Igaz Szó, 1982. július-december (27. évfolyam, 13-24. szám)

1982-10-15 / 20. szám

Békedal — szépséghibával Az idei év legnagyobb slágereként tartják szá­mon azt a dalt, amellyel a tizenhét éves Nicole meg­nyert egy nemzetközi dal­versenyt. Az Ein Bisschen Frieden (azaz: Egy kis bé­ke) című szám sikerét az­zal magyarázták, hogy ki­fejezi az emberek béke­vágyát, napjaink háborús légikörében. Nicole, aki egy csapásra sztár lett (egy hét alatt 120 ezer ebéd-, vacsora-, s egyéb meghívást kapott), röviddel sikere után Ang­liába látogatott, ahol Stinggel, Adam Anttal, Phil Collinsszal is találko­zott. Egy interjúban meg­kérdezték tőle, hogy dala milyen békevágyat fejez ki. Nicole szerint mindösz­­sze a családi,­s szomszé­dok közti békéről van ben­ne szó, őt személy sze­rint egyáltalán nem érdek­li a politika, nem néz há­borús filmeket. Legfőbb gondjának az iskola és a karrierje építgetése által okozott stresszt tartja. A Rockszínház első nemzetközi sikere A mindössze néhány hó­napos színtársulat, a Rockszín­ház máris jelen­tős nemzetközi trófeával dicsekedhet. Helsinkiben, egy nemzetközi televíziós fesztiválon mutatták be versenydarabjukat, Farka­sok címmel. A rockfantá­zia elnevezésű produkció Várkonyi Mátyás zeneszer­ző, Éva Reinthaller ko­reográfus és Kovácsi Já­nos rendező munkája, amelyben elsősorban a tánc és a zene dominál. Hogy milyen színvonalon, azt minden bizonnyal ki­fejezi az, hogy a Farkasok nyerte meg a fesztivál fő­díját. Ezenkívül a legjobb női- és férfialakítás is a Rockszínház társulatának két tagjához, Prókay An­namáriához és Szolnoki Tiborhoz fűződik. S hogy a díjak felsorolása teljes legyen, Éva Reinthaller a legjobb koreográfusnak kijáró elismerést kapta. A magyar nézőknek sem kell sokáig várni, hogy megtekinthessék a több­szörös díjnyertes rockfan­táziát. Csak a dalon múlt Már szokássá vált az utóbbi öt évben, hogy a nyári koncertszezonban egy-egy többé-kevésbé ne­ves külföldi együttes fel­lépésének lehetünk tanúi a Kisstadionban. Az idei terv első próbálkozása a szenzáció erejével hatott; a jelenlegi világsztár-zene­kart, a Police-t kívánták meghívni. A tárgyalások azonban kútba estek, csakúgy, mint a kom­mersz szórakoztató zenét játszó Csinghis Khan ese­tében. (Ez utóbbi nem okozott különösebb fáj­dalmat.) Maradt egy men­tőötlet, újra elhívni a már bevált Kraftwerket. A sors szeszélye azonban itt is közbe szólt, néhány hét­tel az utazás előtt balese­tet szenvedett az Erőmű egyik muzsikusa. Ezek után végül is a hajdan nagyon is csillogó nevű Uriah Heep állt a dobogóra. Az előtörténet ismeretében csoda lett volna, ha itt is minden az előre kiszámított módon történik. Csodák azonban ritkán történnek, így a meghirdetett koncert első napján elmaradt a zene­bona. Igaz, nem az eső miatt, hanem mert nem érkezett meg a zenekar kamionja. A groteszk előtörténet után nem csoda, hogy a fellépés alatt „megkísér­tett” egy nem kevésbé hajmeresztő ötlet. Ken Hensley egykori valóban világhírű zenekarának romjait látva eszembe ju­tottak azok a lágymányosi bulik, ahol a hajdani Ferm együttes Karácsony Já­nossal, Gerdesits Ferenc­cel olyan, akkoriban friss Uriah Heep-dalokat ját­szott, mint például a Look at Yourself, vagy a Sweet Freedom. S nem rosz­­s­z­a­b­b­u­l , mint azok a dollárért játszó angol ze­nészek, akiknek a gitáros Mick Box kivételével,­­ ő az egyetlen eredeti tag­a, nincs sokkal több közük a világhírű zenekarhoz. Ta­lán már ki is található pi­masz ötletem, forintért is Uriah Heep 40

Next