Igaz Szó, 1979. január-június (24. évfolyam, 1-12. szám)

1979-05-01 / 9. szám

A sportoló számára életre szóló élmény, ha csak egyszer is nemzet­közi szintű bajnokságot nyer. Milyen felemelő érzés lehet több mint hetvenszeres nemzetközi elsőnek lenni! Drapál János, a Bp. Honvéd motorsport 31 éves versenyzője mond­hatja magáénak ezt a szinte egyedülálló hazai motorversenyzői sport­bravúrt. Tavaly, 1978- ban a szocialista orszá­gok „Béke és Barátság Kupa” versenysorozatá­nak győztese volt. A szerény, szimpatikus, megnyerő külsejű sport­ember, nagy szeretettel beszél a motorsportról, arról, hogy miképpen kedvelte meg ezt a sportágat: — Tizenhét éves le­hettem, amikor a Buda­pesti Honvéd gépállomá­sán megismerkedtem a motoros „nagymenők­kel”, köztük a nemzet­közileg ismert Kurucz Györggyel. A műhelyben végzett szakmai munka — szerelések, javítások — iránti érdeklődésem és a „menők” segítsége, példamutatása adta meg az alapelhatározásomat, hogy motorversenyző legyek. Ezt megelőzően, mint ifjúsági labdarúgó, sportolgattam egy NB II-es ificsapatban. Ha­marosan rájöttem, hogy nem ez lesz az igazi, ne­kem szakmát kell tanul­nom. Ezért 1966-ban otthagytam az aktív lab­darúgást. Beiratkoztam az autóközlekedési tech­nikumba, s sikeresen el­végeztem ... Kezdő motorosként e sport minden verseny­ágával megpróbálkozott. Volt terepmegbízhatósá­gi motocross és gyorsa­sági versenyző is. Az első érdemleges eredmé­nye 1967-ben az MN- bajnokság megnyerésé­hez fűződik. Egy év múlva országos bajnok­sággal zárt. Ezzel az eredménnyel véglegesen a gyorsasági versenyág­hoz szakosodott, és ezt követően csak ebben in­dult. A fejlődése töret­lennek bizonyult. Első nemzetközi versenyén, 1969-ben a jugoszláviai Skofjában Aermacchi gépén a 350 kcm-esek futamában elsőként szá­guldott át a célon! Biztató folytatás, so­rozatos nemzetközi sike­rek következtek: 1970- ben négy alkalommal, 1971-ben hatszor volt nemzetközi első helye­zett. Ezután a világbaj­noki futamokra készült fel. A nap jelentős ré­szét saját motorjainak szerelésével, bütykölésé­­vel töltötte. — Saját magamat ed­zettem, ami nem volt könnyű. Tudniillik a gyorsasági versenyzők helyzete a legnehezebb, mivel nem rendelkezünk hazai versenypályával, s a hazai bajnokság fu­tamait is csak a hegyi autóversenyeken tudjuk lebonyolítani. A nemzet­közi versenyeken pedig csak a helyszínen tré­ningezhetek. A fizikai, idegi felkészülésem ér­dekében rendszeres gim­nasztikái — futás, úszás — edzéseket tartok... Az erőfeszítései meg­hozták az eredményeket: 1971—1973 között a vi­lágbajnoki futamokon négy alkalommal győ­zött. A legnagyobb meg­­hatódottságot akkor érezte, amikor Csehszlo­vákiában — 1976-ban — a nemzetközi verseny ÚJ VERSENYEK ELŐTT 46

Next