Ifjúsági Magazin, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

OSZTÁLYON OSZTÁLY Wágnerné büszke Mitől lesz osztályon felüli egy osztály? Szép emlékeze­tű gimnáziumi éveim alatt bennünket azért tartottak osztályon felülinek, mert röpke fél év alatt három ta­nárunkat juttattuk az ideg­összeroppanás határára. Akárhonnan is nézzük, ez azért nem kis teljesítmény. És ez még kismiska ahhoz képest, hogy egy budapesti középiskola diákjai bekísér­tették rosszindulatú matek­tanárukat az őrszobára, „röplapozás gyanújával”. Arról sajnos már nem tu­dok, hogy miképpen tisztáz­ta magát. A szombathelyi Nagy La­jos Gimnázium III/A osz­tálya viszont nem a hírhedt osztályok közé tartozik. Ők kiválóságuk miatt kerültek az osztályon felüli kategóri­ába. Emlékezetem szerint ki­válónak lenni az iskolában csak akkor volt érdemes, ha az a produkció mindenkit csodálatba ejtett. Ha az én időmben például valaki jó matematikus volt, attól nem estünk hasra, viszont ha egyéni módon tudta kezelni verekedések alkalmával a logarlécet, attól annál in­kább. Szóval a szombathelyiek. A III/A az első nyelvi osz­tály Vas megye székhelyén. És ez a nyugati határszélen nem kis teljesítmény. Az angol-német szakos osz­tályba csak kétszeri rosta után kerülhettek be a tanu­lók. És mivel a követelmé­nyek magasak, nem csoda, hogy a nyelvi osztály az is­kola legjobbja lett. Az osztályfőnök, az orosz-német szakképesítésű Wágnerné Németh Mária nagyon büszke tanítványai­ra. Hát még úgy, hogy fény­kép is készült. Sokuknak már megvan a középfokú nyelvvizsgája, és legalább tízen várnak idén a felső fok megszerzésére. A tanárnő fontosnak tart­ja, hogy említtessék meg az osztály kiemelkedő KISZ- munkája is. Ugyan most át­menetileg hullámvölgybe került a mozgalom, hiszen az egész iskolában nincs 25- nél több KISZ-tag. És ez méltatlan ahhoz az iskolá­hoz, ahol olyan fiatalok ne­velkedtek a KISZ kebelén, mint Nagy Imre, a KISZ KB első titkára, vagy Kiss Péter, a budapesti első tit­kár. - Azért az iskola KISZ- titkára az én osztályomba jár! - mondja nem kis büsz­keséggel Wágnerné. - És nem ő az egyetlen híresség az osztályban. Itt van mind­járt László Jancsi, aki oszlo­pos tagja a város fúvószene­karának. Jancsikám, állj föl! - szól Wágnerné egy terme­tes fiúnak. - Mondd el, hogy milyen hangszeren játszol! - Tubán - mondja Jancsi, és engedélyt kér, hogy leül­hessen. - Vagy ott ül hátul, az utolsó padban Spitz Roland, aki szintén zenész. Beatzene­karban játszik. Rolandnak nem kell föl­­állnia, a tanárnő tekintete már más híresség után ku­tat. - Na, aztán a Sutyinszky Tamás. Ő a Szovjetunióban szeretne tanulni, a Nemzet­közi Kapcsolatok Intézeté­ben. Miután Wágnerné ki­emelt minden kiemelniva­­lót, készülődhetünk is a fényképezéshez. Folyik a vita, hogy köpenyben vagy anélkül örökíttessék meg az osztály. A tanárnő a köpe­nyes megoldás mellett dönt. - Én ebben igen szigorú vagyok - mondja Wágner­né, és megindul az ajtó felé. - Igaza is van a tanárnő­nek - jegyzi meg fotós kol­légám -, mert a köpeny óvja az utcai ruhát az elpiszkoló­dástól. Ha megállna egy pil­lanatra a tanárnő - szól kedvesen Wágnerné után -, segítenék leporolni a pulóve­rét. Ugyanis krétás a háta. 1.­ ] 41 to 200" JANUÁRTÓL a (06-1) 327-395-ös számon. Kérjük, ha gondod, bánatod val konfliktushelyzetbe kerültél, jelentkezz, s igyekszünk segíteni. Persze, szívesen osztozunk Veled örömödben, sikereidben, élményeidben is. De az is lehet, hogy csupán beszélgetni akarsz egy jót. Akárhogyan is, tárcsázd a fenti számot, s ne feledd, hogy gondűzőnek: TELE­IM! (Legközelebb: február 7-én, 16-19 óra között!)

Next