Ifjusági Testnevelés, 1922 (6. évfolyam, 1-46. szám)

1922-01-02 / 1. szám

2. oldal IFJÚSÁGI TESTNEVELÉS 1922. — 1. szám ATLÉTIKA Középiskolai atléták téli foglalkozása Irta : Déván Iíván Múlt számunkban az izmok téli foglalkoztatásáról irtunk, következne tehát a téli munka második része, a stilusbeidegzés, ami tulajdonképpen az egészen kezdő atlétára leir nagy jelentőséggel. Mit értünk stilusi beideg­­zés alatt? Minden atlétikai ág bizonyos mozgások összetéte­léből áll. Ezen mozgások összetétele alkotja a st­iliust. Mikor jó a stilus? Akkor, ha minden egyes mozgásnak megvan a célja és mai mozgások úgy vaimnak összeágátvia, hogy azokban semmi fölösleges nincsen­­. Stílusbeidegzés alatt éritjük tehát, ha ezen mozdulatokat a folytonos figyelmes gyakorlás által faiinysra megszokjuk, megta­nuljuk, hogy azok idővel a természetüinkbe mennek át és mintegy reflexmozgássá­­ válnak. A stáliusi beidegzésre nagy gondot kel­l fordítanunk, mert, mint tudjuk, a helyes stílus megtanulása e­gy­ik alapfeltétele a n­agy eredmé­nyek elérésének. Az, akinek van stílusa, az feleannyi erővel végzi el azt, amibe más, akinek nincs megfelelő stílussal, már minden erejét beleviszi. A tél rendkívül alkalmas a stílustan­ulmán­yokra és mondhatni majd az összes atlétikai sportágakat zárt helyiségben is éppen úgy megbeszélhetjük és azokat gyakorlatilag is átv­ehetjük, mint a szabad terepen. Aki az l a­tlétikával a nyár folyamán komolyan akar foglalkozni, annak minden­ekelőtt a futással kell tisztá­ban lennni. Egy dobó v­agy ugró atlétának éppen olyan nélkülözhetetlen a futá­si, mint a speciális futópark. A he­­t­es futóstílussal kell t­ehát mindenekelőtt tisztáb­an lenni. A helyes futóstílus megtanulásánál legalkalma­sabb, ha a középtávfutók munkáját taimítjuk­­ meg a kez­­dőknek. Különválasztandó a kar­ a lábmunkától. Először mindkettőt elválasztva magyaráz­zuk. A lábmunkánál a legfontos­abb, hogy tisztán a csípőből történjen. A felső lábszár mint egy inga mozog előre-hátra egy függőleges síkban, ahol a felfüggesztési pontot a csípő a­lkotja. Az alsó lábszár ugyanezt végzi térdben. A térdet minél méy lassab­bra emeljük, annál jobb, viszont a­ l alssó lábszárat dől jól ki kell nyújtani, amivel a lépések hossza előnyb­­­en növekszik. Az alsó lábszár hátul már nem emelh­ető v vízszintesen felül, mert az már időveszteség és stílius­­hiba. A futás mindig erősen lábujjhegyen történjen. Leg­­job­bjain jut ez érvényre a rövidtávfutónál, aki balleriniai módjára has­ználja ki a lábujjait, legkevés­bé a hosszú­­távfu­tónál, aki bár lábujjakra érkezik le, erőkímélés szempontjából az egész talpra is leeres­zkedhet. Következne a kiai­munka. A karmunkának igen tevé­keny rész jut a futásnál és különösen sok az olyan futók száma, akiknek a karmunkájuk igen so­k kívánni valót h­­lgy hátra. A karmunika akikor viszi előre a testet, ami­kor a lábak már fáradni k az idenek. A karmunika­­i távok szerint erőteljes vagy gyengébb. Legerősebb a röv­idtáv-­­futónál, leglassabb a hosszútávfutónál, ahol mondhatni­ inkább csak az egyensúly m­egtartá­sát szolgálja. A kar­munka mindig vállból történik, könyökben kötött alsó­­karral. Ez azonban a távok hossza szerint változik. Legjobban kihasználják a telet stílusbeidegsziés szem­pontjából a súlyaidléták, de különöse­n a súlydobók, akik a dobás technikáját úgy helyből, mint a körből, termé­szetesen golyó nélkül, a legapróbb részletekig megtanul­­hatják. Ott, ahol a terem fűrészporos, ott a golyóval való munka is gyakorolható. Ügyelni kell itt azonban arra, hogy az ifjú 3 kg.-nál nehezebb golyót eleinte ne igen kapjon kézhez és az 5 kg. legyen egy köz­épi sikolásinál a véghatár. A diszkoszdobás technikai részét, a fordulatot, a körből és gerelyt vető stílust szintén a leglapróbb ré­sz­­letekig megtanulihlaitiák a tél folyamán. A magasu­gró és súlydobó van itt a legjobb hely­zetben. A magasugró, eltekintve a stílusgy­alkorlataiktól, még eredményre is dolgozhat, különösen ha a talaj meg­engedi. Lehetőleg m­ár­ amerikai stílust tanítsuk a kez­dőnek, mint legj­obban elismertet. Ugyanez áll a helyből ugrásokra, melyeket szintén kultiválhatunk a­ tél fo­lyamán. Igyekezni kell a jól megtermett és hajlamos ifjakat a gátfutás gy­önyörű sportjával megkedveltetni, mert ez nemcsak nálunk, de egész Európában na­gyon el újaln ha­­ny­agol­’a. A gátfutás stílusgyakorlatait mennél fiatalabb korhan kezdi valaaki, annál kön­nyebb. Ezalatt értjük mindazon gyakorlatokat, am­elyeket az atléta a földön ültv e végez, melyek azt a helyzetet utánozzák, vajmiben az atléta a gátak felett van. Ez egy meglehetősen termé­­szetelllenes helyzet és nagy gyakorlatot és az izmoknak bizonyos formálását teszi kivárt­atossá, a­mit viszont a fia­talkorban a legna­­gyobb könnyedséggel el lehet érni. Ugyancsak igen alkalmas a tél a guggolósstart töké­letes elsjab­átítására. Itt azonban arra kell ügyelni, hogy­ a fiatalok csupán a guggolóstart al­aphelyzetét és a ,,Vigyázz!“ h­elyzetét tanulják meg. Magára a kiugrásra nem is térhetünk rá, mert l a temény szobatalajban start­­gödrök ásása tamngj" is lehetetlen, másodszor még ha lehetne is, nem szabad kitenni az ifjút megfelelő futó előtréning nélkül a start­gyakorlatoknál könnyen elő­forduló rán­dulásokat. Ilyenkor a fontos csupán az le­gyen, megmagyarázni a guggoló helyzetet ,és kipróbálni az iniakkal, mikor a leghelyesebb a starthelyzet. Ha fűrészporral fedett talajú tornaterem rendelke­zésünkre áll, úgy egy gáttal is lehet kísér­letezni, azon­ban a gát magassága legfeljebb 75 cm. J­egyen. 110 cm. magas gátakkal egyelőre ne kísérletezzen az ifjúsági atléta. Hetenkint ké­t, esetleg három stílus­ óra, összekötve az izomképző­ előgyakorlatokkal, bizony alaposan éreztetni fogja hatását a tavaszi m­un­ka kezdetén. Arra­ azonban feltétlen­ül ügyeljünk, hogy tüdőtágító és a szervezetre mindenképpen üdítő hatású mély belélegzéseket a stílus­­gyakorlatok u­tán­ sem hanyagoljuk el. A tornateremben való futásnak nem vagyok barátja. Ennek semmi külö­­n­ösebb jelentősége nincsen. Ehelyett gya­koroljuk inkább a kötélugrást és skippeljünk egy darabot akár helyben, akár lassú helyváltoz­tatással, ama azonban ügyeljünk, hogy a boka körüli izmokat ne eröltessiük meg. Alsó osztályú diákok atlétikája. Múlt szák­munkban jelez­tük, h­o«.;­ a főváros iskoláiban, 1914-ben e Ikisérleteztek kis diálkolkikal atlétikában A Ikisón­et bevált, mert arról értesítik lapuinkat K­oi­v a főváros tanácsa utas­itatl­a Remete István testnevelési iítazsíatót, iho­g­y az 1914-ik évben lefolytatott atlétikai versenyeket iskolánlkéint újra bonyolitassa le, illetve kezdje most. Így nemcsak a felső osztályú ta­iulók, de az alsó osztályuakn­ak is meglesz az örömüik, mert ők is versenyez­­hette­k egymás között úgy magas-, távolugrás, mint súly­­o­ rtbásban. Kertész Tódor Korcsolya Rodli, Si GyermekjátékokTéli sport

Next