Ifjusági Testnevelés, 1923 (7. évfolyam, 1-42. szám)

1923-01-08 / 1. szám

1923.I. szám IFJ USAOI TESTNEVELÉS Wg. sportkörének vezető-tanára Hámos Nándor lebonyolított. Azt hiszem, az olvasók közül sokan vannak, akik ezek közül a mér­kőzések közül számosat láttak. Véjsre Krompaszky Miksa miniszteri biztos úr kezdeménye­zésére a BEAC is megrendezte futballbajnokságát, melynek első győztese a Zrínyi M. fögi­pn. volt. Az idén a bajnokság még nincs eldöntve. Egyenlő eséllyel küzdenek a Zrínyi, a Széchenyi, a Szt István és a Madách főgimnázium. Aki azok közül a régi mérkőzések közül egy párat látott, összehasonlítja a mostaniakkal. A bajnokság lényeges hibája az volt fiuk, hogy nem néz­tétek a bajnokság megrendezésének testnevelő célját, hanem Csak az lebegett a szemeink előtt, hogy két pontot kell szerezni, akár­milyen módon. És ez sokat levont a játék értékéből. Nem gon­doltatok avval, hogy tulajdonképpen a mi egyesületünknek nem az a célja, hogy legyen egy bajnok, hanem azt célozza, hogy nagy tömegek találkozzanak, azok edződjenek és megszeressék a sportot. Alkalmunk volt majdnem az összes meccseket végignézni és láttuk, hogy a fegyelem és önmegtartóztatás sokszor hiány­zott. Ezekhez járult még az öltöző teljes hiánya és a pályák nem jó karban­tartása. (A rossz nyelvek pl. azt beszélik, hogy egy alkalommal az egyik csapat kapusa elvetette magát, társai meglepetve látták, illetőleg nem látták, hogy egészen eltűnt a víz alatt.) Okoljunk belőle. Az őszi forduló befejeződött és reméljük, mire a tavaszi megkezdődik, ezeket a hibákat is orvosolják az arra hivatottak. Mire már csak azért is szükség volna, mivel ellenkező esetben számos fiú kedvét vesztve a BEAC-tól e fordulna és mivel sportolni szeret, máshol keresne teret ennek kielégítésére. Ez pedig igazán nem kívánatos. A sok hiba után a jóból csak azt említjük meg, hogy a vezető emberek iránti tisztelet szemlátomást nőtt. Sok olyan ese­tet láttunk, amikor meccseken a bíró vagy a tacsiiró rosszhisze­műsége egész világos, volt belenyugodtak a téves ítélkezésbe és küzdöttek tovább. Végül befejezésképen egy pár szót szeretnék szólni veze­tőinkhez, kik annyit segítették a fiukat. Nemcsak a magam, ha­nem a BEAC összes tagjai nevében köszönetet mondunk kedves vezetőinknek, kik semmi fáradságot sem kímélve megalkották egyesületünket és ezzel lehetővé tették, hogy az a sok ezer spor­tolni vágyó diák kívánságát kielégíthette. Mindnyájan kérjük veze­tőségünket, tartsanak meg bennünket tovább is jóindulatukban és mi ígérjük, hogy jövőre még sokkal több és eredményesebb munkát fogunk felmutatni, mint tavaly. 3. oldal A vízipotd tréningről és a stílusról. Irta: Hlavacsek Lajos. Az összes sportágak közt a póló egyike a legnehezebbek­nek, mivel itt nemcsak erő, hanem nagy szívósság is szüksé­ges. A pólózónak a leglelkiismeretesebben kell treníroznia, hogy a mérkőzéseit végig bírja. Hogy valaki jó rófózó legyen, először el kell érnie a legminimálisabb testsúlyt, 60 kg-ot, mert csak ily súllyal tudja a megfelelő ellentállást gyakorolni. Ha már meg­van az elegendő testsúly, akkor gyorsaságra és szívósságra kell szert tennie. Ezt úgy érheti el, hogy mielőtt még a póló tréning­­jét megkezdené, speciális tornagyakorlatokat végez. Egy hónapi torna után mehet csak vízbe, de korántsem azért, h­ogy pólózon, hanem hogy a megfelelő gyorsaságot megszerezze (50 m-re 3,1 mpt. Ha a kívánt gyorsaság is megvan, akkor elkezdheti a póló tréningjét, ami a lövőképesség és labdafogás gyakorlásából áll. A lövőképesség elsajátítható először egymással való pas­­­szolgatással, mert ezáltal helyezni tanul meg, majd később egy­­kapura való lövöldözéssel. A labdafogás abban áll, hogy a levegőben kapott labdát nem ejti a vízre, hanem a levegőben továbbítja. Ebben sokan tévedésben vannak, ugyanis azt hiszik, hogy minél jobban szét­tárják a tenyereket, annál könnyebben fogják meg a labdát. Ez tévedés, mert a labda a tenyerükről visszapattan és nem tudnak elég ellentállást kifejteni a labda súlyával és rönerejével szem­ben. Azért csodálkoznak, hogy mért esik ki a labda a kezükből. Helyes módszere a labdafogásnak az, hogy nem tenyérrel, hanem az ujjak hegyével fogjuk meg a labdát. Tehát egy pólózópak­ 3 tulajdonságot kell elsajátítani, a gyorsaságot, a lövőképességet és a labdafogást. Többen azt mondják, hogy a gyorsaság nem igen szü­k­­­séges, hanem csak a lövőképesség és a labdafogás; ezek az úgynevezett átlójátékosok (pl. Fazekas, Mahán). Nézzük csak meg pl. két külföldi csapat mérkőzését, akkor azt láthatjuk, ha ha nincs is jó technikájuk, csak gyorsaságuk, mégis milyen ráép eredményeket tudnak elérni (pl. Hellas). ■ kisebben akad meg a szeme. Remes Ernőt szóllja meg, hogy próbálja meg elsőnek. Megmutatja a rajzo­­kat, hogy lenn a földön tegyen egypár mozdulatot s azután a feltaláló előírása szerint a gyűrű hintáról­ könnyen fog menni, hiszen jó úszó. Eközben felkap­csolja a szárnyakat s Ernőcske örömtől s izgalomtól pirulva lép a gyűrűk alá. Felhuzódzkodik s egypár hintázás után kiterjeszti karjait s a szárnyak aluminium­­lemez tollal kinyílnak s a következő pillanatban el­bocsátva a gyűrűket simán végig suhan lassú emel­kedéssel a tornatermen a csodálkozó fiuk feje felett s a az erkély párkányán megáll s diadaltól csillogó arccal végignéz magán, majd újra kinyitja szárnyait s végig szelve a terem levegőjét suhogó szárnyain a villanyfény visszaverődik s azután a szemközti erké­lyen veti meg lábait Az eddigi, szinte kísérteties, döbbenetes csendet óriási taps és tomboló lelkesedés váltja fel s a fiuk magukból kikelve kiáltoznak s mindegyik szivében fellobban a vágy, hogy felölthesse a csodás szárnyakat. A rend most már teljesen fel­bomlik s az öröm s csodálkozástól meglepett tanár ur hiába csattogtat, nem képes rendet teremteni. Ernő azonban nem hallgat a kiáltozó fiukra, hanem mikor azok létrákhoz szaladnak, hogy lehozzák s szárnyaitól megfosszák, uj szökelléssel az egyik ablakhoz röppen s hirtelen kinyitva, mint rab madár a sötétedő alkony­ban kirepül s a már kivilágított nagy város fölé emel­kedik s száll, száll, egyik utat a másik után hagy el s csak a fénylő villanysorok iránya jelöli, hogy merre vezetnek az uccák. Fenn a hideg légáramlatokban úgy kúszik fel, mintha már napok óta repülne. Nem messire tőle vadludak repülnek, szinte zajtalan repüléssel. Már már kiér a város területéről s a külvárosok sötétebb fénye is kezd elmaradni s ekkor kezdi érezni, hogy hirtelen megéhezett s kezd fáradni s karjain a szár­nyak súlyosodnak s ekkor lejebb száll s az egyik utca fölött látja, hogy előtte egy pék kiflivel teli kosarat visz s az esti szellő a friss sütemény illatát arcába fújja. Erre még éhesebb lesz és nem gondolva semmi­vel utána lendül s kinyújtja kezét egy kifli után. De erre valaki megmarkolja a karján s a szerény uccai világításban felismeri, hogy rendőr. Szárnyai lehulla­­nak s rémülten kiált. Felébredt. Karját Simon Zoli fogja s mosolyogva kérdi, hogy mit álmodott, hogy a tornát és az uzsonát is elaludta? Ernő nem felel csak néz álmélkodó­ szemekkel. Erre benyit Petra néni s a kávét meglátva szeme a pápaszemek mögül harago­san villan: „Az urfi még a kávéval is elkésik!“ S1­, SZÁNKÓ­ÉS TÉLI SPORT FELSZERELÉS Szaba és Plökinél BUDAPEST, VI., Vilmos császár­ ut 33. szám.

Next