Igaz Szó, 1944 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1944-03-07 / 10. szám

1944 március 7 Szabad, független, demokratikus Magyarországot! A 27/b. tábor magyar hadifoglyai 1944 február 2-án tartótt gyűlésükön az alábbi határozati hozták: Somogyi Imre szds., Pótik István fhdgy., dr. Berky Lajos fhdgy., Kertész Béla fhdgy., Komondy Ferenc fhdgy., Szmetena József fhdgy., Ékes István hdgy., Beinrohr Dezső­ hagy., Ottó István hdgy., dr. Érchegyi József hdgy., dr Lammer Antal zls., Arató Béla zls., Forró Zoltán zls., Cserba Lajos zls., Hochvait János zls., dr. Simon László o. zls., Lakos Károly zls., Selymes Fe­rnc zls., Ritzdorfer Mik­ós zls., Palásthy László zls., R. Tóth f­erenc zls., Sédy Loránd zls., Magos György zls., Smelko József zls., Pálhidai László zls., dr. Imre László hdp. őrm., Párkányi János őrm., Bogyó Gyula őrm., Antal János szkv., Nagy István szkv., Pápai Boros István szkv., Piros László fsz., Varga Sándor fiz., Steiner János fsz., Markó Imre fiz., Eged András fiz., Markovics János őrv., Kreka Béla őrv., Molnár János honv., Ko­vács József honv., Ács István honv., Nyúl Miklós honv., Borbola Mihály honv. Herervesár Lajos honv., Hermann László msz. dr. Blitzer Ármin msz., Czinna Ferenc msz., Ruska Lajos msz., Csányi Imre msz., Kind Ernő msz., Fazekas György msz., dr. Kurmann János msz., Tassy Sándor msz., Mame­­nyák Gusztáv msz., Salamon Elemér msz., Lebovits József msz. „1. A magyar 2. hadsereg voronyezsi katasztrófája óta a Szovjetunióban élő hadifoglyok saját tapasztalatukból tudják, hogy Hitler-Németország elvesztette a háborút. Már több mint egy éve szenve­dik a német hódítók és vazallusaik egyik vereségét a másik után. A Vörös Hadse­reg hatalmas csapásai megtörték a fa­siszta Németország erejét és katasztrófa szélére vitték. 2. Ugyanakkor Nagybritannia és az Egyesült Államok, a Szovjetunió szövetsé­gesei, kiűzték a németeket Afrikából, el­foglalták Szicíliát és Dél-Olaszországot. Az angol-amerikai légi­erők szakadatla­nul pusztítják Németország ipari köz­pontjait. A német tengeralattjáró-hadjá­rat csőddel végződött. 3. A szövetségesek: a Szovjetunió, Ang­lia, az Egyesü­l Államok, együttműkö­dése sziklaszilárd lett. A teheráni konfe­rencia történelmi deklarációja nem hagy kétséget aziránt, hogy a világ három leghatalmasabb állama végrehajtja majd a halálos ítéletet a fasiszta Németország felett és felszabadítja Európa szabadság­­szerető népeit a német iga alól. 4. Mi, a Szovjetunióban élő magyar hadifoglyok, szégyennel és keserűséggel látjuk, hogy Magyarország, mely any­­nyiszor vívott maga is szabadságharcot, most a­­szabadságszerető, a nemzeteket rabigába hajtó, halá­ra ítélt fasizmus oldalán áll. Horthy és bandája, akik siettek Hitler rablóhadjáratához csat­a­­kozni, Magyarországot a fasiszta blokk táborába hajtották. Horthy és bandája nem azért vettek részt a Szovjetunió elleni orvtámadásban, mintha a magyar és a békés orosz nép között bármilyen ellentét lett volna és nemcsak azért dobtak magyar csapatokat a Szovjet­unió területére, mert Hitlerrel együtt villámgyors győzelemre, gazdag zsák­­­mányra számítottak, hanem azért is mert azzal, hogy részt vesznek Hitler há­borújában a szabad orosz nép ellen, sa­ját reakciós uralmukat akarják megerő­síteni a magyar nép felett. 5. De minden számításuk csődöt mon­dott. A Don partján elvérzett az egyet­len harcképes magyar hadsereg. Jelen­leg északról és délről közeledik a há­­ború Magyarország határaihoz. De még ma is, amikor már a napnál is világo­sabb, hogy Hitler ügye elveszett, Horthy és kormánya tovább viszik a szakadék felé az országot. Magyarország ma még inkább mint azelőtt, hadi bázisa lett Hit­lernek. Magyarország ma még inkább mint azelőtt, fő hadiszállítója Hitler­ Né­­metországnak. Magyar hadosztályok még ma is német zsandárok és hóhérok szégyenteljes szerepét töltik be Ukrajná­ban és véres mészárlást rendeznek a békés orosz lakosságon. Ugyanakkor Horthy és csatlósai növekvő kegyetlen­séggel nyomják el a magyar hazafiakat, akik a haza megmentése érdekében szakítást követelnek Hitlerrel. 6. A magyar hadifoglyok érzik és tud­ják, hogy a szabadságukért küzdő né­pek egyre nagyobb elkeseredéssel és gyűlölettel viseltetnek Horthy Magyaror­­­szágával szemben. Közeledik a számadás 1 órája, amikor a most folyó háború­k győztesei felelősségre vonják majd a ma­gyar népet azokért a bűntettekért, me­lyeket Magyarország jelenlegi kormány­zói vele elkövettettek és még mindig el­követtetnek. 7. Magában Magyarországban is, a ruszinok, románok, délszlávok, szlová­kok, akiket a magyar reakció csendőrszu­­ronnyal és véres kegyet­enséggel nyom el, bosszúra szomjaznak és megtorlásra készülnek azokért a szenvedésekért, me­lyeknek az utóbbi években ki voltak téve. 8. Magában , a magyar népben is nő az elkeseredés és felháborodás amiatt, hogy önző és szabadsággyűlölő kínzói egy emberöltő alatt kétszer vitték eszte­len, végzetes kimenetelű háborúba. Ezért a magyar reakció, miközben továbbra is részt vesz a bűnös, külső háborúban, lá­zasan készíti elő a belső háborút saját népe ellen is. Új hadsereget szervez, sú­lyosbítja a hadiál­apotot, mindent megtesz, hogy uralmát biztosítsa, arra az esetre is, ha az országot eléri a katasztrófa. A magyar hadifoglyok tudják, hogy még el lehet kerülni ezt a katasztrófát, még el lehet szakadni Hitlertől, mielőtt még ma­gával rántaná Magyarországot az örvény­be. Ha Magyarország azonnal szakítana a német fasisztákkal és a szabadságszerető népek oldalára állna, ezzel a múlt sok hibáját tenné jóvá, megmentené a ma­gyar nép becsületét és biztosítaná jövő­jét. S most, a Hitler-Németország és hű­béresei ellen küzdő hadseregek döntő rohamának előestéjén, ez a szakítás sok­kal kevesebb áldozattal járna, mint a háború folytatása Németország oldalain. De Horthy és klikkje nem mer és nem is akar szakítani Hitlerrel, mert ez a szakítás, ugyanakkor amikor Magyaror­szág megmentését jelentené, jelente­né egyúttal az ő 25 éves uralmuk elítélését és pusztulását. Hogy a Hitler­rel való szakítás­­ útján mehessenek, a magyar népet kellene felszabadítaniuk. Fel kellene szabadítaniuk a nép erőit, hogy képes legyen szi­árdan ellenállni a német fasiszta hadak veszedelmének. Horthy és reakciós klikkje sohasem fog ere az útra térni, mert mindennél job­ban éppen a magyar néptől fél. Saját rémuralmának fenntartása fontosabb számára, mint az ország és a nemzet megmentése. A Mi, alulírott magyar hadifoglyok, felis­merve mindazt a veszé­lt, melyet Horthy és kormányzata fenntvázolt politikája hazánkra nézve jelent, el vagyunk tö­kélve minden eszközzel részt venni ab­ban a mozgalomban, mely Horthy és kormányrendszere megdöntésével le akar­ja törölni a szégyent a magyar nép nevéről és a tizenkettedik órában meg­próbálja akadályozni, hogy ez a kor­mányzat hazánkat az örvény mélyére taszítsa. Minden eszközzel harcolni aka­runk és fogunk egy szabad, független, demokratikus Magyarországért a követ­kező program alapján: 1. Azonnali szakítás Hitlerrel, és bé­kés, barátságos viszony létesítése a Szov­jetunióval, Angliával, az Amerikai Egye­sült Államokkal, valamint a szomszédos népekkel. Aktív résztvétel a Hitler-fasiz­mus és a fasiszta Németország csatlósai­nak a megsemmisítésében. 2. A demokratikus szabadságjogok — sajtó-, gyülekezési-, szervezkedési szabad­ság, általános titkos választójog, törvény előtti egyenlőség megvalósítása, hogy a magyar nép szabadon kifejezhesse aka­ratát és saját óhaja szerint rendezhesse be életét országában. 3. A földmunkások és szegény parasz­tok földhözjuttatása a nagybirtok ro­vására, oly módon, hogy minden ma­gyar paraszt nem kevesebb mint tíz hold földet bírjon. A kisgazdák állami vé­delme a nagyb­itok és a bankok káros beavatkozásával szemben. A kisgazdák állami támogatása olcsó hitellel, trágya­anyagokkal, javított vetőmaggal, tenyész­állatokkal és mezőgazdasági berende­zésekkel, számukra megfizethető áron. 4. Az ipari munkások életszínvonalának emelése, a 8 órai munkaidő törvényhozás útján való bevezetése szabadság­idővel a munkáltató költségére, a női és gyermek munka hathatós védelme, a betegsegély­­ző pénztárak önkormányzatának biztosí­tása, a betegség elleni és aggkori biztosí­tás kiterjesztése a mezőgazdasági mun­kásokra. A kisipar hathatós védelme, a magyar ipar egészséges fejlesztése. A bankok és kartellek ellenőrzése és tevé­kenységüknek a magyar nép érdekeinek megfelelő irányba való terelése. 5. A közigazgatás demokratizálása, a falusi és városi önkormányzat helyreállí­tása és kiszélesítése. A falusi, városi és megyei hivatalok választás útján való betöltése a célból, hogy a nép befolyá­sát­ és ellenőrzését biztosíthassa ama hi­vatalos szervek fölött, amelyekkel közvet­lenül érintkezik. Az esküdtszék intézmé­­nyének helyreállítása. 6. Teljes vallásszabadságot. 7. A fasizmus dögvészének kipusztítása a magyar nép életéből. A fasiszta pártok és szervezetek, köztük a német Volks­bund, feloszlatása. Az antiszemita törvé­nyek eltörlése. Eltávolítása a gazdasági és társadalmi életből mindazoknak, kik a né­met fasizmus befolyásának támaszai voltak. 8. A háború bűnöseinek felelősségre vonása. A hadiszállítások átvizsgálása és a törvénytelen hadinyereségek elkobzása. 9. Alkotmányozó nemzetgyűlés egybe­­hívása, amely megteremtené a szabad, független, a nép erejére támaszkodó, de­mokratikus Magyarországot.Is készek vagyunk még életünk árán is lemosni azt a gyalázatot, amelyet Horthy és kiszolgálói a magyar népre hoztak. Válaszas Magyar­s­zág a Nálunk Makláron, községi bírónak Kis Pétert és Juhász Jánost jelölték. Kis Pé­ter jómódú, tehetős gazda, kormánypár­ti volt egész életében. Juhász János sze­gény, de talpraesett földműves. Komoly embernek ismerte az egész község. Kis Péter a választás előtt sokat „á­doz“, megitatja összes borait. Ígér fül-fát. Mindhiába. Juhász János csendes, ko­moly ember, minden itatás-etetés nélkül szerzi a választók legalább nyolcvan szá­zalékát. Erre mi történt? A választásra egybe­­gyűlt tömegeket karhatalom vette körül, a szolgabíró pedig ezekkel a szavakka Kis Pétert kikiáltja bírónak: „Törvény­adta jogomnál fogva kinevezem Kis Pé­tert községi bírónak és most elmehet haza mindenki.” Szava tovább senkinek. Azt aki­­tilta­kozni akar, a csendőrök megfogják, el­verik, bekísérik. Hát ilyen egy bíróválasztás. Szava ott a népnek nincsen. Az országgyűlési kép­vise­l-választás sem­ külömb. A jegyző úr parancsolja meg, kire kell szavazni. Aki pedig nem­ úgy szavaz, az röpül az állásából. A szomszédom, aki mezőőr volt és tizenkét gyermek apja, kényei nélkül maradt, mert ellenzéki képviselőre szavazott. Ilyen a választás Magyarországon, ahol a szolgabíró, csendőr terrorja dühöng Ennek véget kell vetni. jElljen a függet­len, der­o­kratikus Magyarország, ahol a dolgozók többsége dönt az ország sorsa felől. KORÓZS LAJOS hdf. Általános fitik­os választójogot! A mai Magyarországon nincsen általá­nos és titkos választójog. A falvakban sokszor úgy választanak, hogy­­ a „jegy­ző úr“, vagy a nagyközségekben a „fő­­szalagbíró úr“, megállapítja, hogy a vá­lasztók túlnyomó többsége az ország sor­sát intéző urak által kiválasztott személy­re adta le szavazatát. Magyarországon szabad vélemény nyilvánítás nincsen. Másik módja a „választásnak“ az, hogy a végrehajtó szervek, céljaiknak megfele­lően, ígéretekkel, vagy ha ez nem használ, fenyegetéssel dolgozzák meg a választó­kat. Az ígéretek általában adókedvezmé­nyekre vonatkoznak, de gyakran előfor­dul ipar, trafik, vagy kocsma tartásá­nak kilátásba helyezése is. Ha azonban az illető makacs ember és kitart szabad vélemény­nyilvánítás mellett, akkor következnek a különböző fenyegetések. Ezeket aztán pontosabban teljesítik, mint az ígéreteket. A fenyege­tések a leggyakrabban az adókedvezmé­nyek megvonására vonatkoznak, továbbá adóemelésre és a gyermekek iskoláztatá­sának különböző úton-módon való meg­akadályozására. Ha kisiparos és kiskereskedő volt az illető, az már iparát el is adhatja — ha ugyan el nem vették tőle különbö­ző ürügyek alatt. A munkásokra és gazdasági cselédekre a gyárigazgató vagy az intéző egyene­sen ráparancsol, hogy kire szavazzanak Aki a szavazásra nem paríroz — repül a munkahelyről. Ennek a rendszernek véget kell vetni. A moszkvai értekezlet határozatai ér­telmében követeljük a demokratikus sza­badságjogokat és köztük az általános tit­kos választójogot is. ROSENBERG HERMANN hdf Igaz Szó! A 101/2. számú hadifogoly tábor határozata Magyar Hadifogoly Tiszteld Megdöbbenéssel olvastuk Görgényi Dá­niel hdt. őrnagynak az Igaz Szó f.­­ január hó 4-i 58. számában közölt „Igazoló eljárás” című cikkében, hogy a Szovjetunióban még mindig vannak olyan hadifogo­l magyar tisztek, akik Horthyra tett esküjükre és a szolgálati szabály­zatra h­vatkozva máig sem tudtak el­szakadni a hid­erbérenc Horthy—Kál­­lay-klikk által követett bűnös, hazaáruló, országvesztő po­ltikától. Így próbálták megakadályozni a magyar hadifoglyok túlnyomó többségének azt a szilárd el­határozását, hogy minden eszközzel küzdjenek a szabad, független Magyaror­szágért. Hiába burkolódzik a magyar hadifo­goly tiszteknek ez a csoportja az eskü, illetve a szolgálati szabályzat leple mögé, meggyőződésünk, hogy éppen ez az eskü, ez a szolgálati szabályzat is kifeje­zetten szent kötelességévé teszi minden magyar honvédnek, hogy hazája szabad­sága, függetlensége védelmében ha kell, életét is áldozza. De magyarázzuk bárho­gyan is az eskü, a szolgálati szabályzat érvényét vagy érvénytelenségét, egy biz­tos: amikor az ország veszélyben van, —­­mint ahogy ma kétségkívül abban van, — a haza ügye mindennél előbbrevaló. Magyar Tisztek! Ti vagytok hivatottak arra, hogy a harcban vezessetek ben­nünket: álljatok tehát az élre, induljatok el velünk a felszabadító szent háborúra a szabad, független, demokratikus Ma­gyarországért! Egyben üzenjük a „tétleneknek”, a „tétovázóknak”, a „nem-akaróknak”, hogy mi tudjuk a kötelességünket és ezért harcunkat — ha kell — nélkülük és ellenük is meg fogjuk vívni. (Következik 308 hadifogoly aláírása.) * Sí * CSATLAKOZÁS A 101/2. számú hadifogoly tábor alul­írott magyar hadifogoly tisztjei, min­denben egyetértünk a fenti határozattal és a legénység antifasiszta mozgalmát minden erőnkkel a legmesszebbmenően támogatjuk. dr. I­odácsy Lajos o. flldgy., Weinber­ger Márton zls., dr. Székely András o. zls., dr. Schön György o. zls., dr. Fried­länder Jenő o. zls. Harcra egy független Magyarországért! Minden nap a Vörös Hadsereg újabb és újabb győzelmeiről értesülünk. A magyar nép tudja, hogy abban a végzetes sorsban, ame­l a fasiszta Né­metországra vár, országunknak jó része lesz, ha bevárja Hitler oldalán, amíg a tengelyt a szövetségesek teljesen szét­zúzzák. A magyar nép tudja, hogy a hitleriz­­m­ussal szakítani kell. Hitler magyar csatlósai azonban még nagyobb rém­uralommal tartják féken a magyar né­­pet, m­it azelőtt. Tehát fokozni kell a harcot a rendszer ellen. Mi, magyar hadifoglyok, élvezzük a szovjet nép jóindulatát. Megismertük szociális gondolkozását. Itt élünk abban a szovjet államban, amelyről odahaza a fasiszta propaganda rémhíreket terjesz­tett, meggyőződtünk ennek a propagan­dának világraszóló hazugságairól. Most már tudjuk, hogy miért folyik a harc és ezért ki is kell venni részünket ebből a harcból. Ebben a harcban tiszti veze­tőinknek, akik itt élnek a fogságban, elsőnek kellett volna lenniök. Ez, sajnos, nem történt meg. De ha az egész tiszti­kar nem volt képes erre, reméljük, hogy az antifasiszta érzelmű tisztek a helyzet magaslatán fognak állani. Az Igaz Szó utolsó számaiban megjelent nyilatkoza­tok és cikkek feljogosítanak bennünket erre a reményre. Mi hadifoglyok, min­dent meg akarunk tenni, hogy segítsük a szövetségesek antifasiszta harcát. Csak ezzel menthetjük meg nemzetünk és or­szágunk becsületét és létét. Ismételve felhívjuk az összes magyar hadifoglyokat, hogy ebből a szent harc­ból mindenki vegye ki részét, hogy fel­építsük a demokratikus, független Ma­gyarországot. A 3171. sz. hadifogoly kórház magyar csoportja KIEV egyik tere, háború előtt A kievi rémtettek­ rol! adta ki jelentését a Rendkívüli Állami Bizottság, melynek feladata azok­nak a szörnyűségeknek a kivizsgálása volt, melyeket Hitler csordái kievi tar­tózkodásuk ideje alatt elkövettek. Az eredmény minden emberi elképze­lést felülmúl. A német zsiványbanda, amely egy vi­ruló gazdag, az anyagi és szellemi élet minden kincsével rendelkező milliós v­­­agvárosba férkezett, egy kirabolt, fölége­­tett, elnéptelenített romhalmazt hagyott maga után. Kiev ki nem ürített ipartele­peit előbb kifosztották, gépeit Németor­szágba vitték, azután épületeit is fel­gyújtották és lerombolták. A városba vezető egész nagy vasúti hálózatot el­pusztították, a Dnyepren át vivő vasúti hidakat felrobbantották. Kiev vízvezeté­­ket, villamoserő-telepeit, közúti villamos­­erő-telepeit, közúti villamos vasú­tát, elek­tromos autóbusz-vonalait elpusztították, kocsiparkjukat elrabolták s német vidéki városokba vittek. A város mintaszerű köz­­el utási intézményeit tönkretették. Kiev­­nek a megszállás alatt sem vízvezetéke, sem kenyérgyára, sem villanyvilágítása nem volt. * A lakosság kirablását a német hara­miák rendszeresen hajtották végre Az aranytól és ékszerektől a lakásberendezé­s'3, és .''1­ 1,* ruháig — mindent elszedtek a kieviektől. Szándékosan eléktelenítették a gyö­nyörű,­ pompás középületekkel rendelkező ősi várost. 940 középületet, 1­42 nagy, többemeletes lakóházat és 3600 magán­tulajdonban levő kisebb házat rombot­­■ak le, amivel másfélmillió négyzetméter­­nyi lakásterületet semmisítettek meg . S Kiew-Egyre megújuló razziák fogdosták ösz­­a lakosságot, hogy németországi rabszolga-munkára szállítsák. Ukrajna helytartója, Erieh Koch, a német sajtó­ban, többízben dicsekedett azzal, hogy többszázezer munkást küldött Németor­­szágba. Hihetetlen mértékben űzték az ezeréves ukrán nemzeti kultúra fervízerű megsem­­m­itéset. A város 150 iskolája közül ,,et viszavonulásukkor fölégettek, mi­­nt ódzkodásuk alatt kaszárnyának,­­V.katon­ai bordélynak használ­ok okét. A könyvtárakat kiürítették. Pgv»­­az Ukrán Akadémia könyvtárából há­­romszázezer nagyértékű könyvet küldött Berlinbe Schmitz főhadnagy és dr. Paul­­ien, akik az SS megbizotai voltak Az ősrégi ukrán kéziratokat, ikonokat, uniku­­mokat részben elvitték, részben mint em­­ektárgyakat a náci-fejesek között osz­­o­tak el. Göring berlini palotája tele kievi kincsekkel. A százéves kievi egyetemet felrobbantották, amivel 1 mii. * maiezer tudományos könyvet pusz­tí­ottak el. Ugyanez volt a sorsa a szᣠaian kievi múzeumnak és tudományos műiitézetnek is. Kiev összes kórházait és egészségügyi intézményeit lerombolták, a szülőottho­nokat és gyermek-menhelyeket, kisded 2Y.oka ' , «ecse,mő-jászolokat elsősorban. Kifosztottak és levegőbe röpítették a kié L',Sanwá-”-kat (köztük az ezer nézőre épített Vörös Hadsereg-színházat, a két­­ezerötszáz ülőhelyű Gorki-színházat és a zsidó-színházat), és a nagy cirkuszt is Az elpusztított és kifosztott képtárakban 41 ezer műtárgy közül mindössze 1900 ma­­,­­ vissza, amiket, nagyságuk vagy­sá­guk miatt, nem lehetett elszállítani. Külön lapra tartozik, amit a világhírű „­y kolostorral („Lavra") műveltek. Az iszegi történelmi és vallási műemléket, a Uszpe­sszki székesegyházat (épük­ ’ 5-től 1089-ig) felrobbantották, mérhe­tően kincseit, melyeknek műtörténeti ér­­teke felbecsülhetetlen, mert századok hal­­moztak fel ők­et, maradék nélkül ellopták ”s elpusztították. A lakosság Hitler-program szerinti ki­irtása a megszállás ideje alatt egy napra et szünetelt. Eberhard­ vezérőrnény, Piev katonai parancsnoka, nap-nap után ven rendeleteket plakátoztatott: „Kiev­­'jen egyre gyakoribb a gyújtogatás és a szabotalás. Ez szigorú intézkedésekre enyszerit. Ezért a mai napon háromszáz ,•ÍM| '•Jrá*' (övetem agyon. A bűntények iSmétlődese esetén ez a szám emelkedni fog. És emelkedett is, fantasztikus ará­nyokban". Teljes gőzzel „dolgozott" az SS, a Gestapo, a gázkocsi. Új halálnemeket eszeltek ki. A ,,Bábi Jár" nevű ülef a­egiszonyúbb tömegmészárlások színhelye volt az egész idő folyamán. Hiteles tanú­vallomások s megtalált német följegyzések­­ alapján az itt kivégzett férfiak, asszonyok és gyermekek száma százezren felül van. Köztük az orosz hadifoglyok tízezrei. A gyilkosság hajmeresztő statisztikája­ egyelőre ez. A „Babti Jár" ligetében — százezer, a Jarnicza külvárosban — hatvannyolc­ezer, a Kirill-kórházban — 800, a Kiev-Pecserszki kolostorban — 500, a Lukián­­emelőben — 400. Vagyis: az eddig föl­derített tömegí­tások áldozatainak száma megközelíti a kétszázezret. Kivonulásuk előtt a német vadállatok ezeket a tömeg­­írókat heteken át ásatták fel orosz hadi­foglyokkal és — a nyomok eltüntetésére — tartalmukat, mint Katinban, elégették. Az Állami Bizottság, Nikoláj kievi metropolita és Trajnin ukrán akadémikus vezetése alatt, megállapította azoknak a fasiszta szörnyetegeknek a nevét, akik e némlettek elkövetésére a parancsokat ad­ták. Ezeknek az élén, Erich Kochon kí­vül, Wedelstein, Manstein, Junier, Eber­hard­, Wirow, Röhmer és más tábornokok s egész sor SS és Gestapo-vezető áll. Minden jel arra vall, hogy a kievi rémtettek elkövetésében a gyakran ott állomásozó honvéd csapatok is részt vet­tek. Kérjük olvadóinkat, közöljék velünk ezirányú tudomásukat.

Next