Igaz Szó, 1985. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
nek ki a megye legjobb mesterlövészei. — Az MHSZ-szel való kapcsolatom nem újkeletű. Egyetemista éveim alatt szorgalmas és lelkes haditorna klubos voltam, számos bemutatón is részt vettünk akkori „harcostársaimmal”. A volt haditornászról aztán megtudtuk, hogy nemcsak ördöngős kardforgató, hanem alaposan ismeri a kézifegyverek történetét, és otthonosan mozog a középkori történelemben is. Mindez a televízió nyilvánossága előtt derült ki, ahol a nézők az Elmebajnokság adássorozatában csodálhatták meg felkészültségét. A lakásban a mennyezetig érő polcsorokon több ezer kötetes házikönyvtár segített a témaválasztásban. — Feleségem nógatott, hogy írjak a televízióba, mert nem győzi hallgatni, ha itthon az adást nézve állandóan előre bemondom a megfejtéseket. Ha olyan nagyokos vagyok, próbáljam meg ott, mondta. A többfordulós játék során először Magyarország fegyvertörténete volt a témám, majd egy későbbi fordulóban a Török hódoltság Magyarországon címmel folytattunk szellemi párbajt. Az eredmény egy kétszemélyes „beutaló” az Astoria bárba, előtte pedig egy remekbe szabott gesztenyével töltött sült pulyka vacsora az étteremben. — Most pedig váltsunk történelmi korszakot és beszéljünk a lőfegyverekről. Kiváló mesterlövész, noha egy középkori vitéznek nemigen kellett puskákkal bajlódnia. — Régóta furdalta az oldalamat a kíváncsiság, milyen lehet egy mesterlövész-fegyverrel célba lőni. Pont öt esztendővel ezelőtt, amikor ide kerültem, zajlott országszerte az MHSZ- klubok átszervezése. Elhatároztam, hogy alapítok egy helyi klubot. 1981-ben lettem klubtitkár, és az alapoknál, a kispuskalövészetnél kezdtük. Azokkal az akkori lelkes fiúkkal, akik a mostani 20—22 fős társaság magját is alkotják, mindjárt két járási versenyt megnyertünk. Következő évben pisztolyt vásároltunk, és ezzel sikerült elcsípnem egy megyei ötödik helyezést. Az elért eredményeken nekibuzdulva alakítottuk meg mesterlövvészcsoportunkat, és termé-szetesen mesterlövészfegyvert is vásároltunk. Büszkén újságolhatom, a megyében az elsők lettünk úgy, hogy egy forduló alatt 80 kört rávertünk Szekszárdra. — Tervezik-e a klub kibővítését? — Nem szabad elrugaszkodnunk a realitásoktól. A mi falunk kis falu, mindössze 1300-an lakják, így azzal főzünk, amink van. Az én célom mindössze annyi, hogy ezt a lelkes hangulatú társaságot együtt tartsam. FORRAI PÉTER Fotó: KÍSÉRI NAGY FERENC A feleség népművészeti tárgyakkal tette barátságosabbá az otthont Előkerült a szekrényből a nagyvázsonyi „szerelés"