Ifjusági Testnevelés, 1922 (6. évfolyam, 1-46. szám)

1922-05-15 / 20. szám

2. oldal IFJÚSÁGI TESTNEVELÉS 1922. — 20. szám az atlétika, h­ogy úgy mondjam, büyköil­be vonzza az ifjuságot. Már pedig minél általánosabb a sport, az álta­­lános kedv, az érdeklődés, minél szélesebb a kör, mely­­ből a müvelők rekrutálódnak, annál több és több tehet­ség bukkan fel és kerü­l a felszínre. Az ifjúságnak ezt a nagy és teljes tömegét csak az ilyen nagyszabású szerv, az i­lyen hivatalos orgánum képes egész mélységében, egész nagyságában megmozgatni Reméle­m ez, a nagy­szabású munka csak mindig szélesedni fog, s az egyete­mes magyar atlétika legnagyszerűbb rezervoárja lesz a BEAC,, mely a tehetségek egész tömegét veti majd a fel­színre, hazánk atlétikájának nagyobb dicsőségére. Nagy­szerű és biztató példája volt ennek az idei ifjúsági mezei bajnokság. Az atlétikát ennyire bevezetni, és az ifjúság körében megkedveltetni már nem állhatott mód­jában az egyesületeiknek. Ezt ily nagy mértékben csak az a szerv valósíthatja meg, mely magas intelligenciájú vezetőség­gel, példás fegyelemmel és nagy, szinte állami organizá­cióval bír. Ez nagy általánosságban az egyetemes magyar atlé­tika szempontjából a BEAC legfőbb jelentősége, de ezt még részletezni lehet, amit azonban, csak egészen rövi­den említek meg. A BEAC határozottan kiváltságos helyzetén­él fogva a régebbi­­é­s még mindig többé­­kevésbbé húzódozó szülőket, de ami talán még ennél is fontosabb, a sportok iránti, elég gyakran­ nem rajongó tanári kart is belevonhatja a sport körébe. Az egyetemes magyar atlétika szempontjából még azért is nagy fontossággal bír, mert éppen azt a felnövő intelligens osztályt hódítja meg, amelyre leginkább szük­ség van, hiszen az atlétika egyike azon sportoknak, mely annyi sok más követelmény m­ellett az intelligenciát, m­int főkövetelményt állítja művelője elé. Zombori Bandi — Sport-regény — # írta: Boros Ödön XII. Bandi mellőzése tovább tart. Bandi szive telve­ volt szomorúsággal.­­ Látta csapatának vergődését, ami bizony nagyon kiábrán­­dítólag hatott rá. Bár el volt készülve gyenge játékra, de azt nem hitte, hogy a center tehetetlensége a többieket is ily nagy mértékben befolyásolni fogja. Az egész csatárláncnak, a gól­­lövés előkészítésétől eltekintve, úgyszólván alig volt egy-két jól sikerült m­omen­tuma. A labd­án­ak céltalan csapkodása, a já­tékosok rossz helyezkedése, ami természetesen az előbbinek okszerű következménye volt, jellemezte a Várkertiek játékát. De mind­erre a feledés, abban a pillanatban, rádobta fátylát, am­ior Horváth Pista lövése célt ért. És ma, amikor a kön­­­n­yen kormányozható „közhangulat“ a részben szerencsés cen­ter felé terelődött és az elismerésnek sokszor kétértelmű bár­sonyos szavait dobta feléje, kockáizatos, sőt céltalan lett volna, a csapatösszeállítást megváltoztatás céljából felemlíteni. Minden marad a régiben. A győztes csapat változatlanul áll föl a leg­közelebbi vasárnap a zuglói reál ellen ... A győzelmet követő néhány nap hamarosan lepergett, a mámor szertefoszlott és lassankint a kritika is hallatta szavát. Akadtak olyanok, akik újra átélték az el nem maradható „drukk“ minden pillanatát és ezek bizony nem rejtették­ véka alá bírálatukat és Bandinak a csapatból való kihagyása felett érzett bosszankodásuknak hangos kifejezést is adtak. Ennek a csoportnak a szóvivője a hetedikes Harmath Béla volt. — Fiuk, így szólt a többiekhez, jó volna Bedő tanár urat figyelmeztetni az elkövetkezendőkre. A csapat Bandi nélkül gyenge, ezt a vak is láthatja, tehát ezen a bajon sürgősen segí­teni kell. A Gólya­ utca úgy játszott velü­nk, ahogy akart. Ne­künk mázlink, ő nekik pedig pechük volt. Ez az igazság. Most pedig, ha még továbbra is akaratoskodnak az illetékesek, hát úgy m­egjárhatjuk, hogy no. Bandit be kell tenni a centerbe. A többiek igazat adtak Harmath Bélának, anélkül azonban, hogy cselekvésre határozták el volna magukat. S így nem sok kilátás volt arra, hogy a helyzet megváltozzék. Bede tanár úrnak még mindig fáj a deputációzás, az a tün­tetés, amely a tanári szobában játszódott le a kollegák előtt. Talán egyedül ez volt az oka annak, hogy Horváth Pista el­mozdítására egyelőre még nem gondolt. A szerdai tréningen Bandi természetesen részt vett. Tudá­sának legjavát adta. Lövege­it a kapus m­ég csak meg se pró­bálta védeni. Általános feltűnést keltett és------nem nyílt meg előtte a csapatba vezető út. Horváthék látták a közelgő veszélyt, ezért mindent elkö­vettek, hogy az be ne következz­ék. Egy sikerült akciójukat testőrségük és uzsonna-gárdáink hangos tetszése kisérte. Ezek részéről megállapítást nyert, hogy Horváth Pista Zombory Bandi játéka fölött áll minden kétségen kívül. Ezt ugyan csak alig néhányan hitték el, de azok azután minden lehető módon igyekeztek befolyásolni az ebben kételkedőket. Magától érte­tődik, hogy ez­ a legkevésbbé sem sikerült nekik. Egyet a han­gulatkeltők mindenesetre elértek, azt, hogy a közvélemény h­angos szavát és akaratnyilvánulását lármás fellépésükkel ellensúlyozták. Bandi elkeseredése napról-napra mindjobban nőtt. A ját­­szani­ vágyás szinte beteggé tette. Az oktalan mellőzés érthe­tően bántotta, sértette és mi tagadás; tanulásában is károsan befolyásolta. Ami azelőtt sohse történt meg vele, két tan­tárgyból, a latinból és az algebrából csehül állott. És ennek az utolsó két hét története volt az oka. Szekundáit odahaza egyelőre eltitkolta, abban a reményben, hogy azok kijavítására nemsokára úgyis sor kerül. De csak­­ nemsokára. Ehhez pedig az szükséges, hogy lelki nyugalmát visszaszerezhesse és ez pe­dig csakis a csapatba való állításának lehet okszerű követ­kezménye. A BEAC vívóverseny győztes kardvívója­­ (Gyakorló főgimn.) Nékám­ Sándor Futball, atlétika, torna, tenniszfelszerelések Kertész Tódornál

Next