Igaz Szó, 1984. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)

1984-12-01 / 12. szám

APROPÓ: REPÜLÉS Ez a történet olyan igaz, mint az a tény, hogy a XII. Motoros Műre­­pülő Világbajnokságot Békéscsabán rendezték. Ott jegyeztem fel ezt a sztorit. A gálaműsor lélegzetelállító produkcióit figyelve az egyik atyafi azt kérdezte a mellette állótól: — Komám, mit szólsz, be mernél ülni a pilóta mellé? Mire a másik, némi töprengés után, teljes komolysággal így felelt: — Be én, még vezetni is meg­tanulnék, csak az anyóst vihetném el egyszer egy körre .. . * Ha a békéscsabai történet fősze­replőjének cirka fél évszázaddal ezelőtt szottyant volna kedve a re­pülést eltanulni, ilyen és ehhez hason­ló „jótanácsokat” olvashatott vol­na a Sportrepülés című folyóirat­ban Teles Péter tollából. .. Ha már ez a gyakorlat is jól megy, végezzünk néhány ejtő­ernyős lesiklást a lakásban. Én elő­ször az ágyról szálltam át a rekamié­­ra siklórepüléssel, hónom alá helye­zett párnákkal, majd igyekeztem loppinggal visszarepülni az ágyra, bár ez eddig, sajnos, nem ment si­mán, miért is kényszerleszállást vé­geztem a kredenc előtt.” Persze, még az ilyen alapos elő­készületek sem garantálják a repü­lésben a sikert. A magasba vezető út teli van buktatókkal, váratlan akadályokkal. Erről panaszkodik „Dimy” 1937-ben, egy budaörsi re­pülőnapról írott tudósításában. „A betonkifutón áthaladva a hangárba jutok, utamat állják. Re­pülök. Bekukkantok a Gonio-ház­ba. Repülök. A garázsba lépek. Re­pülök. A díszpáholyhoz közeledem. Repülök. A vámőrségi szobába lé­pek. Repülök. A műszaki terembe nyitok, onnan is repülök, és az a véleményem, hogy ezek után a so­rozatos repülések után bátran lete­­hetném a pilótavizsgát is.” Hősünket a későbbiekben is üldö­zi a balszerencse. „Megszomjaztam, s a buffetben egy üveg Tokajit rendeltem. A pin­cér sehogy sem tudta kihúzni a du­gót. — Nincs dugóhúzójuk? — kér­dem. A pincér a levegőbe mutatott. — Sajnos kérem, momentán ösz­­szes dugóhúzóink forgalomban van­nak.” Csavaros eszű ember lehetett a pincér, amolyan székely góbé. De ha már a székelyeket emlegetem, el kell mondani egy másik történetet. Mert hisz az csak természetes, hogy a tengernyi székely anekdota kö­zött akad olyan, amely a repülés­sel kapcsolatos. Az öreg székely szekéren utazik a fiával, lassan bandukolnak a te­hénkék, a kocsi mögött meg hosszú szárral a nyújtóhoz kötve szaporázza lépteit egy bozontos kutya. Elhúz felettük egy repülőgép, mire a fiú felsóhajt: — Édesapám, de jó lenne, ha mi is repülhetnénk, bizony hamarabb hazaérnénk! Az öreg egy ideig hümmögött, aztán így fortyant fel: — Bolondokat beszélsz, fiam! Hi­szen a repülőnek nincs nyújtója, aztán hová az apád micsodájához kötnéd ott fönn a kutyát?! * Az már igaz, hogy amelyik repü­lőn valami hibádzik, az nem ren­des. Pedig a rendre a levegőbe is szükség van. Idézzük csak ismét Dimyt: „Megszervezték a légi rendőrséget. Legfőbb ideje volt, kérem. A légi rendőr áll a posztján és messze­­látóval ellenőrzi a forgalmat. Ma már az nem fordulhat elő, hogy az utas ezer méter magasságban menetköz­ben leugráljon a repülőgépről, még­ha akármilyen sietős is a dolga. Rendnek muszáj lenni! Alább ismer­tetem azokat a rendszabályokat, amelyeket a pilótának szem előtt kell tartani. — Vezetés közben a pilóta sze­szes italt nem fogyaszthat. Hogy még a kísértésnek is ellenálljon, mellőznie kell a repülésnél a „du­góhúzót”. — Elhagyva a Föld légkörét, a pilóta köteles gépét megállítani, hogy a sztratoszféra-fináncok el­lenőrizzék, vajon az utasok az en­gedélyezett levegőmennyiségnél töb­bet nem visznek-e magukkal? — A Sark-csillagnál a légi rend­őrség hatásköre megszűnik. Itt a rendre csak a sarki rendőr ügyel. — A Vénuszon kiszállni csak azoknak az utasoknak szabad, akik születési bizonyítványukkal iga­zolják, hogy már elmúltak hatvan évesek és nem tesznek kárt a Vé­nuszban.” * És így tovább ... A szigorú ren­delkezések ellenére a repülésnek minden időben megvoltak a maga fenegyerekei. Kinizsi Andor így ál­lít emléket egyiküknek, Dömének. — Vigyázz! most jön a legnehe­zebb! — süvítette Döme, amikor feltűnt Siófok a láthatáron. Azzal kerekes korcsolyát vett fel és alul kidugta a lábát. — No, ne l­e hörögtem mérge­sen. — Hát biciklizünk vagy repü­lünk ecsém?! — Ne k­js Ikaruszom, de Aligá­­nál egy magas jegenyefán levő sár­garigó fészek levitte a futószerkeze­tet, ezért most így kell leszállnunk. .. F. K.

Next