Igaz Szó, 1972. július-december (17. évfolyam, 13-24. szám)
1972-07-01 / 13. szám
Út a békés egymás mellett élés felé Abban mindenki egyetért, hogy a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó súlyos sziklát gördített a hidegháború sírjára. A győzelem — ne fukarkodjunk a szóval — történelmi. A legszélsőségesebb imperialista körök által éppen negyedszázada elindított hidegháborús folyamat azt a balga célt tűzte maga elé, hogy felszámolja, megfojtsa a szocializmust. S 1972 tavaszán a nagy Kreml-palotában, a legerősebb imperialista állam első számú képviselője, Nixon elnök kézjegyét tette a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveit rögzítő nyilatkozatra. Ennek első tétele így hangzik: „Abból a közös meggyőződésből fognak kiindulni, hogy a nukleáris korszakban nincs más alap egymás közötti kapcsolataik fenntartására, mint a békés egymás mellett élés." Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy mindennek az elvi nyilatkozatnak, mind a Moszkvában aláírt kétoldalú szerződéseknek (SALT, környezetvédelmi, egészségügyi, tudományos-műszaki, űrkutatási stb.) tartós és pozitív kisugárzása lesz az egész világra. Sakknyelven szólva: pozícióelőnyhöz jutott a békés egymás mellett élés. Mégis sokan — és joggal — teszik fel a kérdést: merre halad majd a világ Moszkva után? Milyen esélyei vannak a moszkvai szellem fennmaradásának? Tartós trendje (irányvonala) lesz-e ez a világpolitikának? Nem kell-e újabb visszaesésektől, nemzetközi válságoktól, megpróbáltatásoktól tartanunk? A kérdésre adott válasz, természetesen, csak akkor lesz valós, ha nem az események felszínéből, hanem a történelem mélyvízi áramlataiból indulunk ki. Fogalmazzunk tömören, tételszerűen: 1. Nixon azért ment el 1972-ben Moszkvába, mert a szocializmus fél évszázad alatt világot átfogó, legyőzhetetlen rendszerré vált. A szocialista rendszer nemcsak életképességét bizonyította be, hanem azt is, hogy hosszú távon is gyorsabb, megbízhatóbb fejlődést biztosít a társadalom termelőerői részére, mint amire a monopolkapitalizmus képes. Lényegéből kifolyólag biztosítja az egész társadalom részére az emberhez méltó, kizsákmányolásmentes munkát és az egyre növekvő életszínvonalat. Ez a töretlen fejlődés mind nagyobb vonzást gyakorol a