Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

A magyar és a francia nép közötti barátság megszi­lárdítása érdekében a Ma­gyar Népköztársaság hon­védelmi minisztere a Mu­­see International des Hus­sards de Tarbes-nak (a Tarbes-i Huszárok Nem­zetközi Múzeumának) ajándékozza a 17. és 18., századi magyar huszárok több értékes ereklyéjét. Ezek az ereklyék ugyan­úgy kapcsolódnak a ma­gyar szabadságharchoz, mint ahogy a magyar tör­ténelem ama nagy alakjai­hoz, akik sokat tettek a franciaországi huszá­rok csapatának létrehozásáért, a harcokban elért sike­rekért. Tettünket az az óhaj vezérelte, hogy ily módon kifejezhessük hálánkat a francia népnek, amely be­fogadta a magyar huszáro­kat, és amely lehetővé tet­te a magyar szabadságharc egyik fiatal tisztjének, Bercsényi Lászlónak, hogy eljusson a „Franciaország marsall­ja’’ rangig, több társa számára pedig a tá­bornoki cím elismerését. Ezek a tábornokok és a több ezer huszár, akiket Franciaország szolgálatá­ban ők vezényeltek, kiér­demelték ezt a szülőhazá­juktól éppen úgy, mint az őket befogadó hazától, vé­rüket gyakran ontva a két ország közös ellenségei el­len vívott csatákban. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek a katonai hagyományainkat felele­venítő emlékek fényes bi­zonyítékai lesznek a ma­gyar és a francia nép azon elhatározásának, hogy bé­kében és barátságban élje­nek egymás mellett és kapcsolataik sokoldalúan fejlődjenek. Budapest, 1985. január 15. , Oláh István vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Bercsényi László, Franciaország marsallja, egykorú francia metszetről készült másolat a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében A KURUC MARSALL HAGYOMÁNYA

Next