Igaz Szó, 1982. január-június (27. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-15 / 12. szám
KIÍZKIVANATRA Prókai Éva és Annamária „Nagyon szeretem a táncot, a klasszikus balettől kezdve egészen a legmodernebbekig. Ha csak tehetem, megnézek minden új produkciót, így ott voltam a Budai Vigadóban a Táncfórum egyik legutóbbi premierjén is, ahol a Moulin Rouge, a Maxim Varieté és a Jeszenszky-jazzbalett táncosai mutatkoztak be egy műsorban. A legjobban az utóbbi társulat egyik szólistája — egy táncosok közt szokatlanul teltkarcsú, ám kitűnő mozgású lány — tetszett. Ha nem tévedek, a Rock Színház előadásain is találkozhattam vele. Kérem mutassák be közelebbről!" Csákvári József honvéd Elöljáróban két elrettentő adat: a „felfedezett” a negyvenhez közeledik és csaknem százhúsz kiló. Ez azonban csak addig tűnik oly riasztónak, míg el nem áruljuk, hogy két lányról, s ennek megfelelően összévszámukról és összsúlyukról van szó. Így már ugye nem is olyan borzasztó, egyegy tizennyolc, illetve tizenkilenc éves táncosnő, fejenként ötven-egynéhány kilóval. S hogy miért „gyúrtuk egybe” őket? A levélíró egyetlen lányt említett, mi viszont kettőt is találtunk, aki megfelelt a felsoroltaknak. Mindketten valóban kitűnően táncolnak, idomaik is dúsabbak az e pályán megszokottnál, s akad még hasonlatosság bőven. Például a vezetéknevük is egyforma. Persze ennyi közös vonás már nem lehet pusztán a véletlen műve, s nem is az. Prókai Éva és Prókai Annamária testvérek, s nemcsak színpadi mozgásuk, hanem természetes gesztusaik s gondolkodásmódjuk is rendkívül hasonló. Talán az egyetlen lényeges különbség: Annamária dús hajkoronájával szemben Éva fiúsra vágott, rövid frizurát hord. A „Prókai sisters” szóvivője egyébként a „korelnök” Annamária. Éva segítségével ő próbálja meg felrajzolni a testvérpár pályafutásának eddig nem túl hosszú, ám egyenletesen felfelé ívelő vonalát. — Amióta az eszünket tudjuk, hozzátartozott az életünkhöz a mozgásnak, a táncnak valamilyen formája. Gyerekkorunkban a Bp. Spartacusban sportoltunk, művészi tornában a serdülő korosztályban országos bajnokok lettünk. Egy tehetségkutató akciót követően mindketten az Állami Balettintézetbe kerültünk, ahol nagyon sok mindent megtanultunk, egyebek közt azt is, hogy a klasszikus balett nem nekünk való. Elvégeztük az artistaképző iskolát, s közben Jeszenszky Endréhez jártunk jazzbalettre. — Mennyire befolyásolta eddigi életútjukat a hazulról hozott hagyomány, a színházi berkekben jól csengő Prókai név? — Édesapánk, Prókai István színész, a Vígszínház tagja, ám a tánc szeretetét édesanyánk oltotta belénk, aki néptáncosként a Budapest együttesnek volt a tagja. — Most már önök is színházi tagok. Ráadásul alapítók... — Igen, Miklós Tibor mindkettőnket „leigazolt” az ország legfiatalabb társulatába, a Rock Színházba. Végre nekünk való közegbe csöppentünk, a rock, a funky, a soul világába, minél távolabb a diszkózenétől. Most már nincs is egyéb teendőnk, mint nyomába eredni közös példaképünknek, Liza Minellinek. Búcsúzunk is, irány az énekóra ... Kárpáti Tamás