Új Ifjúsági Szemle, 2008 (6. évfolyam, 1-3. szám)

2008 / 2-3. szám

9 Interjú Ferge Zsuzsával a gyermekszegénységről, Forrás: http://www.amarodrom.hu/archivum/ 10 Például László Tamás országgyűlési képviselő igen szkeptikusan fogalmazott: „Mi tehát a legtöbb, amit adhatunk a gyermekeinknek? Ha látják, tud­ják, érzik, hogy a szüleik szeretik egymást. Ezt kell elősegítenünk az oktatásban, a gazdasági életben, az adózási rendszerben, a településfejlesztésben, a munka világában, minden téren, hogy a gyermek közös öröm és ne létbizonytalanság és különösen ne sújtó teher legyen. És majd nyugodtan nézek a szemébe­­hatodik, legkisebb unokájának­ Emmá­nak 2032-ben, ha még élek akkor. ” (Forrás: Ország­­gyűlés honlapja.] 11 Ráadásul - óvatos előreszámítások szerint is - a 18 év alattiak száma szintén 2000 és 2030 között csak­nem 510 ezerrel csökken, miközben a legalsó deci­­lisek szülési hajlandósága kevésbé csökken, mint a felsőbb társadalmi rétegekben élőké. 12 Harrach Péter, volt szociális és családügyi minisz­ter egyenesen úgy fogalmaz interjúiban, hogy soha nem volt ekkor szükség arra, hogy valaki (polgári kormányzat) segítsen „megmenteni” a­­ lecsúszó­­ középosztályt. 13 A Biztos Kezdet a Sure Start - eredetileg a gyarma­tokról bevándorló és más, migráns, többnyire szí­nes bőrű gyermekek és családok beilleszkedését és felzárkózását célzó - angol program magyarországi adaptációjaként 2003-ban kezdődött öl, a szak­minisztérium által szerényen támogatott modell­­kísérleti program keretében: Vásárosnaményban és környékén, Csurgón és társult településein, va­lamint Ózdon, Győrben és Budapest, Józsefváros­ban. 2006-ban 52 ilyen program került befogadásra, amelyek kvázi „önkéntes” alapon működtek, mivel központi anyagi források hiányában csak szakértői támogatásra volt lehetőség. A működő programok monitorozása az elért eredmények mellett rámuta­tott a rendelkezésre álló források szűkösségére, va­lamint a továbbfejlesztés főbb irányaira. (Forrás: a program honlapja.) 14 Hivatkozza: „Ne a szegénységben legyünk egyen­lők!” - interjú Endrei Katalin jogásszal, (Magyar Hírlap, 2008. március 28.). 15 A gyermekszegénységi ráták mindazonáltal ko­moly eltéréseket (3-15 %) mutatnak még a szoci­­ álz if­júság élethelyzete ális transzferek nagyjából hasonló szintje esetén is. Úgy tűnik, hogy a kormányzati politikában ke­resendő az OECD-országokban tapasztalható elté­rések oka, mégpedig nem egyszerűen a kiadások általános szintjében, hanem inkább abban, hogy a források elosztásakor a gyermekes családokat meny­nyire részesítik előnyben, illetve, hogy a kormány­zat adó- és jövedelempolitikája mennyire képes hatékony összjátékban működni a családok hely­zetét meghatározó piaci és a társadalmi tényezők­kel. Mivel jelentős tartalékok vannak, több ország a kiadások lényeges megemelése nélkül is 10% alá tudná szorítani a gyermekszegénységet. A jelentés utal rá, hogy a gyermekekhez nem csak a kifeje­zett gyermek- és család­támogatások, hanem más költségvetési források is eljutnak. Ilyenek a jövede­lemadó-kedvezmények és az adóhitelek, amelyek révén egyes kormányok segíteni próbálják az ala­csony jövedelmű családokat. 16 A kormányzati intézkedések átlagosan 40%-kal csökkenthetik azt a gyermekszegénységet, amelyet egyébként a piaci tényezők okoznának. Magyar­­ország esetében a támogatások több mint 60%-kal redukálják a munkaerőpiacon egyébként megje­lenő gyermekszegénységi arányt (23%), a legala­csonyabb gyermekszegénységi rátát felmutató or­szágok kormányai ugyanakkor 80%-kal vagy még többel csökkentik a piaci tényezők által kiváltott szegénységet. A legmagasabb szegénységi rátával rendelkező fejlett országok a „piaci szegénységet” mindössze 10-15%-kal csökkentik. (Forrás: OECD/ UNICEE) 17 Idézet forrása: www.demos.hu. 18 Farkas Péter szociológus még ennél is határozot­tabban fogalmaz: „A gyermekszegénység nem ke­zelhető a családok gondjainak megoldása nélkül. Bár a sok probléma sok pénzt igényel, mégsem ezt említjük először. Az óvodáktól az egyetemig kötele­ző jelleggel be kell vezetni a családi életre nevelés programját. A képernyőkről száműzni kell az erő­szakot. Lehetővé kell tenni a főállású anyaság in­tézményét és a családi adózást. Az édesanyáknak biztosítani kell a részmunkaidős foglalkoztatás le­hetőségét. Számos szociális bérlakás és fecskeház építése szükséges a fiatal családok számára, elő­segítve a lakásmobilitást. 2008 / gyár-ősz új ifjúsági szervie

Next