Ifjusági Testnevelés, 1921 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1921-12-19 / 1. szám

1^21. — 1. szám IFJÚSÁGI TESTNEVELÉS 3. oldal A testneveléssel és testedzéssel azon­ban az iskola kellő tTn érvb­en nem foglalkozhatván, a fenti állás­pontból engednünk kellett, illetve az ifjúság sportolási hajlamaiinakk k­ielégitésére módot és a­lkal­mat n­yujta­ nn­ a társadalmi s sportalakulatoknak bead­atává vált. Ezen alakulataik részben önzetlenü­l, részben b­iz­onyos önzéssel egyesületeik kebeléiben örömmel látták az ifjúságot, — s készisé­giesen alávetették­­ magaikat azon megszo­­ritásokna­k is, amelyeket az iskolai bselle­i hatóságok .Jónak láttáik előirni — önzetlensé­g­eik abban T nyilvániait ímeg, hogy az ifjú­ság sportolását anyagi érdek nélkül segítették elő. Az önzés — de éppenséggel nem megítélendő önízésük — abban­ a törek­­­vésü­­kben­ jelentkezett, hogy az úgynevezett növendé­kek­ből igyekeztek tagjaiknak utánpótlását esz­közölni. Ez az utóbbi helyzet most válto­zni fo­g s az átmen­eti idő a klubok életében bizonyos zökkenést fo­g előidézni egész addig, míg a jövő nemzedé­keiek testnevelése, testedzése, sportolása tervszerűen megejtett útra fog jutni. Mindenesetre igen üdvös és célravezető lett volna, ha ezen nagy­­ k­érdés minden érdekelt részről megvilágítva lett volna, — amelyre az Országos Testnevelési Tanács lett volna hivatott. Az új Tanács megalakulása késvén, i igen h­elyesen idő­­nyerés szempontjáb­ól a B. K. A. C. megalakult. A­bban a reménységbeni vagyok, hogy miután az O. T. T. újra megalakult, a B. K. A. C. vezetősége a Tanácsot, amely­ben az iskolai s iskolán kívüli ügyekben tapasztalatokkal bő­velkedő tan-, szak-, sportférfiak szerepelnek, a további fejle­­mények alatt elkerüln­­­ nem fogja, — abból indulva ki, hogy az együttes működéssel kölcsönös megértéssel a jót még jobbá tehetjük. Nagy Béla dr., a Magyar Vivószövets­ég elnöke: — A budapesti középis­kolai tanulóik atlétikai klubja megala­kulása sem a Vivószövetségnek, sem a vivóegyesületekn­ek érdekébe nem ütközik, mert sajátos, a vívóegy­esületek e spo­rt költséges volta folytán csak nagyon kis mértékben foglalkoz­hattak középiskolás ifjak kiképzésével. Hogy mégis ifjk és ilyen tehetséges középiskolás vívó van, az elsősorban a vivó­­mesterekké képezett tornatanárok buzgó munkájának, másod­sorban a varános és tehetséges ifjakra nézve a mai gyumes­­terekn­ek köszönhető. Ha tehát most a vívósportot űző, vagy űznii akaró ifjak felett egy szakértő kezükben levő egyesület, illetve testület fog állani, azt örömmel kell üdvözölni. Ettől várjuk számos, a múlt esztendőben erősen érezhető visszásság kiküszöbölését. A Vívószövetség helytele­n­tette, hogy egymás után hat­­i­y­olc vívóversenyt rendeztek, külömböző iskolák, amelyek­ben mindig ugyanazok a tanulók vettek részt, a­ki ekként a tan­­ulás­tól hosszú időn át elvonattak és felesleges izgalmaknak voltak kitéve. Helytelenítette a Vivószövetség, hogy’ e verse­nyek kizárólag tusra vivattak, holott helyes a­z, ha minősítés szerint tartják meg a versenyt és csak a legjobb tizet enged­ték az egész fővárosból a tusra vívott körmérkőzésre. Vivő­­ szempontból egyedül i­s kizárólag attól függ a B. K. A. C. jövő prosperálása, ha arra való szakember vezeti. Mert ha úgy lesz, mint a múltban volt, hogy az egym­ással versenyző tornatanárok nyakra-főre rendezik a versenyt, az fel­tétlenül csak kárára van a vivósportnak. Sajnos, atlétikáb­an­, futballban­ és úszásb­an nem jósolok ez intézm­énynek nagy jövőt, egyfelől, mert nem hiszem, hogy­­megfelelő anyagi eszk­özök álljanak a középiskolák rendelke­zésére, amely­ekből a felszerelések és sporteszkközök beszerez­hetők, má­sfelől hiányoznak a m­egfelelő trénerek, akik úgy tudják vezetni az ifjúságot, mint ez az elsőremló sportegy­letekben történt; harmadszor is hányozniak az együtt dolgozó azo­k a sportem­­berek, akiktől az ifjúság tan­ultato­tt. Hiányzik végül — és ez a legfontosabb — az egyesületközi verseny­szellem, amely a sportok igazi mozgatója. A baj o­tt van, hogy az illetékes körök egyetlen szakem­bert sem ké­rdeztek meg és olyan em­berek csinálták meg a dolgot, akik maguk soha sportegyletük vezetésébe­n részt nem vettek. Ez­é­rt félek, hogy a dolog nem fog sikerülni. Egyetlen mód itt is az, hogy ez az új intézmény felmá­lh­asson, ha a leg­főbb vezetéstől, le egé­szen a napi gyakorlatokig mindenhova a legelsőrangú sportembert tudná a kultuszminii­­s­ztor állítani. Ha ez így lesz, amiiben túlságosan nem bizon­y, a dolog menni­ fog, ha ez meg nem történik, úgy egy-két­ év mú­lva visszaáll a régi állapot, amiből én csak kevés kiküszöbölni valót láttam. Sokkal jobb lett volna az a megoldás, ha 8—10 arra való meg­bízható egyesületeknek engedik át a képzést és mind­eni egye­sület mellé egy megbíz­ható pedagógust állítanak, akii az egé­szet ellenőrzi. Az intézmény most már megvan­, nem tehetünk egyebet, minthogy az ifjúság érdekében miinden­ sport terén teljes erővel támogatjuk, mert elvégre is ez az ifjúság érdeke. Stankovits Szilárd, a Magyar Athletikai Szövetség elnöke: A B. K. A. C. jövőjéről nem nyilatkozhatik, mert sem a kormánytól, sem a tankerületi főigazgatóságtól eddig hivatalos értesítést a reform életbeléptetéséről nem kapott, sem a tila­lom terjedelméről, s sem az intézmény szervezetéről pontos tudo­mása nincs. Röser Alfréd Edvin, a Magyar Úszó Szövetség elnöke. —■ A Budapesti Középiskolai Athletikai Club mű­ködése elé a legnagyobb bizalom­­mal nézek. Krompaszky Miksa fóigaz­gatóhelyettes ur és lelkes gárdája feltétlenül sikeresen fogja megoldani a tervet. Az ifjúságnak pedig több oka lesz hálával és szeretettel viszaemlékeznie isko­lájára, amely nemcsak a szellemi műveltség kincseivel halmozta el, hanem gondosko­dott testi erejének és ügyességének fejesztéséről is. Minden pedagógusnak el kell ugyan ismerne, hogy az ifjúság testi nevelése körül meglevő sportegye­nleteink elis­merésre méltó buzgalommal fáradoztak, de fájdalmukat ame­lyet a tanulóifjúság távozásakor éreznek, eny­hiteni fogja az a tudat hogy­ még igy is számtalan iskolánn kivüli sportolót nevelhetnek a jövő Magyarország számára A terv megvalósítása nevelési szempontból felette kivána­­tos, mert a tanulóifjúság szellemi és testi mű­velését legered­ményesebben csakis maga az iskola végezheti el Adja a jó Isten, hogy Krompasziky főigazgató-helyettes úr ügyszeretete, buzgalma és jóakarata hassa át min­dazokat, akikre az ifjúság szellemi és testi nevelésének gondja bízva van. A siker el nem maradhat. © 1 Hl Hll ® SPORTKÖRÖK H^ M­ély örömmel fogadja a magyar tanulóifjúság a főható­ság in­tézkedését az alább már megalakult számos sportkör igazolja legjobban. Számos körben intenzív munka folyt már eddig i­s. Ezek mun­­kásságáról a jövő számban beszámolunk. Eddig az alább felsorolt körök alakultak: A IV. ker., váci­ utcai leánygimnázium Sportkörének tiszti­kara: Tanárelnök: Breutner Irén. Ifj. elnök: Jellenz Magda. Alelnök: Vadász Ella. Pénztáros: Weisz Antonja. .Jegyző: Sarlós Viola. Titkár: Ulmer Mária. Választmány: Ernst Klári, Reich Olga, Tu­rcsá­nyi Valéria, Lefkovits Lili, Lapu Iréni, PoUc Klára, Székely Erzsi, Friedl Frider­ Sári, Péchy Sári, Vigyázó Margit, Reisz Karolin, Bajor Iré­n,* Nyitray Zsófi, Lustig Erzsi, Latig Alice, Székely Mária, Réthy Lenke, Hartmann Boriska, Rostái Böske, Szemery Margit, Hegedűs Alma, Klimm Edit, Si­myi Gy­örgyi, Vajna Lili, Hl Kertész Tódor iyVkristóf-tér Korcsolya Rodli| Sí Gyermekjátékok]Téli sport

Next