Igaz Szó, 1969. július-december (14. évfolyam, 13-24. szám)

1969-09-01 / 17. szám

V­ízhányó László alez­redes pénzügyi tiszt­ként szolgál egyik alakulatunknál. Van azon­ban egy másik elfoglaltsá­ga is, amely szabad ide­jében hasznos kedvtelését jelenti, s ez sokkal köz­ismertebb. Vízhányó elv­társ ugyanis jónevű nem­zetközi labdarúgó játékve­zető. Már harmadik éve tagja a FIFA-keretnek, 12 or­szágban 21 nemzetközi ta­lálkozón bíráskodott, il­letve lengette a zászlót a partvonal mentén, s vagy 70 NB I-es mérkőzést ve­zetett. Egyik emlékezetes m meccse egy belgrádi Ju­goszlávia—Bulgária össze­csapás volt, amelyen 3:0 után egyenlítettek ki a vendégek. — Persze, akad más él­ményem is — jegyzi meg mosolyogva. — Egy ízben Görögországban narancs­osat hajigáltak meg a né­zők, így hit elmondhatom magamról, hogy jóval sze­rencsésebben úsztam meg, mint néhány játékvezető társam,­akik bizony üveg­ben kapták a narancsot. Vízhányó alezredes Jól beszél németül — legalább egy idegen nyelv tudása elengedhetetlen követel­mény a nemzetközi bírók­nál —, így aztán Bécsben az Admira—Inter Bratisla­va 2­ 2-es KK-találkozón partjelzői elküldték a tol­mácsot, mondván, hogy nagyszerűen megértik egymást. Valóságos „karmesteri” tekintélyt vívott ki a pá­lyán, hiszen Kiskunfélegy­házán maga is sokáig fut­ballozott, s így egyidejű­leg a játékosok szemszö­géből is érzékeli az ese­ményeket. Határozottság jellemzi, jól ismeri a sza­bályokat. Legutóbb Szom­bathelyen, a 2:0-ás FTC- győzelemmel végződött mérkőzésen habozás nél­kül két 11-est is ítélt. A hazai közönség mégse is tüntetett ellene, pedig a szombathelyi büntetőt nem sikerült berúgni. Vízhányó László részt vesz a budapesti helyőr­ségi kispályás labdarúgó bajnokság szervezésében is, hétfő délutánonként pedig nekivetkőzve ker­geti a labdát a Dózsa György úti Honvéd-sport­­kombinát salakpályáján. — Mit tanácsol a labda­rúgást szerető, futballozó katonáknak? — Nekik is csak azt mondhatom, amit élvo­nalbeli játékosainknak ajánlok: szorgalmas fel­készülés, sportszerű élet­mód nélkül nincs ered­mény. Néphadseregünk valamennyi alakulatánál biztosítottak a sportolás feltételei, használják ki ezt a lehetőséget, testet-lelket üdítő frissítő erősítő sport­­tevékenységgel. A labda­rúgás is — mint végered­ményben minden sport — elsősorban játék, testgya­korlás. Ha így tekintik a futballt, meglátják, job­ban engedelmeskedik majd a labda, több örömet okoz a gól, a győzelem. — Befejezésül elmesélem legutóbbi élményemet, mely nagyon megörvendez­tetett. Feldebrőn jártam szolgálati ügyben, s az egyik katona felismert. Pillanatok alatt körém­­gyűltek az elvtársak, s jó másfél órás szabálymagya­rázatot, élménybeszámolót kellett tartanom, annyi kérdésre válaszolnom, hogy nem is tudtam a vé­gére érni, így kapcsolódott egymáshoz a munka és a sport, s azt gondolom, mindkét fél részére hasz­nos volt ez az együtt töl­tött idő. Hiszen itt is arra törekedtem, hogy a hallga­tóság közelebb kerüljön a labdarúgáshoz, elfogulatla­nul, nagyobb hozzáértéssel figyelje a pályán az ese­ményeket, s értse meg­­ a bírót is. s. a. Laktanyából a pályára

Next