Ifjúsági Magazin, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

VONALVÉGEN: A L'ART POUR L’ART TÁRSU - Halló, Galla Miklós va­gyok! - Azt hallottuk, az alkal­mi produkciókra szövetke­zett barátok a folytatást kö­vetelő néptömegek nyomá­sára társulatba tömörültek. - A hír igaz, ezt jelzi az a finom változtatás, hogy most már nem Laár András neve után, hanem franciásan ír­juk a nevünket. De nemcsak a „népnyomás ” miatt folytat­juk: ha nem éreznénk jól ma­gunkat együtt, nem csinál­nánk. Bálint Bea helyett egyébként új lány mutatko­zik be, nem mintha valami bajunk lett volna vele, csak a tanárképző főiskolát nem tudta összeegyeztetni a lent­­alvásos vidéki turnékkal. Nagy Natáliát a Veres Pálné Gimnázium egyik Karinthy­estjén fedeztük fel és termé­szetesen azonnal megkörnyé­keztük. Tehetsége a próbá­kon csak tovább igazolódott.­­ A társulat fiú tagjai vi­szont zenészek, akiknél úgy tűnik, gyümölcsözőbb lehe­tőséggé vált a színház, mint a zene. - Ezt inkább magamra ve­hetem, mert Dolák-Saly Ro­bi nemrég fejezett be egy gyereklemezt, amit Peremar­­toni Krisztinának írt (Nem ér a nevem, káposzta a fe­jem), András pedig mindjárt elmondja a saját véleményét. Szóval én korábban valóban úgy éreztem, hogy azt a bizo­nyos groteszk világlátást el­sősorban hangfalak között ugrálva, zenélve tudom kife­jezni, magam számára is meglepő módon azonban ki­derült, ebben a színházi sze­repben jobban megtalálom a helyem. De adom Andrist. - Halló, itt Laár András, és én rögtön cáfoltak is, hi­szen a KFT most vette fel a legújabb lemezét - ne is kér­dezd milyen, természetesen remekbe szabott. Egymást tiszteletben tartó, udvarias légkörben dolgoztunk, és no­vemberben már a turnénkat is megkezdtük. - Igen, turné, de a Társu­lat is játszani kezd. - A Laar pour Laart ugyanúgy, a Farkas a me­zont pedig némi átalakítás­sal játsszuk tovább. Előbbi november 20-án, utóbbi 27- én látható majd a Közgáz Diákcentrumban, utána pe­dig a L’art pour Tart Társu­lat is megkezdi vidéki turné­ját. AZ ELSŐ ELLENKRITIKÁK Bevallom, amikor augusz­tusban meghirdettük El­lenkritika pályázatunkat, én még naivan reménykedtem, érzékeny fülű és tollú kriti­kusjelölteket sikerül majd felfedezni, akik a maguk ol­daláról képesek megítélni azt, amit szükségszerűen én is a saját ismereteim, ízlé­sem szerint minősítek. Nem így történt, s főleg sértett Lord-rajongók ragadtak tol­lat, akik nem számoltak hú­szig, hanem első indulatuk­ban rögtön rehabilitálást (értsd: hatos osztályzatot) követeltek. Mindössze egyetlen valóban elfogulat­lan (ellen)kritika érkezett, Törköly Józsefé Kardoskút­­ról. Tanulsággal azonban jócskán szolgáltak a tiltako­zó levelek is. Például azzal, hogy a jelek szerint sokak­nak okoz nehézséget a ­★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ 30

Next