Ifjúsági Magazin, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7. szám
George Michael: FAITH Amikor négy ilyen színvonalas albumot kell értékelni, kellemes dolga van az újonnan bemutatkozó kritikusnak. George Michael Faith című videoklipjét például úgy ismerhetjük, mint a kép és zene szinte tökéletes összhangját, a rendelkezésre álló lehetőségek maximális kiaknázását, és ha valaki erre alapozva vásárolja meg az albumot, nem csalódik: ugyanezt a profizmust kapja. A lemezen nincsenek megrendítő újítások, hiszen valódi populáris, csak szórakoztatni akaró zenéről van szó - de amit vállal, maximálisan teljesíti. Háromnegyed órán át lüktet, rezeg, ringat a ritmus, George Michael sajátos fehér soulja, és erre az időre sikerül tökéletesen kikapcsolnia a gondokat, a külvilágot - ez pedig egyre értékesebb erény manapság. Különben ezt a zenét nem lehet nem elfogadni. Süt belőle az érzékiség. (5) Szűcs Judit: ÉN VAGYOK ÉN Az egykori diszkókirálynő is próbálkozott már az erotikával, a lágy, érzelmes vagy a jópofaságra építő diszkózenével, de tudomásom szerint egyik vállalkozás sem sikerült olyan izgalmasra, mint a legutóbbi. Ez a diszkó már nem az az egykori primitív, jókedvgyártó típus; túl a punk, a rap és az új rock által rámért vereségeken már nem is lehetne az, és szerencsére ezt ma - először Magyarországon - szerzőink is leszűrték. Gondolom, persze ehhez két olyan komponista is kellett, mint Trunkos András és Mihály Tamás, akik tapasztalataikat a rockból hozták ehhez a lemezhez. Olyan zenét hallhatunk, ami Amerika táncosklubjaiban divatos, és ugyebár egy ilyen hasonlítgatás már-már a korszerűség fényébe burkolja ezt a legújabb Szűcs Judit-produkciót. Szerencsére a szövegek sem pukkannak szét rögtön az első meghallgatás után, és mindöszsze a Most szólj és a B oldalt nyitó Én elhiszem című dalban bicsaklott meg az album vampos, karcosabb nőt mutató lendülete; talán a kellő önbizalom híján, „biztosítékul” került ide kettő az úgynevezett lírai dalok kategóriájából - de fölöslegesen. (4) . Ha George Michael az erotikus slágerzenében profi, akkor a Pet Shop Boys a szinti-popban. Hol van ehhez képest a Modern Talking! Pedig itt is szinte csak szintetizátorok és dobgépek vesznek részt a zene előállításában, Neil Tennant is falzettben énekel, mégis ez valami egészen más. A PSB kettőse mindenekelőtt fantáziadús dalokat komponál, nem a szokásos sablonokból merítenek, hanem egymástól látszólag távol eső elemeket mixelnek össze biztos kézzel. Az egyik dal keményebbre, a másik lágyabbra sikerül, vannak áthallások is (a Hit music például erősen idézi a Shocking Blue egykori Venusát, amit a Bananarama is feldolgoz Dieter Bohlen még mindig felkapja a vizet, ha valaki szóbahozza előtte Thomas Anderst. Haragja természetesen elsősorban Nórának szól, akinek még mindig nem tudja megbocsátani, hogy tönkretette a Modern Talkingot. Nóra mindent megtiltott: párja nem mehetett külföldre, nem lehetett fotózni, és végül már nem is turnézhatott. Most viszont Thomas változatlanul Modern Talking néven működik, és Dieter nem tehet semmit, mert a barna amorózó play backre énekel. • Hol lakik Rick Astley papája? Bizony, nem egy romantikus kastélyban, és nem is gitár alakú fedett úszómedencében, hanem egy egyszerű, hordozható lakókonténerben. A kertészként dolgozó papa, mióta elvált, ebben a koszos lyukban él, és az őt fölkereső újságíró mélyen felháborodott, amikor kiderült, milliomos fiacskája nem segíti. - Jól boldogulok egyedül is, szegény fiúnak annyi dolga van! - dobbant meg az érző apai szív. A palántákat is „Rick Astley papája vagyok" feliratú trikóban gyomlálja. • Black, alias Colin Veamcombe szintén ragaszkodik szülőhelyéhez. - Soha nem tűnt úgy nekem, hogy Liverpool lehangoló lenne - mondja. Londont valóban úgy kerüli, mint az ott, a PSB slágereit mégsem lehet összekeverni. Valami ironikus kívülállás lengi be őket, a fiúk naivan rácsodálkoznak erre-arra, mintha fogalmuk sem lenne arról, hogy közben érzelmesek, jópofák stb., amire persze a nagyközönség mindig vevő. Mondjuk három év múlva már nem fognak hiányozni, lesz helyettük más. De most maximálisan teljesítették, amit vállaltak, szórakoztató, kellemes hibrid szinti zenéből szerkesztették össze második nagylemezüket. (4) pestist, ha már mindenképpen fel (le?) kell menni valamilyen felvétel vagy interjú ügyében, inkább visszarepül az utolsó géppel, de csak egy napot marad. Érthető, hiszen Liverpoolban ismerte meg a Frankie Goes To Hollywood tagjait is. • James Brownt viszont azzal vádolják, hogy húsvétkor meg akarta ölni a feleségét. A soul 54 éves királyát csak 15 ezer dolláros óvadék ellenében helyezték szabadlábra - miután mint körözött személy, maga jelentkezett a dél-karolinai rendőrségen. Természetesen ártatlannak vallja magát, más mond viszont a 38 éves Adrien, aki szerint Brown először több lövést eresztett bérelt kocsijába, majd miután neje a házba menekült, rátörte az ajtót és egy vascsővel összeverte. Mrs. Brown törvényes válást akar, miután - mint mondja - „kiütötte az összes fogamat”. • Roy George, mialatt George Michael Ausztráliában turnézott, otthon gyanúba keveredett - bár lehet, hogy Boy George kijelentéseit tulajdonképpen bóknak szánta... szóval B. G. szerint George is inkább a fiúkat szereti jobban. A borostás sztár a vádak pontos ismerete nélkül egyelőre még nem foglal állást, annál is inkább, mert fontosabb dolgokkal van elfog- ACTUALLY P O P H I R E K Pet Shop Boys: % A\ ti**** N ..v» ot ^ vo'* tO° aV^ rte' LO'sagnOá Vvj “0Ta \e'v e\se So* So34