Új Ifjúsági Szemle, 2006 (4. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2. szám
Kitekintés zajokhoz hasonló kizárólagosságot. Elképzelhető egy olyan forgatókönyv, amelyben egyes belső-erdélyi magyar csoportok migrációs viselkedésüket tekintve is „asszimilálódnak”. Más csoportok esetén a magyar nemzetiségi hovatartozás ezzel ellentétes irányba hathat, hogy a magyar nyelvűség és etnikumúság a magyar munkaerőpiacon egyedi módon konvertálható kulturális-szimbolikus tőke. Ez magyar fiatalok jelentős csoportjai számára a magyarországi munkaerőpiac tőkeintenzív, primer ágazataiba való integrációt teszi lehetővé. Ez Nyugat Európa vonatkozásában csak egy igen szűk jól képzett elitréteg számára adatik meg. A román fiatalok Nyugat-Európa felé való migrációs hajlandósága épp ezért rétegspecifikus, az alacsonyabb státusú családokból származók számára jelent vonzó stratégiát, a középosztálybeli fiatalok számára szignifikánsan kevésbé. Ez a migráció társadalomszerkezetének etnikai tagoltságát hosszú távon is fenntarthatja. Ugyanebbe az irányba hathat, hogy a magyarországi migráció kevesebb specifikus tőkebefektetést igényel. Kimutattuk, hogy a migrációs szándékot a magyarok esetén nem (Székelyföld) vagy alig (Belső-Erdély) befolyásolja az idegennyelv-tudás. Hasonlóképp, a román nemzetállammal szembeni nyelvi-kulturális integráció szempontjából, vagy a román munkaerő-piaci integráció szempontjából is felvethető a migráció és etnicitás kapcsolata. Szórvány és vegyes területeken a migráció ténylegesen a többségi nyelvi-kulturális integrációval (ha úgy tetszik) szembeni alternatív stratégiaként működhet, aminek itt azt az oldalát emelnénk ki, hogy e területeken a magyar nyelvű oktatás mai részleges versenyképessége aligha lenne megőrizhető a migrációs stratégiák lehetősége nélkül. Azt is mondhatjuk, hogy a migráció lehetősége paradox módon elősegítheti az etnikai identitás újratermelődését. Ezen a ponton szeretnék egy másik sarkalatos kérdésre kitérni, ez pedig a határon túli magyar oktatás kérdése. Több helyütt megfogalmazódott, hogy - különösen a szórványban - a magyar nyelvű oktatás a képzés teljes vertikumán Magyarországra termel, és az ottani fiatalok megfelelő nyelvi kompetencia vagy integrálatlanság miatt tudnak a szülőföldjükön elhelyezkedni. Másik oldalról pedig megint csak paradox módon az probléma merül fel, a Magyarországról érkező befektetők egyre gyakrabban arról panaszkodnak, hogy gyakran nem találnak megfelelően képzett helyi munkaerőt, a pályakezdő fiatalok pedig hosszú ideig nem találnak itthon munkahelyet, több évig parkolni kényszerülnek egy státuson aluli munkakörben, adott esetben a kivándorlás, karriermigráció lehetőségét választják. A felsőfokú intézményekben frissen végzett fiatalokról szóló statisztikákban azt figyeltük meg, hogy a magyar végzős diákok kisebb arányban helyezkednek el az egyetem befejezése után, mint a románok, ugyanakkor nagyobb hányaduk tanul tovább posztgraduális intézményben. Hipotéziseink szerint az első látásra pozitív fejleménynek tekinthető továbbtanulási szándék mögött - megfelelő lehetőségek híján - tulajdonképpen a munkába való kilépés előli menekvés forgatókönyve húzódik. Az erdélyi magyar magasan képzett pályakezdő fiatalok romló munkaerő-piaci esélyeit jelzik azok az adatok is, miszerint a magyarok erőteljesen alulreprezentáltak a versenyszférában, és arányukon felül vannak jelen az állami költségvetési intézményekben. A feladatunk ennek kapcsán megvizsgálni azt, hogy az eltérő munkaerő-piaci esélyeket mi magyarázza. A szóba jöhető magyarázatok közül az intézményes diszkrimináció hipotézise tűnik a legvalószínűtlenebbnek (hiszen annak éppen a költségvetési intézményekben kellene erőteljesebben érvényesülnie). Véleményünk szerint kisebb magyarázóerőt képvisel - de fontos megvizsgálni -, az egyre gyakrabban hangoztatott nyelvi hátrányok kérdése, miszerint a pályakezdő magyar fiatalok a nem megfelelő romántudásuk miatt kerülnek hátrányos helyzetbe a piaci szektorban. Bár átfogó elemzés erre vonatkozóan sincs, megkockáztatjuk azt a hipotézist, hogy a különbségekért inkább a szakmai hálózatokban fellelhető etnikai zárványok a felelősek. Mivel a magánszektorban magasabbak az átlagbérek és kezdőként relatív értelemben jobban lehet keresni, mint a költségvetési szektorban, akkor elnagyoltan azt mondhatnánk, hogy a magyar etnikai hálózatok jelenlegi mértékű zártsága gazdaságilag kontraproduktív társadalmi tőke, ha pedig közgazdasági fogalmakkal sze- 2006 / nyár ifjúsági szembe