Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

Lapunk olvasói megszokhatták, hogy a Lányok sorozat három szereplőjét havonta más-más szálak kötik össze. Hol mesterségük címere, hol hobbijuk, hol a levegő, a víz, vagy a jég imádata volt a közös nevező, megint máskor a pódium, a tánc, sőt a mez­telenség jelentette az azonossági jegyet. Három augusztusi vendégünk között azonban semmi ha­sonlóság nincs, illetve egyetlenegy akad, de az pusztán a véletlen műve: mindannyiuk vezetékneve egyforma . .. Klári Popkoncert az Erkelben, lila köd, görögtűz, pávatol­lak nélkül. Létezik ilyen? Ha van egy tiszta hang, s hozzá egy tiszta egyéniség — megengedheti magának. Katona Klári mindkettővel rendelkezik. Már a műsor címe is Oscar-, illetve a műfajnál maradva Gram­­my-díjra érdemes: a plaká­tok Álomkatonát hirdetnek, hogy az Ólomkatona áthú­zott első betűjének helyé­re kerül az A. Mivel a la­pot többségében katonák ol­vassák, ám sem ólomból, sem ólomból gyúrtak, ha­nem húsból-vérből valók, kedvükért idézzünk egy ki­csit tovább a címadó sláger­nél. — Az ólomkatona idegen szín a többi dal között, ez nem az én egyetlen és kizárólagos arcom, mint Katona Klári .­­ Valamennyi lemezen olyasmiről szeretnék mesélni, amiben nagyon hiszek ... ahogy ez a koncerteken és a lemezekből is kiderül. A Titkaim­mal elindult egy többkötetes regény; vala­mennyi lemezen olyasmi­ről szeretnék a szerzőkkel (Presser Gábor — Szteva­­novity Dusán) együtt me­sélni, amiben én nagyon hiszek, ami nekem teljesen szívügyem. Az Ólomkatona ebben a vonulatban egy olyan játék, amelynek fö­lösleges lenne nagyobb je­lentőséget tulajdonítani a kelleténél. Mint ahogyan a Miért ne? és a Gömbölyű dal is egy-egy összekacsin­­tás, hárompercnyi rosszal­­kodás a többi között. Aki igazából ismer engem, az tudja, hogy én nem erről szólok. Azért is lett a cím is inkább Álomkatona. Mert több az álmodozás és több a vágyakról vagy a megélt dolgokról való éneklés, mint amennyi az Álomkatonában benne van. — Az Álomkatona diadal­mas honi hadjárata időköz­ben véget ért. Melyek a tur­né utáni tervek, kérdezzük, rögtön hozzáfűzve, hogy a válaszok egy része — lévén szó nyár eleji beszélgetésről — a megjelenéskor jövő idő helyett már múlt időt igé­nyelne. — A koncertkörút utáni egyhónapos pihenést köve­tően július közepén felvet­tünk egy óriás-kislemezt, ami november végén jele­nik meg a boltokban. — Hallhatnánk egy kis ízelítőt belőle? — Bár nem hadititok, még csak nem is babona, de főképp lemezekről sohasem szoktam előre nyilatkozni. A Titkaim előtt két és fél évig hallgattam, holott egy­folytában dolgoztam. — Akkor pörgessük to­vább a naptárt. — Július végén a szoká­sos csapattal — Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyu­la, Dandó Péter, Szende Gábor, Csányi Zoltán és a lányok — tagja voltam a VIT-de­legációnak. Augusz­tusban premier Szegeden , Koltay Gábor rendezésében mutatjuk be a János, a vitéz­t. Izgalmas feladat­nak ígérkezik Iluska meg­formálása, főképp olyan partnerek társaságában, mint Varga Miklós (Kuko­rica Jancsi), Hernádi Judit (a mostoha), Nagy Feró (a francia király), a Bergendy testvérek (strázsamesterek), s pillanatnyilag úgy fest, hogy Deák Bill Gyula lesz Bagó. A Vidor Máté hangszerelte előadás lát­ványtervezője Andor Ta­más. A produkció az ere­deti Kacsóh Pongrác parti­túra átdolgozására épül, Heltai szövegéből viszont gyakorlatilag csak annyi marad, amennyi a történet miatt kihagyhatatlan, ma­ximum két-három monda­tos átkötő próza egy-egy dalbetét között. A tervek szerint nagylemez és nagy­­film is készül belőle. A zá­róelőadás időpontja augusz­tus huszadika, másnap hat­hetes szovjetunióbeli turné­ra utazunk a zenekarral. — Jut ideje mindenre? Úgy értem magánélet, hob­bi stb.... — Azt hiszem, ilyenkor általánosságokat lehet csak mondani, amelyek sosem fedik igazán a valóságot, mert gyakorlatilag minden ember úgy van, hogy­­min­denre van ideje, amire vá­gyik, és semmire sem jut, amit igazából nagyon nem szeretne megtenni, amit se teste, se lelke nem kíván. Pont így vagyok ezzel én is. • Ági — Egyelőre még megle­hetősen ritkán felbukkanó neve így szerepel a külön­böző tömegkommunikációs fórumokon: T. Katona Ági. Kit vagy mit tisztelhetünk a T betűben? — Nem a férjem miatt vettem fel a T előnevet, ha­nem mert néhány éve már végzett a főiskolán hasonló névvel egy kolléganőm. A megkülönböztetést jelen­ti a T betű, meg szeretném elkerülni az olyan kínos tévedéseket, mint amelyek már nemegyszer előfordul­tak, neki küldtek forgató­­könyvet helyettem. — Ezek szerint a szakma sincs teljesen tisztában az­zal, hogy ön a MAFILM- színé­sztár­sulat tagja. A nagyközönség pedig nyil­ván ennél is kevésbé tájé­kozott. Felelevenítené-e az idáig vezető utat? — Szegeden jártam egész­ségügyi szakközépiskolába, amikor az érettségi évében, 1977-ben jelentkeztem a Ki mit tud?-ra. Nem nyerni akartam mindenáron, ha­nem erőpróbának szántam. 20

Next