Igaz Szó, 1979. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 9. szám

KIsZEIVÁNfIFRA Kati és a Kerek Perec Pécsi ifjúgárdistáktól érkezett szerkesztősé­günkbe az alábbi kívánság: „A közelmúltban vá­rosunkban vendégszerepelt Korda György. Mű­sorában fellépett egy általunk kevéssé ismert, de nagyon rokonszenves együttes, a Kati és a Kerek Perec. Eddig csak a televízió „Egymillió fontos hangjegy" című adásában láttuk őket. Szeretnénk róluk többet megtudni, mindenekelőtt Katiról.” — Furcsa neve van az együttesnek. Kinek az ötlete volt? — Közös produkció, akárcsak a számaink többsége. Valami kedve­set, aranyosat, könnyen ábrázolhatót és megje­­gyezhetőt szerettünk vol­na kitalálni. — Úgy gondoljuk si­került is. De pusztán a keresztnevüket általában csak az uralkodónők használják. — Akkor rendben is lenne a dolog. Engem ugyanis Nagy Katalin­­h­­­írnak. — És kik alkotják a Kerek Perecet? — A zenekar vezetője Kiss Ernő basszusgitáros. Szólógitáron Végvári Ádám, ütőhangszereken Bardóczy Gyula játszik. — Hogyan vezetett Kati útja a Kerek Pere­cig? — Hatéves koromtól foglalkozom zenével. A Rádió gyermekkórusá­ban énekeltem, a Bartók Béla zenei szakközépis­kolába jártam, zeneszer­zést és zongorázni ta­nultam. Többek között szakszofonon, gitáron, mandolinon játszom az éneklés mellett. Ez a ha­todik zenekar, amelynek tagja vagyok, remélem, hosszú időre megtalál­tam a véglegeset. — Mit csinál szabad idejében? — Ezt a fogalmat, saj­nos, nem nagyon isme­rem, de lehetőleg alszom és kikapcsolódásképpen zenét hallgatok. — Melyik stílust ked­veli a legjobban? — Mi minden korosz­tálynak igyekszünk ját­szani, s talán ebből adó­dik, hogy nincs kedvenc irányzatom se. Nekem mindegy, hogy disco­­vagy rockzene, a hang­súly a minőségen van. — Az elején közös produkciókat említett. Mit jelent ez pontosab­ban? — A zenét többnyire én szerzem, a szöveget általában Kiss Ernő írja. Most készül első nagy­lemezünk vadonatúj „nó­tákkal”, reméljük, hogy közülük néhány legalább annyira sikeres lesz, mint eddigi szerzeményeink közül a Jókedvű nap, a Hinta vagy a Kölcsön­­álom. — Melyik fellépésükre emlékszik vissza a leg­szívesebben? — Még a sikeres kül­földi turnék közül is nehéz volna csupán egyetlen koncertet ki­emelni. S bár tudom, kissé furcsán hangzik, azt mondanám, hogy a próbáink hangulatát kedvelem a legjobban. Egy műszaki építő ala­kulat tőszomszédságában próbálunk, állandóan telt ház előtt. Legszigo­rúbb, de ugyanakkor leglelkesebb kritikusaink is a katonák... K. T.

Next