt nem tesszük, fennáll a veszélye annak, hogy az emberek megunják a Modern Talkingot. Szerencsére azonban erről még nincs szó, hiszen tavaly csak Skandináviában hetvenöt tv-show-ban léptünk fel. Száztizenkét aranylemezünk van. Vezettük a slágerlistákat Argentínában, Brazíliában, Japánban. Gyakorlatilag Anglia és Amerika kivételével mindenhol ismernek bennünket. Ezzel együtt kicsit tartunk attól, hogy egyszer csak megunjam világ a zenénket. - Mi jellemez benneteket? - Zenénk talán azért különleges, mert akár egy gitárral is játszható, és bár sok diszkóegyüttes van, kevesen használnak jó dallamokat. Dalaink melodikusak. Azt hiszem, ez sikerünk kulcsa: kommersz, jó melódiák. A többiek nem így csinálják. - Amikor te tizenéves voltál, kik voltak a kedvenceid? - Természetesen a Beatles. Később időről időre változott. Volt egy ABBA korszakom is. Jelenleg Phil Collins-t hallgatom szívesen. - Az indulásnál, mikor létrejött a Modern Talking, gondoltatok ekkora sikerre? - Nem, bár én mindig optimista voltam. A Modern Talking előtt is dolgoztam már producerként a nyugatnémet piacon, ahol százhúsz kislemezem jelent meg, más-más előadóktól. Igaz, kizárólag német nyelven. Amikor másfél évvel ezelőtt útnak indítottuk együttesünket, angolul kezdtünk énekelni, mivel szerettünk volna túljutni az ország határain. De amikor ezt csináltuk, senki nem gondolt a világsikerre, sem a stúdióban, sem a lemeztársaságnál. - Ez a - te fogalmaztál így - kommersz melódiagyártás mennyire igényel kemény munkát tőletek? -Csak egy példát mondok: A Let’s Talk About Love című második nagylemezünkre nyolcvan dalt komponáltam. Ezekből felvételre harminc nótát választottunk és végül tíz került a lemezre. Szóval, ebben a műfajban is hatalmas munka egy album elkészítése. Különösen nehéz megtalálni azt, vagy azokat a dalokat, melyek képesek arra, hogy vezessék a slágerlistát. Ez idáig háromszor sikerült, remélem negyedszer is összejön az új kislemezzel. -Van szabadidőtök? - Nincs. Én négy éve nem voltam szabadságon! Saját stúdióm van és reggeltől reggelig ott vagyok. Vagy ha nem itthon, akkor máshol, más stúdióban. - Most min dolgozol? - Az új, sorrendben harmadik Modern Talking-album dalait komponálom, illetve kipróbálom a megszületett ötleteket. Nem könnyű a dolgom, hiszen elengedhetetlen egy pici stílusváltás, persze csak úgy, hogy az ne menjen a rólunk, illetve zenénkről kialakított kép rovására. Egyszóval, bár négy éve nem pihentem, változatlanul nagyon szeretem az alkotói munkát. Elégedett vagyok és nagyon boldog, amikor sikerül egy jó dalt írnom. A boldogság persze akkor az igazi, ha azoknak is tetszik, akiknek írtam. HERSKOVITS IVÁN B. TÓTH LÁSZLÓ a MODERN TALKING -hoz