Ifjúsági Magazin, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
VONALVÉGEN: A L'ART POUR L’ART TÁRSU - Halló, Galla Miklós vagyok! - Azt hallottuk, az alkalmi produkciókra szövetkezett barátok a folytatást követelő néptömegek nyomására társulatba tömörültek. - A hír igaz, ezt jelzi az a finom változtatás, hogy most már nem Laár András neve után, hanem franciásan írjuk a nevünket. De nemcsak a „népnyomás ” miatt folytatjuk: ha nem éreznénk jól magunkat együtt, nem csinálnánk. Bálint Bea helyett egyébként új lány mutatkozik be, nem mintha valami bajunk lett volna vele, csak a tanárképző főiskolát nem tudta összeegyeztetni a lentalvásos vidéki turnékkal. Nagy Natáliát a Veres Pálné Gimnázium egyik Karinthyestjén fedeztük fel és természetesen azonnal megkörnyékeztük. Tehetsége a próbákon csak tovább igazolódott. A társulat fiú tagjai viszont zenészek, akiknél úgy tűnik, gyümölcsözőbb lehetőséggé vált a színház, mint a zene. - Ezt inkább magamra vehetem, mert Dolák-Saly Robi nemrég fejezett be egy gyereklemezt, amit Peremartoni Krisztinának írt (Nem ér a nevem, káposzta a fejem), András pedig mindjárt elmondja a saját véleményét. Szóval én korábban valóban úgy éreztem, hogy azt a bizonyos groteszk világlátást elsősorban hangfalak között ugrálva, zenélve tudom kifejezni, magam számára is meglepő módon azonban kiderült, ebben a színházi szerepben jobban megtalálom a helyem. De adom Andrist. - Halló, itt Laár András, és én rögtön cáfoltak is, hiszen a KFT most vette fel a legújabb lemezét - ne is kérdezd milyen, természetesen remekbe szabott. Egymást tiszteletben tartó, udvarias légkörben dolgoztunk, és novemberben már a turnénkat is megkezdtük. - Igen, turné, de a Társulat is játszani kezd. - A Laar pour Laart ugyanúgy, a Farkas a mezont pedig némi átalakítással játsszuk tovább. Előbbi november 20-án, utóbbi 27- én látható majd a Közgáz Diákcentrumban, utána pedig a L’art pour Tart Társulat is megkezdi vidéki turnéját. AZ ELSŐ ELLENKRITIKÁK Bevallom, amikor augusztusban meghirdettük Ellenkritika pályázatunkat, én még naivan reménykedtem, érzékeny fülű és tollú kritikusjelölteket sikerül majd felfedezni, akik a maguk oldaláról képesek megítélni azt, amit szükségszerűen én is a saját ismereteim, ízlésem szerint minősítek. Nem így történt, s főleg sértett Lord-rajongók ragadtak tollat, akik nem számoltak húszig, hanem első indulatukban rögtön rehabilitálást (értsd: hatos osztályzatot) követeltek. Mindössze egyetlen valóban elfogulatlan (ellen)kritika érkezett, Törköly Józsefé Kardoskútról. Tanulsággal azonban jócskán szolgáltak a tiltakozó levelek is. Például azzal, hogy a jelek szerint sokaknak okoz nehézséget a ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ 30