Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

S mivel a közönségszavaza­tok segítségével — egy bal­ladát szavaltam — a kö­zépdöntőn is túljutottam, elegendő erőt éreztem ma­gamban ahhoz, hogy jelent­kezzem a Színművészeti Fő­iskolára. Elsőre felvettek, s a diploma után több vidéki színházhoz is hívtak, de számomra a MAFILM-tár­­sulat szereződésajánlata tűnt a legvonzóbbnak. — Lehetséges, hogy egy színésznőnek nem hiányzik a színház? — A színházi színész és a moziszínész két külön ka­tegória. Mindkettő másféle játékot, másféle életvitelt igényel. Mindez nem jelenti azt, hogy nem fordulok elő színpadom is; legutóbb Ve­rebes István rendezésében mutatta be a MAFILM tár­sulata Brecht: Arturo Ui című drámáját. — Mely szerepeire emlék­szik vissza szívesen? — Még másodéves főisko­lásként játszottam a címsze­repet Gyurkó László: Sze­relmem, Elektra című mű­vében. De hogy frissebbeket is említsek, a legutóbbi veszprémi tévéfesztiválon egy ősbemutatóban és egy versenyfilmben is főszere­pet alakíthattam. Előbbi az Esztergályos Károly írta és rendezte Végtelenek, utóbbi a friss diplomás rendezőnő, Deák Krisztina munkája, Goethe: Vonzások és válasz­tások című műve. — Katonaszerep nem akad az eddigi repertoár­ban? — Ha katona nem is vol­tam, de egyenruhába már bújtam, s fegyverem is volt, méghozzá gengszterként. Szabó István filmjében egy tüdőbeteg asszonyt játszot­tam, aki szerelmes Redl ezredesbe, és egyenruhába bújik, hogy megszerezze magának a homoszexuális férfit — igaz, ez a rész vé­gül kimaradt. — Az Arturo Ui-ban Székesfehérvárott a javarészt újoncokból álló katonaközönség — mint ké­sőbb kiderült — végig azon kuncogott, hogy hétpróbás banditaként miként bánok a géppisztollyal. Hiába, ők akkoriban tanulták a fegy­­verforgatás ábécéjét... Betty A hasbeszélő konferanszié középkori vásári kikiáltók hanghordozását felidézve jelenti be a következő pro­dukciót: Mirjam és Betty. A harmadrangú lokál ne­gyedrangú bűvészmutatvá­nyokkal bágyasztott közön­sége némiképp felélénkül a bejelentés hallatán, éhes férfiszemek lesik (lessük) a pódiummá avanzsált csöpp táncparkettet, ahol a két művésznő (anyakönyvileg természetesen Mária és Er­zsébet) villant fel egy keve­set tánctudásából és nem keveset egyéb erényeiből. Mirjam maga a titokzatos­ság, ringó léptei, lassú, el­nyújtott mozdulatai az ezer­egyéjszaka világát vará­zsolják a ferencvárosi mu­latóba —legalábbis az élén­­kebb fantáziájú vendégek számára. Betty mindennek szöges ellentéte: csupa rit­mus, lüktetés, valósággal felizzik körülötte a levegő. Ráadásul öltözéke már a szám kezdetekor sem emlé­keztetett jégkorongkapuso­kéra, a végén pedig egy uj­­jamon meg tudtam számlál­ni a maradékot. A másnapi randevúra vi­szont — nem mintha az éj­szakaihoz hasonlóra számí­tottam volna — Katona Er­zsébet meglepően szolidan öltözve érkezik, a szürke szoknyában és a magasan záródó blúzban még az an­golkisasszonyok sem talál­hattak volna kivetnivalót. Hamarosan kiderül, hogy nemcsak a mozgása, de a beszéde is gyors, csak győz­tek jegyzetelni... Arról, hogy a gimnáziumban spa­nyolt tanult, s ezzel pár­huzamosan megszerette az afrokubán ritmusokat; hogy igazából tolmács vagy koz­metikus szeretett volna (szeretne) lenni; hogy rossz a véleménye a szakmáról, kevés a jó táncos, magát sem tartja annak; hogy imádja a gyerekeket és az állatokat; hogy a szriptíz ellenzőit prűdnek tartja, szerinte az éjszakában nem kell szégyellni semmit, aki szép, csak mutogassa ma­gát, hogy hibájának tartja a dekoncentráltságot és a türelmetlenséget, erényének a megbízhatóságot, mind­kettőnek a szókimondó ter­mészetét, hogy ikertestvére, Katalin a BM közlekedés­rendészetén titkárnő, ők ketten akár a tűz és a víz; hogy még mindig Med­­veczky Ilona a példaképe; hogy ami a „Katona­társa­kat” illeti: Klárit nagyon szereti, az egyik legjobb ma­gyar popénekesnőnek tart­ja. Ágit csak egyszer vagy kétszer látta, de nagyon tehetségesnek találta ; s hogy igazi Katona család­ból származik, hiszen nem­csak édesapja Katona, de édesanyja leánykori neve ráadásul Hajdú. Hát egy szuszra ennyit, s már az óráját nézi, táncórára ro­han, mert ő is érzi, a mez­telen igazság önmagában kevés. KÁRPÁTI TAMÁS Fotó: KRISTA GÁBOR ÉS MTI T. Katona Ági:­­ A színházi színész és a moziszínész két külön kategória Katona Erzsébet prűdnek tartja a sztriptiz ellenzőit 21

Next