Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
OSZTÁLYON OSZTÁLY Wágnerné büszke Mitől lesz osztályon felüli egy osztály? Szép emlékezetű gimnáziumi éveim alatt bennünket azért tartottak osztályon felülinek, mert röpke fél év alatt három tanárunkat juttattuk az idegösszeroppanás határára. Akárhonnan is nézzük, ez azért nem kis teljesítmény. És ez még kismiska ahhoz képest, hogy egy budapesti középiskola diákjai bekísértették rosszindulatú matektanárukat az őrszobára, „röplapozás gyanújával”. Arról sajnos már nem tudok, hogy miképpen tisztázta magát. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium III/A osztálya viszont nem a hírhedt osztályok közé tartozik. Ők kiválóságuk miatt kerültek az osztályon felüli kategóriába. Emlékezetem szerint kiválónak lenni az iskolában csak akkor volt érdemes, ha az a produkció mindenkit csodálatba ejtett. Ha az én időmben például valaki jó matematikus volt, attól nem estünk hasra, viszont ha egyéni módon tudta kezelni verekedések alkalmával a logarlécet, attól annál inkább. Szóval a szombathelyiek. A III/A az első nyelvi osztály Vas megye székhelyén. És ez a nyugati határszélen nem kis teljesítmény. Az angol-német szakos osztályba csak kétszeri rosta után kerülhettek be a tanulók. És mivel a követelmények magasak, nem csoda, hogy a nyelvi osztály az iskola legjobbja lett. Az osztályfőnök, az orosz-német szakképesítésű Wágnerné Németh Mária nagyon büszke tanítványaira. Hát még úgy, hogy fénykép is készült. Sokuknak már megvan a középfokú nyelvvizsgája, és legalább tízen várnak idén a felső fok megszerzésére. A tanárnő fontosnak tartja, hogy említtessék meg az osztály kiemelkedő KISZ- munkája is. Ugyan most átmenetileg hullámvölgybe került a mozgalom, hiszen az egész iskolában nincs 25- nél több KISZ-tag. És ez méltatlan ahhoz az iskolához, ahol olyan fiatalok nevelkedtek a KISZ kebelén, mint Nagy Imre, a KISZ KB első titkára, vagy Kiss Péter, a budapesti első titkár. - Azért az iskola KISZ- titkára az én osztályomba jár! - mondja nem kis büszkeséggel Wágnerné. - És nem ő az egyetlen híresség az osztályban. Itt van mindjárt László Jancsi, aki oszlopos tagja a város fúvószenekarának. Jancsikám, állj föl! - szól Wágnerné egy termetes fiúnak. - Mondd el, hogy milyen hangszeren játszol! - Tubán - mondja Jancsi, és engedélyt kér, hogy leülhessen. - Vagy ott ül hátul, az utolsó padban Spitz Roland, aki szintén zenész. Beatzenekarban játszik. Rolandnak nem kell fölállnia, a tanárnő tekintete már más híresség után kutat. - Na, aztán a Sutyinszky Tamás. Ő a Szovjetunióban szeretne tanulni, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében. Miután Wágnerné kiemelt minden kiemelnivalót, készülődhetünk is a fényképezéshez. Folyik a vita, hogy köpenyben vagy anélkül örökíttessék meg az osztály. A tanárnő a köpenyes megoldás mellett dönt. - Én ebben igen szigorú vagyok - mondja Wágnerné, és megindul az ajtó felé. - Igaza is van a tanárnőnek - jegyzi meg fotós kollégám -, mert a köpeny óvja az utcai ruhát az elpiszkolódástól. Ha megállna egy pillanatra a tanárnő - szól kedvesen Wágnerné után -, segítenék leporolni a pulóverét. Ugyanis krétás a háta. 1. ] 41 to 200" JANUÁRTÓL a (06-1) 327-395-ös számon. Kérjük, ha gondod, bánatod val konfliktushelyzetbe kerültél, jelentkezz, s igyekszünk segíteni. Persze, szívesen osztozunk Veled örömödben, sikereidben, élményeidben is. De az is lehet, hogy csupán beszélgetni akarsz egy jót. Akárhogyan is, tárcsázd a fenti számot, s ne feledd, hogy gondűzőnek: TELEIM! (Legközelebb: február 7-én, 16-19 óra között!)