Igaz Szó, 1973. január-június (18. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Újévi hétköznapok Hányszor hallottuk egy-egy halasztható, odébbtolható, távolabbra tervezhető teendőre: „Jó, ezt majd megcsináljuk ünnepek után." Jó határidő ez: azt jelenti, hogy az ügy ráér, elsietni nem kell, s lehetőleg ki kell hozzá keresni egy eléggé távoleső ünnepet, amely után esedékes lesz. Van bennünk hajlandóság arra is, hogy túl sok tennivalót helyezzünk át ünnep utánra. Van ebben valami célszerűség is: elég zsúfoltak a napjaink, általában mindenki az erős tempóra panaszkodik. Atomkorszakbeli ütemet diktálunk önmagunknak, sajnos nem mindig atomkorszakhoz méltó eredményekkel. De még ilyen ütem mellett is felvillan bennünk: nem mindenütt s nem mindenkinek a munkaüteme olyan tarthatatlanul erős, sőt némi őszinteséggel azt is megállapíthatjuk, hogy van azért ebben a kis hazában kényelmes munkaütem is, még azt se tagadhatjuk, hogy hellyel-közzel pihengetünk, amikor dolgozni kellene. Ezért talán nem ártana most nagyon komolyan venni a fentebb már bírált elhatározást. Mert a karácsonyi és újévi ünnepkor, Istvánokkal, Jánosokkal és disznótorokkal tarkított időszaka, valóban és méltón viseli az „ünnepek” nevet: pihenünk, hazai hagyományainkhoz mérten tisztességgel eszünk és iszunk ilyenkor, játszunk, kártyázunk a barátokkal, csodálkozunk, ha otthon vagyunk, hogy mennyit fáradnak az aszszonyok. De az ünnepek után most már legyen tényleg ünnepek után. Mert rengeteg a tennivaló. (A Központi Bizottság ülése után különösen megsokszorozódtak a feladatok.) Az új esztendő ugyan pohárcsengéssel kezdődik, de jövőre csak akkor lesz, mit tölteni a pohárba, ha most abbahagyjuk a határidő kedélyes áthelyezését, és a vénséges vén közmondás szerint, nem hagyjuk holnapra, amit ma megtehetünk. Vonatkozik ez műhelyre és íróasztalra, kollégiumi tanulószobára és katedrára, mindenféle munkahelyre, ahol azt lehetett mondani: „majd az ünnep után.” A katonai szolgálat az egyetlen kivétel, ahol nem beszélhetünk „ünnep útánról”. A helytállás, az éberség és más katonaerények olyan tulajdonságok, amelyek minden időszakban elengedhetetlenek. A pihenés, a családi és baráti kör nagy energiaforrásaiból mindenképpen erőt gyűjthetünk. Mert bizonyos, hogy az ünnepeknek ilyen rendeltetésük is van. Ha pedig ez az erő összegyűlt, akkor nincs más hátra, mint folytatni a munkát, a szolgálatot, a hétköznapi tennivalókat. B. F.