Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

nek ki a megye legjobb mesterlövészei. — Az MHSZ-szel való kapcsolatom nem újkeletű. Egyetemista éveim alatt szorgalmas és lelkes hadi­torna klubos voltam, szá­mos bemutatón is részt vettünk akkori „harcostár­saimmal”. A volt haditornászról az­tán megtudtuk, hogy nem­csak ördöngős kardforgató, hanem alaposan ismeri a kézifegyverek történetét, és otthonosan mozog a közép­kori történelemben is. Mindez a televízió nyilvá­nossága előtt derült ki, ahol a nézők az Elmebajnokság adássorozatában csodálhat­ták meg felkészültségét. A lakásban a mennyezetig érő polcsorokon több ezer kötetes házikönyvtár segí­tett a témaválasztásban. — Feleségem nógatott, hogy írjak a televízióba, mert nem győzi hallgatni, ha itthon az adást nézve állandóan előre bemondom a megfejtéseket. Ha olyan nagyokos vagyok, próbál­jam meg ott, mondta. A többfordulós játék során először Magyarország fegy­vertörténete volt a témám, majd egy későbbi forduló­ban a Török hódoltság Ma­gyarországon címmel foly­tattunk szellemi párbajt. Az eredmény egy kétsze­mélyes „beutaló” az Astoria bárba, előtte pedig egy re­mekbe szabott gesztenyével töltött sült pulyka vacsora az étteremben. — Most pedig váltsunk történelmi korszakot és be­széljünk a lőfegyverekről. Kiváló mesterlövész, noha egy középkori vitézn­ek nemigen kellett puskákkal bajlódnia. — Régóta furdalta az ol­dalamat a kíváncsiság, mi­lyen lehet egy mesterlö­vész-fegyverrel célba lőni. Pont öt esztendővel ezelőtt, amikor ide kerültem, zaj­lott országszerte az MHSZ- klubok átszervezése. Elha­tároztam, hogy alapítok egy helyi klubot. 1981-ben let­tem klubtitkár, és az ala­poknál, a kispuskalövészet­nél kezdtük. Azokkal az ak­­kori lelkes fiúkkal, akik a mostani 20—22 fős társa­ság magját is alkotják, mindjárt két járási ver­senyt megnyertünk. Követ­kező évben pisztolyt vásá­roltunk, és ezzel sikerült el­csípnem egy megyei ötödik helyezést. Az elért ered­ményeken nekibuzdulva alakítottuk meg mesterlöv­­­vészcsoportunkat, és termé-­­­szetesen mesterlövészfegy­vert is vásároltunk. Büsz­kén újságolhatom, a me­gyében az elsők lettünk úgy, hogy egy forduló alatt 80 kört rávertünk Szek­­szárdra. — Tervezik-e a klub ki­bővítését? — Nem szabad elrugasz­kodnunk a realitásoktól. A mi falunk kis falu, mind­össze 1300-an lakják, így azzal főzünk, amink van. Az én célom mindössze annyi, hogy ezt a lelkes hangulatú társaságot együtt tartsam. FORRAI PÉTER Fotó: KÍSÉRI NAGY FERENC A feleség népművészeti tárgyakkal tette barátságosabbá az otthont Előkerült a szekrényből a nagyvázsonyi „szerelés"

Next