Igaz Szó, 1967. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
BÜCSÜ TUDOR ARGHEZITÖU LITÁNIA A messzeségből hívsz, figyellek váltig, Eltűnt kedvdes, ne félj, nem vársz reám sokáig . . . 1967. július 12. SZEMLÉR FERENC fordításai TUDOR ARGHEZI Búcsú A nagy írótól és állampolgártól, Tudor Arghezitől búcsúzunk. Köztudomású, hogy több mint nyolcvahét évet élt. Ebből hetvennél is többet íróasztalára görnyedve töltött el — vívódva, szavakat csiszolva-illesztve halhatatlan verssorokká vagy prózai írásokká. Szerintem ez életében a legbámulatosabb. Kétségtelen, hogy hatalmas, több mint hatvan kötetet kitevő életműve a veleszületett rendkívüli adottságoknak tulajdonítható, de ezek az adottságok korántsem hoztak volna olyan bő termést, amilyet hoztak, ha Tudor Arghezi nem ismerte volna az élet mélységeit; ha nem áll oly közel népéhez, a román nép hagyományaihoz, történelméhez, nyelvéhez, ha nem görnyed örökösen és konokul kéziratai fölé, hogy maradandó ragyogást kölcsönözzön azoknak. Roppant tudást, rengeteg munkát ölt minden egyes strófa vagy prózai oldal művészi kivitelezésébe, ahogyan azt nagy elődeitől, Eminescutól, Creangától, Caragialétól tanulta, kiknek neve mindannyiunk előtt szent — anélkül, hogy az övét elhomályosítaná. Tizenhat éves korában jelentkezett első írásaival és alig két hete tette le a tollat. Gazdag életművet hagyott hátra, amely újszerűsége, változatossága és átütő ereje folytán páratlan a román irodalomban, s melynek — megítélésem szerint — a század egyetemes irodalmában sem igen akad párja. Az igazság harcosa volt, élesen támadta országunk egykori társadalmi-politikai rendszerét, és már ifjúkorában megbecsülést tanúsított a szocialista eszmék iránt. Népünk viszontagságos történelmi útjain Tudor Arghezi mindig az elnyomottak, a tömegek, az igazság pártján állott. Kendőzetlen antifasiszta magatartásáért a háború éveiben lágerfogságot szenvedett. Tudor Arghezival nemcsak napjaink legkiválóbb román írója, hanem egy nemzetközi rangú művész száll sírba. Több idegen nyelvre lefordított írásai révén jelentősen hozzájárult népünk, hazánk megismertetéséhez a határokon túl. Az örökség, melyet e fá- Elhangzott Bukarestben, 1967. július 17-én, Tudor Arghezi temetésén.