Igaz Szó, 1985. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)
1985-05-01 / 5. szám
Az utóbbi években megszaporodott a lemezeken az „átutazók”, vagyis az olyan előadók száma, akik nem hivatásos zenészek, énekesek, hanem színészek akik a popzene birodalmába vándorolnak néhány dal erejéig. Hernádi Judit emlékezetes sikere után most Udvaros Dorottya jelentkezett, bemutatkozásként rögtön egy teljes albummal. Udvaros Dorottya háta mögött nem állt egy Soha se mondd sláger, ami miatt ismeretlenül is érdeklődést keltett a produkció, az a szerzők személye volt elsősorban. Mindenekelőtt Bereményi Gázáé, aki noha szándékosan mindig is elhatárolta magát a popzenétől, „akaratán kívül” a legemlékezetesebben, s leginkább időállóan rögzítette Cseh Tamás segítségével populáris dalokba a 60-as, 70-es évek fiataljait. Az Átutazó LP másik szerzője Dés László, akiről éppen úgy nem tudhattuk előre, hogy mit tud a dzsesszen kívül nyújtani, mint ahogy Udvaros Do- Udvaros Dorottya: Átutazó rottya énekléséről is csak elképzeléseink lehettek. Ritkán esik meg, hogy az embernek jelentősen változzon meg a véleménye mondjuk egy lemezről, az Átutazóval azonban így jártam. Kezdetben csak az tűnt fel a zenében, hogy mennyire „ódivatú”, menynyire hiányoznak belőle az újabb hangzások, s hogy mennyire zavaróak a túl édes vonósbetétek, ráadásul Bereményi szövegei első hallásra is jóval kevesebbet „mondtak”, mint a Cseh Tamás-programokban. S az első pillanatban hiányzott Cseh Tamás fanyar, jellegzetes zenei, előadói iróniája is. Azután a dalokat többször meghallgatva lefoszlottak ezek az elvárások, s bennem is „megszülettek” a számok, egy új, idegen világ. Életre keltek a megszokottnál sokkal kevésbé körvonalazott, sejtelmesebb hangulatok, előbukkantak Dés László kompozícióiban azok a finomabb megoldások, amelyek feleslegessé teszik végül is a harsányságot. Udvaros Dorottyának sikerül úgy megformálnia a pasztellszerűen lágy történeteket, a finom ívű dallamokat, hogy azok észrevétlenül kezdenek hatni ránk... " Két érdekes koncerteseményről is hírt kaptunk mostanában. Az egyik szerint Miles Davis, a klasszikussá lett trombitás azzal lepte meg egy avantgarde-koncert közönségét, hogy improvizációként előadta az USA jelenleg egyik legnépszerűbb énekesnőjének, Cindy Laupernek a Time After Time című slágerét. De nem keltett kisebb feltűnést az sem, amikor egy londoni koncerten a Bronski Beat vezetője, Jimmy Sommerville és az egykori Soft Cell-tag, Marc Almond Donna Summer hajdani erotikus botránydalát énekelte el közösen . .. A Musik Express című lap utánajárt annak, hogy vajon miért is szaporodtak el az utóbbi időkben az olyan duók, amelyeknek mindkét tagja valamilyen híresség. A példákért nem kell messzire menni: Paul McCartney Michael Jacksonnal, Julio Iglesias Diana Ross-szal, Sheena Easton Kenny Rogersszel, legújabban Jermanie Jackson Pia Zadorával énekelt közösen egy-egy nagy slágert. Az elemzésből kiderül: egytőlegyig arról van szó, hogy két különböző közönségréteget kívánnak meghódítani egyszerre, hideg számítással, gyakran forró szerelmes duettekkel. Két év kihagyás után megjelent a Toto együttes új, Isolation című lemeze. A szünet oka az volt, hogy tagcsere történt, a 38 éves Bobby Kimball énekes helyére Fergie Frederiksent szerződtették. Igazi lemezcsemegét jelentetett meg a WEA-cég a közelmúltban, ötlemezes gyűjteményben adták közre napjaink egyik legérdekesebb előadónőjének, Laurie Andersonnak terjedelmes, United States I—IV. című „rockeposzát". Ennek egyes részei stúdiólemezen már napvilágot láttak, most azonban annak a performancenak a hanganyagát rögzítették, amelynek során Anderson 1983 februárjában a brooklyni Zeneakadémián eljátszotta a teljes darabot. panoráma 38 Varga Éva Az 1984-es Popmeccsszavazáson immár második éve az R-Go együttes a közönség kedvence. Arról persze nincsenek adatok, hogy ennek a népszerűségnek hány százalékát szerezte a zenekar „leányvállalata”, a Gida Duó, de hogy nekik is részük van a sikerben, az kétségtelen. Olvasóinknak ezúttal az időközben megváltozott páros tapasztaltabb tagját, Varga Évát mutatjuk be, akinek az arcát már jóval az R-Go létezése előtt ismerhettük. Persze név nélkül, ahogy az a fotómodellek esetében megszokott. A duó egykori másik tagja, Clavier Charlotte „csábította" el próbaéneklésre és főként a táncra, egy alkalommal, amikor mindketten részt vettek egy sminkversenyen. Szikora Róbertról akkor még csak annyit lehetett tudni, hogy ő volt a „bolond” dobos, aki sikereinek csúcsán otthagyta a Hungária együttest. A próbán az R-Go jollyjokere egy dalt gitározott - mi mást, mint egy régi Beatles-slágert? — erre kellett énekelni, majd lemezről következett egy diszkószám, s a tánc. Varga Évának mindkét terep ismerősnek számított, hiszen 15-18 éves kora között tanult gitározni, a baráti társaságával sokat énekeltek közösen, ráadásul a diszkókban is otthonosan mozgott. S persze külsőre is összeillett a két „Gida”, úgyhogy gyors döntés született: ettől a perctől kezdett közismertté lenni a Varga Éva név, hiszen három nap múlva az újonnan bemutatkozó együttessel el is indult az első fellépésére. Ha ma megnézi valaki Varga Éva személyi igazolványát, akkor a foglalkozás rovatban azt találja, hogy táncos, énekes előadóművész. Ő maga is elsődlegesnek tartja az R-Go-tagságot, de változatlanul fotózással tölti szabad idejének jelentős részét, fotómodellként vállalt munkát a közelmúltban egy nagy francia magazin felkérésére. FOTÓ: STALTER GYÖRGY