Ifjusági Testnevelés, 1930-1931 (15. évfolyam, 1-38. szám)
1930-09-10 / 1. szám
2. oldal IFJÚSÁGI TESTNEVELÉS 1. szám Domine!« Az idők fordulása úgy hozta magával, hogy a lovas nép — földművelő néppé válott. Egyik kezében kardot forgatott, másik kezében az aratásra kész kasza nyele volt. Harcoltak őseink, hogy élhessenek, éltek, hogy küzdhessenek a mindennapi kenyérért. Ennek a harcos, büszke népnek vagytok a fiai, magyar honunk testedző diákjai! A Ti lelketek mélyén az uj magyar kalandozók képe ég. Ti valamennyien elkészültök innen, hogy népünk életrevalóságát a sportok, a testi ügyességek terén megmutassátok az egész világnak. Jó idők jeleit láthatják könnyező, a boldog sikerekért könnybe szökő szemeitek. Diadalmas utat járt be a közelmúltban a magyar úszás, vizi]óló, vívás, ökölvívás, labdarúgás és a többi testvér sportág. Buzdítanak ezek a tettek Titeket még nagyobb cselekedetekre, de azt sohase feledjétek el, hogy az egészséges testnek ép lélek legyen a kísérője! Ezt adja meg néktek az iskola, ahol a kétféle nevelés áldott összhangba kerülve hirdeti egy parányi nép magas kultúráját. Ii a tanév feladatai várakoznak reátok. Legyen ez az elkövetkezendő munkásév a tettek és ne a csillogó beszédek esztendeje. .A jövendő közeli megvalósítója lesz az első budapesti diák sporttelepnek, a kézilabdás és kosárlabdás fiúk és leányok ezüstserleg küzdelmeinek. Minél kevesebb legyen a szó, annál több a tett, az egész férfi legékesebb hitvallása arról, hogy élni akarunk és élni fogunk! N em Sancte Spiritus! — Áldjad meg a magyar diákot Szent Imre liliomos hitével, Szent István törhetetlen tetterejével és bölcs előrelátásával! Ez esztendőben pihenjenek el a magyar ajkak, vegyék át szerepüket a karok, az izmok, a dolgozó, mellveregetés nélkül munkálkodó szivek! Főváros A székesfővárosi iskolák kézilabda és kosárlabda örökös vándordíjai A főváros 4 szép vándorserleget adományozó az iskolák kosárlabda és kézilabda verseny részére Az elmúlt év iskolai sportja a kosárlabda és kézilabda versenyek beállításával hatalmas lendületet nyert s úgy a fiuk, mint a leányok a legnagyobb lelkesedéssel és szeretettel vettek részt a számukra rendezett versenyeken. Dr. Purebl Győző tanácsnok, a közoktatási ügyosztály vezetője, az iskolai testnevelés és sport lelkes támogatója látva azt a nagy buzgalmat, melyet az iskolák e két kedvelt sportág terén kifejtettek, a májusban lezajlott középiskolai tornaünnepélyek jövedelméből négy impozáns vándordíjat szerzett be, egyet a középiskolai leányversenyek, egyet a polgári iskolai leány kosárlabda mérkőzések és egyetegyet a közép, illetve polgári iskolai kézilabda mérkőzések győztes csapatainak jutalmazására. Lapunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöljük a testnevelési igazgató előterjesztésére Purebl tanácsnok által történt e nagylelkű intézkedést, mely A lepéndi tsirkászok (Ajánlva érkezett,) Tisztett firkász ur! Jába fogadkoztunk az műt héten, hogy soha az életbe nem gyüvünk Pestre, mégest fönnjártunk, mivelhogy az főispány ur kévánságára az irössignek tsirkászcsapatot köll szervezni, mer az elöljárósághoz levél érkezett az föispányi hivataltul, hogy aszongya: kévánatosnak tartom, hogy mindön kösség derék fijai összeálljanak és azokbul tsirkászcsapatot szervezzenek. Az mestör urral meg is beszétük az dógot, aki mán óvasott valamit az tsirkászatra és aszonra, hogy ü elvádolja az parantsnokságot, de az szervedzőtestület az krösség lévén, az sógor legyen annak az elnöke. Mivelhogy azonban nem sokat értettünk az egészben, újra fölütünk az masinára és Pestre kerekedtünk. Megtuttuk, hogy az Hajnal uccába vagyon az tsirkászház, ahun fölvilágosittást annak. Az kapuba el is igazítottak bennünket az Faragó urhon, akinek az tisztességes cime országos vezető tiszt. Békopogtatunk a zirószobába. Barátságosan kel föl az angol ur, akinek az fejin ollan széles karimáju kalap vót amillent az moziba láttunk az amerikai lovasparasztokon. Nagy tsodálkozásunkra magyarul szóllétott meg bennünket. Aszongya az országos vezető tiszt. — Jól megtanult a zur magyaru, — szólt az sógor. . — Hát magyar vagyok én! felelt meg az Faragó ur, itt születtem szép Magyarországon. — Hát akkor minek visel amerikai kalapot ? .— Aszongya ez a módi az cserkészeknél. Ere asztán elmonta, hogy miként kell megszervezni az csapatokat. Mi az őrs, meg az raj. Megmagyarázta az tiz parantsolatot is, asztán mindenféle okos könyveket nyomott az markunkba, avval elbocsátott bennünket barátságos kézszoréítással. Hazagyüttünk. Az mester ur átolvasta az könyveket és hozzáfogott az munkához. Eccő csak összehitt bennünket, hogy megbeszéljük az fogadalomtétel dógát. Beülünk az tanátskozó szobába, oszt azt kérdezi az mestör ur, mi legyen a neve a tsapatnak ? — Mondok tsakis az biró sógorra nevezhettyük el. Lögyön Göre Gábor tserkésztsapat. Aszongya az mestör ur, hogy nem való ellő embör nevit fővenni. — Hát akkor lögyön Göre Mihál tsapat mondok. KERTÉSZ TÓDOR és WESZELT ISTVÁN B.T. BUDAPEST, IV., VÁGZI UTCA 9.