Igaz Szó, 1969. július-december (14. évfolyam, 13-24. szám)
1969-09-01 / 17. szám
Vízhányó László alezredes pénzügyi tisztként szolgál egyik alakulatunknál. Van azonban egy másik elfoglaltsága is, amely szabad idejében hasznos kedvtelését jelenti, s ez sokkal közismertebb. Vízhányó elvtárs ugyanis jónevű nemzetközi labdarúgó játékvezető. Már harmadik éve tagja a FIFA-keretnek, 12 országban 21 nemzetközi találkozón bíráskodott, illetve lengette a zászlót a partvonal mentén, s vagy 70 NB I-es mérkőzést vezetett. Egyik emlékezetes m meccse egy belgrádi Jugoszlávia—Bulgária összecsapás volt, amelyen 3:0 után egyenlítettek ki a vendégek. — Persze, akad más élményem is — jegyzi meg mosolyogva. — Egy ízben Görögországban narancsosat hajigáltak meg a nézők, így hit elmondhatom magamról, hogy jóval szerencsésebben úsztam meg, mint néhány játékvezető társam,akik bizony üvegben kapták a narancsot. Vízhányó alezredes Jól beszél németül — legalább egy idegen nyelv tudása elengedhetetlen követelmény a nemzetközi bíróknál —, így aztán Bécsben az Admira—Inter Bratislava 2 2-es KK-találkozón partjelzői elküldték a tolmácsot, mondván, hogy nagyszerűen megértik egymást. Valóságos „karmesteri” tekintélyt vívott ki a pályán, hiszen Kiskunfélegyházán maga is sokáig futballozott, s így egyidejűleg a játékosok szemszögéből is érzékeli az eseményeket. Határozottság jellemzi, jól ismeri a szabályokat. Legutóbb Szombathelyen, a 2:0-ás FTC- győzelemmel végződött mérkőzésen habozás nélkül két 11-est is ítélt. A hazai közönség mégse is tüntetett ellene, pedig a szombathelyi büntetőt nem sikerült berúgni. Vízhányó László részt vesz a budapesti helyőrségi kispályás labdarúgó bajnokság szervezésében is, hétfő délutánonként pedig nekivetkőzve kergeti a labdát a Dózsa György úti Honvéd-sportkombinát salakpályáján. — Mit tanácsol a labdarúgást szerető, futballozó katonáknak? — Nekik is csak azt mondhatom, amit élvonalbeli játékosainknak ajánlok: szorgalmas felkészülés, sportszerű életmód nélkül nincs eredmény. Néphadseregünk valamennyi alakulatánál biztosítottak a sportolás feltételei, használják ki ezt a lehetőséget, testet-lelket üdítő frissítő erősítő sporttevékenységgel. A labdarúgás is — mint végeredményben minden sport — elsősorban játék, testgyakorlás. Ha így tekintik a futballt, meglátják, jobban engedelmeskedik majd a labda, több örömet okoz a gól, a győzelem. — Befejezésül elmesélem legutóbbi élményemet, mely nagyon megörvendeztetett. Feldebrőn jártam szolgálati ügyben, s az egyik katona felismert. Pillanatok alatt körémgyűltek az elvtársak, s jó másfél órás szabálymagyarázatot, élménybeszámolót kellett tartanom, annyi kérdésre válaszolnom, hogy nem is tudtam a végére érni, így kapcsolódott egymáshoz a munka és a sport, s azt gondolom, mindkét fél részére hasznos volt ez az együtt töltött idő. Hiszen itt is arra törekedtem, hogy a hallgatóság közelebb kerüljön a labdarúgáshoz, elfogulatlanul, nagyobb hozzáértéssel figyelje a pályán az eseményeket, s értse meg a bírót is. s. a. Laktanyából a pályára