Ifjusági Testnevelés, 1929-1930 (14. évfolyam, 2-42. szám)
1929-09-17 / 2. szám
2. oldal. IFJUSÁGI TESTNEVELÉS utján az egész ország ifjúsága vesz tudomást. Az ifjú kiváló teljesítményéért nem a felnőttek bűvkörében sütkérezik néhány órát, meleg kézszorítások kíséretében, de az iskolának lesz kiváló sulydobója, diszkoszvetője vagy gerelyvetője stb. Azért fogjunk hozzá e sportköri munkához, örömmel, lelkesedéssel azon tudatban, hogy a saját testi erőnk okszerű fejlesztése mellett iskolánknak is dicsőségét növeljük vele. Olvassuk, hogy megindulnak a futball-, a kézi-, a kosárlabdabajnokságok. Mint az elmúlt évben, úgy ez idén is figyelmeztetünk a régi diákok kedves játékára: a füleslabdára. Olyan társasjáték, mint a kosárlabda, véleményünk serint olyan élénk is, de testképző is, mégis egészen elfelejtkezünk rajta. Nagy kár, mert ha egyéb haszna nem volna, de diszkoszvetői iko van e'öisko átkatnának általa, minek az egyetemes atlétika venné leginkább hasznát. Fogjunk tehát a munkához lelkesedéssel, buzgalommal hazánk ifjúsága! 2. szám A kézilabda szabályok gyakorlati alkalmazása Irta: Bóka Andor, BL.-VSz szöv. bitó. Nagy jelentősége van az 1929-es esztendőnek! Budapest Székesfőváros közoktatási ügyosztálya kezébe vette az olyan mostohán kezelt kézilabda spot irányítását legalább is a diákok körében, júniusban fejeztük be az első fiúiskolai bajnokságot, amelyért nem kevesebb, mint tizenkilenc intézeti csapat küzdött. Azóta csak három hónap telt el s íme az elmúlt héten megjelent az Ifjúsági Testnevelés hasábjain a második bajnoki verseny kiírása, mégpedig mindkét nembeli ifjúság részére. Ennek fontosságát és jelentőségét csak az tudja igazán felfogni, aki ismeri a magyar kézilabda sport fejlődését, illetve első szárnypróbálgatásait. A környező kulturállamokban immár évtizedes sikerekben gazdag múlttal rendelkezik a kézilabda, míg nálunk alig pár esztendős a próbálkozás. Hazai viszonylatban sok akadály tornyosul e szélsport elé. A labdarugó egyesületeknek csak kevés a százaléka, karolta fel a testvér sportágat. A pályahiány illetve a bajnoki mérkőzések alkalmatlan időpontokban való elhelyezése erősen meghendikeppen a bajnokságért küzdő csapatokat. A kézilabdáért áldozó egyesületek mégis nagyrészt a szegényebb egyesületek sorából kerültek ki, akiknek jól esne a magyar sporttársadalom nagyobb megértése és támogatása. Bölcsen cselekedett tehát a Székesfőváros közoktatásügyi ügyosztálya, amikor kiírta az idei tanévben bajnoki versenyeit. Köszönet illeti érte elsősorban Hodászy Miklós testn igazgatót, hiszen az ő vezetése alatt álló iskolákból fognak elsősorban kikerülni azok a játékosok és a drukkerek , akikre a jövőben utánpótlás céljából szükségünk lesz! Tehát megindulnak rövid időn belül a bajnoki küzdelmik. Tegyünk mi is sétát a kézilabda játék szabályai között. Jó lesz ez tanárnak, diáknak egyaránt ! Magát a játékteret, illetve azok jelzéseit kézilabdázóink jól ismerik, úgy, , hogy azok ismertetéseteljesen feleslegessé válik. Inkább a leggyakrabban előforduló hibákat óhajtjuk itten felsorolni. Nézzük először is a labda fogást, amelynek helytelen alkalmazásából azután a félelmetes »duplázások«, meg a »testek« származnak. A szabálykönyv így rendelkezik: >A labdát testtel, lábbal érinteni nem szabad és ha megtörténik — szabaddobással kell megtorolni.« Természetesen ezen szabály szószerinti alkalmazására is áll a rómaiak híres jogi közmondása: »Summa jus, summa injuria.« (A jog legszigorúbb alkalmazása a legnagyobb igazságtalanságok előidézője lehet. Hiszen elkerülhetetlen, hogy a játék hevében valamifélekéspen ne érjen a játékoshoz a labda! Itt irányelvnek» •vehetjük azt, hogy »test«-nek csak azt az esetet tekinthetjük, amikor a játékos szándékosan szorítja magához a labdát, hogy ezáltal annak irányítását biztosabban hajthassa végre. Számtalanszor előordul, hogy a messzirőől repülő labda, a labdát birtokába keríteni szándékozó játékos mellére stb. . . pattan s a másodperc, törtrészeivel kifejezhető időegység lepergése alatt marad csak a testtel érintkezésben. Ezt az esetet szabaddobással megtorolni merész magyarázása a szabálynak. >"Duplázás«-nak nevezzük azt az esetet, amikor valaki a labdát kétszer érinti, anélkül, hogy a labda közben játékost, földet, vagy pályafelszerelési tárgyat (ide értendő a bíró, illetve határbírok is) érintett volna. Leggyakoribb esete a »duplázás«-nak az, amikor a magaslabda kicsúszik első kísérletnél az azt megfogni akaró játékos kezéből s az illető a levegőben levő labda birtokba kerítését újból megkísérli. Ugyancsak szabálytalan a labdának egyik kézen való táncoltatása (lásd a kosárlabda játéknál), vagy egyik kézből a másikba való áttétele. Duplázásnak számít az is, ha egy szabaddobást végző játékos a labdával önmagát szökteti. Ugyanez az eset a tizenhármas, a büntető sarokdobásnál és a sarokkorner- dobásnál is... Vigyázni kell nagyon a labdának lábbal való érintésére! Itt is lényegileg a fentebb felsoroltak az irányadók. Szabaddobással kell büntetni a labda szabálytalan kezelését még a következő esetekben: ha a labdát, a hajtáson kívül,valamelyik játékos ököllel továbbítja; ha a labdát a földön gurítják. Végül ismerkedjünk meg a labdatartás forgalmával. A szabály ezt így határozza meg: »Ha labdát 3 mp-nél, vagy 3 lépésnél tovább tartja játékos kezében, anélkül, hogy az személyt, vagy pályafelszerelési tárgyat érintene.« — Ez határozás akként értendő, hogy a játékos Tnrn^azPrízU »«etikai sportcikkek,s 1 OrnabZereí, zott iskolapadok és b LOPOS GYULA, BU 111. ker. Bécsi út 85. sz. Telelő’’