Igaz Szó, 1947. július-december (3. évfolyam, 26-52. szám)

1947-07-02 / 26. szám

6 „A Tigris meglátogatja holnap Juli nénit kétszer!../' Ahol egyetlen árulónak sem volt kegyelem A francia partizánok hősi énekbe illő szerepe a felszabadító harcokban Hallo! lei London! Quelques messa­ges personels! Néhány személyes üze­net ! „A tigris meglátogatja Juli nénit kétszeri Zarathustra megelégelte Jean játékait!“ És m­é­? annyi, éjihez ha­­­­sonló mondat, amely átszállt a tenge-­­­ren Franciaország felé, ahol a pincék­­ mélyén, hegyekben, lakások rejtett zu­­gaiban emberek várták feszülten a parancsot, mely nekik szól. Az üldözések, német Gestapo- is SS- csapatok, áruink és ügyetlenek nem tudták megritkítani soraikat. Egy ki­végzett, egy elfogott ellenálló helyébe tíz, száz másik lépett a­ hazáért és a Szabadságért. Egy nép hatalmas, soha nem látott földalatti szervezkedése volt ez, amely csak egy szeretet ismert, csak egy vallást, csak egy politikai álláspontot: a német­gyűöletet. •" ÉS MEGTÖRTÉNT "partraszállás ... Az ellenállás töb­b ágra oszlott. A „hálózatok“ a városokban és a gyá­­rakban, a koncentrációs és fogolytábo­rokban a kémkedési feladatokkal vol­tak megbízva. Az A. S., a titkos had­sereg, főként szabotálással foglalko­zott.­­A „Maquis“,­ azaz mindazok, akiknek menekülni kellett és akik az erdőkben, a hegyekben, megközelíthe­tetlen szorosokban, barlangokban gyü­lekeztek századokba, zászlóaljakba és szembeszálltak a nácikkal. Vezetőik katonai fegyelmet tartottak és katonai kiképzésben részesítették az újoncokat, akiknek a szövetségesek fegyvert és muníciót küldöttek ejtőernyővel és akiket­, az ország lakossága élelmezett. 1941 május­ pépén és június elején azután, a személyes üzenetek száma egyszerre megnövekedett. ■ 1944. június uián pedig megtörtént a várva-várt partraszállás. ■ Sokat írtak már erről és nem is erről akarok most itt beszélni. Csak­­ arról, hogy a támadó seregek tátták­ akkor már pontosan, hogy mi­lyen erők vannak velük szemben, mert a partizánok átkutatták is le­fényképezték az Atlanti Fal minden centiméterét. Az " ejtőernyősök minde­nütt megszervezett" csapatokat találtak, akik civilruh­ában, kaxifuánm a nem­zet is­íne kaxszalagj­ai .Várták őrest és segítettek nekik­. Arról akarok itt be­szélni, hogy egy égész nép fegyvert fogott és Párizs utcáin, akkor, mikor még a szövetséges hadseregek Nor­­mandiáben voltak, barnabádok műtét­iek a partizán perranc­snokság felhívá­sára. Itt a rendőrség nyitotta meg az általános sztrájkot és a főkapitányság épületében az általános harcot. Nők és férfiak, öregek és gyerekek, az egész négymilliós város, amely annyi forra­dalmat esésért már végig, hogy ott , már szent hagyományai vannak, nem felejtette el, hogy az ő ősei csinálták a frahcia forradalmat ugyanezekben az utcákban és ugyanezen kövek előtt, hogy ugyanezen ellenség ellen itt csi­nálták a f­rancia kommünt. Négy napig állt a harc Párizs utcáin. Négy napon át verekedett Párizs lakossága a német hadsereg ellen. Leclere páncélosainak többszáz ki­lométeren kellett átvágniuk magukat, hogy a negyedik napon Párizsba érje­nek. Ekkor már a harc­ a végére járt. Egy város lakossága, munkásai, pol­gárai, felszabadították magukat és le­mosták falaikról a szégyenfalat, amit gyáva és áruló politikusok négy évvel azelőtt nyomtak rá. bombavetők a német Todt-erődítmé-­­­nyek helyét, hogy az első negyven kilométer úton, amit megtettünk, csak az én csapattestem útvonalán vagy tíz hatalmas betonfedezetet találtunk ösz­­szebombázva, beomolva. Heeres vá­rosában a németek aknamezők mögé vonultak vissza. De visszavonulásuk közben összeszedték a környékbeli ci­vileket és vagy tízezer embert, asz­­szonyt és gyermeket zsúfoltak össze ebben a kis fürdővárosban. Tudták, hogy ezen a módon mi nem tudunk tüzérséggel támadni, mert akkor ár­tatlan franciák ezreit gyilkoltuk volna le. Ők pedig az aknamezők mögött, betonfedezékeik által védve vártak. Azt remélték, hogy hosszú időre bizton­ságban vannak. Nekünk Hyéres na­gyon fontos volt. Az egyetlen út a hegyek alatt arra vezetett Toulon felé, amelynek mielőbbi bevételétől függött a hadműveletek további sikere. Ebben a nehéz helyzetben jöttek segítségünk­re a partizánok. Ők már az évekkel , ezelőtt megkapott parancsok szerint ott dolgoztak, mikor az aknamezőket felállították a­ németek a partok vé­delmére. NEM VOLT KEGYELEM Már csak tizenheten voltak életben azok közül, akik annak idején ittt dolgoztak. De ez a tizenhét lejött a hegyekből és éjjel átvezettek minket az aknamezők között hagyott átjáró­­helyeken, amelyeket úgy ismertek, mint a tenyerüket. És hajnalban a németeket az a kellemetlen meglepe­tés érte, hogy betonfedezékeik és blokkházaik bejáratánál északafri­kai és idegerdlégionista katonák éb­resztették fel őket kézigránáttal, gép­pisztollyal és ároktisztító késsel. A tizenhét persze velünk tartott. Reggel 1íz órakor Hyéres városában már csak halott németek hevertek az itt szélén, a tizenhét már csak tizenkettő volt, de azonnal kezükbe vették a város irányítását. És dél felé a németek már lóg­nak. A németek által kiéheztetett lakos­ság között szétosztották a németektől elvett élelmiszereket. Mi akkor már a városon kiről likvidáltuk a német hátvédeket, a pert mellelő erődítése­­ket és mögöttünk egy város már fel­lobogózva ünnepelte a felszabadítást és a normális viszonyok visszatéré­sét­őlünk a legerősebb két partizán­szövetség területén vezetett át A sa­voy­ai és az ardeche-i partizánoké vol­tak itt a hegyek és az utak. Mikor­­alig pár emberből álló oszlopaink 80—100 kilométeres sebességgel szá­guldottak át a hegyi utakom, amikor embereink pásztázták az erdőket, mindenütt felfegyver­zett, begyakor­lott, beosztott katonák csatlakoztak hozzánk, akik ismerik a vidék min­den zugát, a németek minden mene­dékét és minden árulót. Mert ez volt a felszabadítás után az első munka. Mindenütt voltak árulók. De a partizánok ismerték azokat, akik hazájukat és a szabadsá­got elárulták. Ismerték a férfiakat, akik azt hitték, hogy a németek győzhetnek és a világ szerencsétlen­ségéből a maguk szerencséjét igye­keztek megkovácsolni. Ismerték az asszonyokat, kik pénizvágytól, köny­­nyelnítségtől, erkölcstelenségtől hajt­va elfelejtkeztek, hogy ők a letéte­ményesei a francia jövőnek és résztvevői a francia becsületnek. Nem volt kegyelem az ő részükre. A parti­zánok hadbírósága azonnal ítélkezett. AZ ELLENÁLLÁS SZELLEME NEM ALUDT KI! Az Ardeche vidék vége és büszke­sége, Franciaország második ipar­városa, Lyon. Lyon munkásváros, egyik központja volt a francia ellen­állásnak. A felszabadító hadsereg kö­zeledése ott is a lázadás megkezdédé­sére adta meg a jelszót. De a felsza­badító hadsereget az erődítések, ame­lyeket a város körül állítottak fel, feltartóztatták egy hétre. Ezt a hetet, 2000 lyoni partizán az életével fizette meg. De az utolsók még harcoltak a felrobbantott hidak körül, amikor a felszabadító hadsereg utászai meg­érkeztek, a lerombolt hidak fölé új hidakat vertek és nemzetiszínű kar­szalaggal, zászlókkal, a Marseilaise-t énekelve megjelentek a francia sere­gek. És a haldoklók tndiák, hogy nem hiába haltak meg. A Marseillaise- és az Internacionálé, amit a kocsikon ülő katonák énekeltek, a győzelem és a szabadság dalát zengték a haldok­lók fülébe. Egész Franciaország felszabadult, a Vogézeket és Elzászt leszámítva. Há­tul az országban az ellenállás, mely­nek vezeérei most az ország politikai ás gazdasági újjáépítésén fáradoztak, adta a szükséges katonai és rendőri létszámot. Így már a begyakorolt had­sereg minden gondtól mentesen foly­tathatta a háborút. És először öt év óta nem volt emb­erhiány a századok­ban. Mert egy bajtárs helyébe, aki elesett, az ellenállás kettőt adott. Pe­dig a háborúnak ebben a végső fá­zisában,­ Franciaországban, nem volt általános mozgósítás, sőt még részle­ges sem. Csak önkéntesek voltak ka­tonák, de több önkéntes volt, mint­­ amennyinek kezébe fegyvert adhat-­t tank volna. Ma sokat vitatkoznak Franciaor­szágban, hogy vájjon az ellenállás szelleme túlélte-e az ellenállást magát, vagy pedig az ellenállás befejeztével és a napi politika közbejöttével ki­aludt-e ez a csodálatos láng. Én innen üzenem volt bajtársaimnak: az ellen­állás szelleme nem aludt ki, nem al­szik ki mindaddig, míg a szabadságot védeni kell vagy lehet. A partizánok működése nagyszerű intőpélda az el­jövendő idők esetleges Hitler-jelölt­­jeinek. Addig, míg Párizs utcáin kis már­vány táblácskák alatt minden nap friss virágok vannak, az ellenállás szelleme él még és a partizánok áldo­zatai nem merültek feledésbe. BALÁZS GYÖRGY „ITT ESETT EL... . Párizs falain, szinte minden lépésnél kis márványtábla áll. ..Itt esett el... 1941 augusztus 2_-án Párizs felszaba­dításáért“. És még ma is ismeretlem kezek minden nap friss virágot tesz­nek a márványtábla alatti tölcsérbe, Bretagne és Normandia voltak az első csataterek Franciaországban. Itt lá­ttatta meg a világ először a francia partizánok értékét is. A német vonalak mögött, vonalak, hidak robbantásával, az­­ autós osztagok megtámadásával meglassították a német seregek után­pótlását. Volt olyan motoros hadosz­­tály, mely 11 na­p alatt jutott csak ell Párizsból Normandiába és mire oda­ért, elvesztette hadianyagának és em­bereinek több mint felét. A megmara­dónak már a lábukon sem tudtak áll­ni a fáradtságtól. Ezalatt az idő alatt a „hálózatok“ percről-percre értesítet­ték rádión a szövetségeseket, hogy merre haladnak a megerősítésül ki­küldött páncélos hadosztályok. Közben megkezdődött a délfrancia­országi partraszállás. Ha is a partizá­noké volt a főszerep. Az ő útmutatá­saik alapján olyan pontosan tudták a CLUB ESPRESSO V., Szent István-körút 10. T.: 120—308 IGAZ SZÓ" 1947 július A PARTIZAN Július 2-án taggyűlést tart­­ a Partizánszövetség Július hó 2-án, szerdán délután 6 órai kezdettel Szövetségünk székházában taggyűlést tartunk. Tárgysorozat: 1. Nógrádi Sándor, a M. P. B. Sz. elnöke meg­­nyitja az ülést. 2. Görgényi Dániel, a M. P.­­.• Sz. alelnöke beszámol a Szövetség szervezési, kulturális, szociális é és gazdasági munkájáról. 3. Javaslatok — indítványok. Megjelenés a bajtársak részére kötelező. ♦ A lőtéravató verseny díjkiosztása A Partizán Sport Klub céllövő szakosztálya szombaton tartotta a lőtéravató verseny győztesei és helyezettei részére díjkiosztó vacso­ráját a Szövetség székházában.­­ Somogyi Imre ezredes baj­társ a céllövőszakosztály elnöke üdvö­zölte a megjelenteket és a ver­senyzőket. Rámutatott a sok nehézségre, amelyet eddig le kellett küzdeni. Megköszönte azoknak az élvonal­beli versenyzőknek értékes mun­káját, akik a szakosztály megala­kulása óta lelkes igyekezettel segí­tettek leküzdeni ezeket a nehézsé­geket. Buzdító szavakat intézett a ver­senyzőkhöz a további munkára. Ezután felkérte Görgényi Dániel ezredes bajtársát a díjak kiosztá­sára. A győztesek és helyezettek szép plaketteket látptak, a csapat­­versenyben győztes Partizán Sport Klub csapata értékes serleget, míg a második helyezést elért Szegedi Rendőr Egyesület csapata szép­ selyemzászlót kapott. A díjkiosztást követően a Szö­vetség vacsorán látta vendégül a versenyzőket. Görgényi bajtárs mon­dott köszöntőt. Megelégedéssel ál­­­lapította meg, hogy a céllövősporti­ban a múltból megmaradtak a ki-­ valóak és eltűntek a kiváltságosak. Sok szerencsét kívánt a szakosz­tálynak a további munkához. Va­csora után még sokáig lelkes han­gulatban maradt együtt a társaság. A Partizánbarátok Szövetségének hírei A Partizánbarátok Szövetsége július 13-ra Ócsára kirándulást tervez. Kérjük a bajtársakat, hogy minél nagyobb számban vegyenek ezen részt. Indulás a Szövetség szék­háza elöl (Vilma királynő­ út 35/a.) reggel 8 órakor. A Partizánbarátok Szövetségének elnöksége háromtagú küldöttség­gel képviselteti magát 1947. július 6-án Pécsett, az alakuló közgyűlé­­­­sen. A Partizánbarátok Szövetsége az Osztrák Antifasiszta Liga írásbeli Vasárnapi túra. Vasárnap, július 6-án autótúrát indítunk ócsaba­bát­­pusztai birtokunkra. A bajtársak a birtokon lévő tóban fürödhetnek is. Találkozó a Szövetség székházában reggel 8 órakor. Költség kb. 3 forint. ♦ Felhívás: ócsababátpusztai birto­kunkra az ott üdülő bajtársaink ré­szére keresünk bajtársaink nőh­ozzá­­tartozói közül olyan jólfőző személyt, aki 3 hónapra 25—30 ember részére a főzést vállalja. Jelentkezés szövet­ségünk gazdasági osztályán azonnal. ♦ RIVAS PONGÓ HItSI HALÁLA Utolsó töltényig harcolva hősi ha­lált halt a spanyol fasiszták elleni harcban Rivas Pongó, a spanyol par­tizánharcok egyik legjobb vezetője, Rivas Pongó, aki a Spanyol Kom­munista Párt egyik vezetője, La Co­los távirati meghívását elfogadta és az elnökség öttagú delegációval képviselteti magát 1947. július 6-áig­ Bécsben tartandó osztrák anti­fasiszta nagygyűlésen. A Partizánbarátok Szövetségének­ titkársága értesíti a gazdasági, kul­turális és szervezési bizottság tag­­j­at, hogy a szokásos heti megbe­szélésünket szerdán d. u. 5 órakor megtartjuk. Az elnökségi ülés azonban szerdán elmarad és he­lyette pénteken délután 7 órakort lesz megtartva. Júna tartományban irányította a par­­tizánháborút. A spanyol csendőrség hosszú ideje üldözte már eredményte­lenül. Most aztán árulás folytán bei­kerítették a házat, ahol tartózkodott. Megadásra szólították fel, de ő utolsó golyójáig védekezett. Több fasiszta tisztet agyonlőtt, végül maga is golyói­tól találva hősi halált halt. Rivas Pongó példája csak újabb harcra buzdítja a spanyol nép fiait, az elnyomók ellen. A MNDSz. játékokat ajándékoz a jugoszláv hősi h­alott partizánok árvái­nak. A MNDSz. küldöttsége jugoszlá­viai útja során Rajk Lászlóné, a MNDSz. főtitkára a jugoszláv parti­­zánárváknak játékot ígért. A játéko­kat több ládában már útnak is indítot­ták a jugoszláv partizánhősök árvái számára. EPIJL A MAIlGIT-HÍD (Szlovák rodza)

Next