Igaz Szó, 1969. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
„Petőfi az egész emberiségé is“ — mondta harminc esztendővel ezelőtt Józsa Béla, a munkás író, aki a költő halálának 90. évfordulóján költőn vett részt a nagyszabású ünnepségeken. A Bányavidék című újság 1939. augusztus 13-i számában megjelent beszámoló szerint az erdélyi munkásság nevében vörösszegfű-koszorút helyezett el az öreg somfánál. „Józsa Béla munkásíró a kolozsvári Petőfi-emlékbizottság és az erdélyi munkásság hódolatát és emlékkoszorúját hozta el a Petőfi-ünnepre.“ És elindultak onnan, az alkalmi Édenkertből, két szerelmes gyermek, a vészterhes idők elébe. Újra csak szekéren, amelynek ezúttal már nem is lehetett hintó nevet adni, kereke sem tört. Pedig most kellett volna, hogy kereke törjön, amikor ki kellett menni ők vele a boldogságból. Költő elmaradt mögöttük örökre. Mennek a Szamos odafagyott villáma felé. Látom, amint megy az úton az isteni kölyök, elkészült versei kéziratával a zsebében, égrecsapó és elfogyni képtelen szeretetével, amely alig fért el a földön, égre kellett végül csapnia, fel, az égre, megy legkedvesebb öcsénk, tenni, amit tenni kell, majd a halál elé. Csupa jószándék és buzgalom, tettvágy és keménység. Eleven villám — emlékezetünk legáldottabb májusi esője. PANEK ZOLTÁN Emléktábla a kohói kastélyon 69