Igazság, 1945 (1. évfolyam, 2-20. szám)

1945-06-30 / 2. szám

A mniszterelnök beszéde a demokratikus Pragyarország újjáépítéséről Nemrégiben a salgótarjáni bányamunkások küldöttségje felkereste Dalnoki Miklós Béla miniszterelnököt és el­mondotta azokat a panaszo­kat, amik ma országszerte is­mertek és amik a salgótar­jáni bányamunkásokat leg­közelebbről érintik. A minisz­terelnök Balogh István ál­lamtitkár kíséretében vasár­nap, Salgótarjánban járt és a helyszínen érdeklődött a bá­nyamunkások sorsa felől. Részt vett a miniszterelnök egy nagygyűlésen is, ame­lyen többek között a követke­zőket mondotta: A miniszterelnök beszéde • Évekkel ezelőtt a nemzet élén egy rosszemlékű minisz­terelnök állt, aki kilencvenöt pontban programot adott az országnak, azonban akitől ezt lemásolta, az csak 25 pon­tot adott A demokratikus magyar kormány nem sokat szónokol, mert idejét a mun­ka köti le. Az érdeklődés kö­zéppontjában ebben a pilla­natban és nagyon helyesen, az újjáépítés áll, amelynek első feltétele a szállítás és a közlekedés lehetősége. Az or­szág felszabadulásakor a vas­utak nagyon rossz állapotban maradtak ránk. A hidak, a vágányzat, mindenütt fel­dúlva, megrongálva. Az épü­letek romokban hevertek, használható gördülőanyag úgyszólván nem volt. A vas­úti munkásság megfeszített erővel dolgozott a vasutak üzemképes állapotba való he­lyezésével és munkájuk ered­ményét láthatjuk.­­ A vasúti forgalom meg­indítása lehetővé tette az élel-­ mi­szerszám­lások megkezdé­sét is. Különösen a rendkívül nehéz helyzetben levő Buda­pestnek és a vidéki városok­nak élelmiszerrel való ellátá­sát. A vasutat szervesen egé­szíti ki az autóforgalom. A mai napig 258 személygép­kocsi és 443 teherautó van forgalomban. Ezenkívül 61 MATEOSz teherautó is szol­gálatot teljesít . A háborús események a postaforgalmat teljesen meg­bénították. Ma már azonban ott tartunk, hogy a posta­for­galom is nagyjából akadály nélkül bonyolítódik le. A kormány általában sokat foglalkozik azzal, hogy megja­vítsa a vidéki ipari munkás­ság ellátását Ma már javuló­ban van a helyzet, Békés, Csanád, Bihar és Szatmár megye készletei elszállításra várnak, hogy a magyar ipar segítségére legyenek. ■— Belpolitikai életben első­sorban a közigazgatást kell megemlítenem. A különböző közigazgatási szervek létreho­zását a pártok intézik. Fontos, hogy a pártok megbízottai ki­jelölésénél bölcs mértékletes­séget tanúsítsanak és a szak­­szerűségnek különös figyel­met fordítsanak. Sok meg­jegyzésre adott okot a rend­őrség eddigi viselkedése. A megjegyzések nem voltak alap­talanok. Sok visszaélés tör­tént a rendőrség részéről, sok túlkapás, de ezeket egy pilla­natig sem szabad a demokrá­cia számlájának terhére írni. A rendőrség tagjai közé olya­nok keveredtek, akik sem anyagilag, sem erkölcsileg nem voltak megbízhatók. Ma azon­ban már ott tartunk, hogy a kormánynak megvan az ereje arra, hogy példaadó módon el­járjon ebben a kérdésben, hogy eljárjon úgy azok el­len, akik a rendőrséget támadták, mint azok ellen, akik a rend­őrség kebelén belül hibákat követtek el. Beszélt a miniszterelnök ar­ról is, hogy miként vélekedik a külföld Magyarországról. Megállapította a különböző jelenségekből, hogy a nagyvi­lág az új demokratikus Ma­gyarország felé nagy rokon­­szenvvel tekint. Nemsokára megjelennek országunk fővá­rosában a demokratikus né­pek külképviselői is, ami ál­tal meg lesz a lehetőség arra, hogy határainkon túl lévő magyar testvéreink sorsát megkönnyítsük. Balogh állam­titkár beszéde A miniszterelnök után Ba­logh István államtitkár be­szélt, aki az általános helyze­tet­ a következőkben ismer­tette: Az első kérdés az, — mondta — mi tulajdonképpen a magyar nemzeti kormány hivatása. A kormány legelső feladata az útját tévesztett, elesett nemzetet felsegíteni és rávezetni arra az egyetlen útra, amelyen haladva meg­őrizheti függetlenségét, ki­építheti demokráciáját és él­heti a maga magyar nemzeti életét. Óriási feladat ez, tör­ténelmi hivatás. Őszintén meg kell mondanom, január 22-e óta, amióta Moszkvában — én is, mint az egyik delegátus — aláírtuk a fegyverszüneti egyezményt, azóta van remé­nyünk arra, hogy valóban független, demokratikus és szabad országot építhetünk ki magunknak. — Eggyel azonban tisztában kell lennünk. Ez olyan fel­adat, amelyhez egy párt, sem­milyen párt, egyetlen párt sem elég erős és összeros­­kadna a felelősség súlya alatt Minden pártnak össze kell fognia, mindnek, amely a de­mokrácia alapján áll. Csak olyan pártokkal állunk szóba, csak olyanokkal kötünk szö­vetséget, amelyek a maguké­nak vallják a demokráciát Ha szükség van a pártokra, — mert szükség van — min­denki szeresse pártját, de csak addig, amíg az a párt a becsületes együttműködés je­gyében halad. A kormány kü­lönböző pártok vezetőiből ala­kult és vezetését az a Dálnoki Miklós vette át, akit az önök szónoka nemcsak szívből jövő szavakkal, de az igazságot is feltáró módon köszöntött, mert valóban a mostani mi­niszterelnök volt az egyetlen abban az időben, aki szembe mert szállni a német terrorral és felvette az érintkezést és kiépítette a barátságot a Vö­rös Hadsereg felé. Bizalom Mi a feltétele annak, hogy a pártok közös együttműkö­désével valóban előbbre tud­juk vinni az ország ügyét? Két feltétele van. Az egyik, hogy a pártok egymás iránt legyenek bizalommal és ne legyenek féltékenyek egy­másra, hanem bizalommal egymás iránt és egymásért, valamint egymás mellett dol­gozva vigyék előbbre az or­szág ügyeit A másik feltétel, bizalom a kormány iránt. A kormány iránti bizalom eddig idegen gondolat volt előttünk. A kormány ma azon­ban a mienk. A múltban a kormányok mindig ellenkez­tek a néppel, sohasem az tör­tént, amit a nép akart, a kor­mány akaratát ráerőszakolta a népre, terror alatt álltunk, nem voltunk szabadok,, füg­getlenek. Ma azonban más a helyzet. Akik ma miniszterek vagy államtitkárok, azokat egy évvel ezelőtt internálták, csendőrszuronyok álltak a há­tuk mögött, vagy más elnyo­, matás alatt éltek. Ma más a helyzet, ma könnyű a kor­mány iránt bizalommal visel­tetni, mert ugyanazok a tö­rekvések töltik el, mint a ma­gyar népet. A magyar mun­kásság legyen bizalommal a kormány iránt Természete­sen álljuk a kritikát ha leg­többször csak félreértésekről volt is szó. A pártok vezetői között a bizalom teljes mértékben meg­van. A két munkáspárt veze­tőivel nemcsak bizalmas, de közvetlen baráti légkörben beszéljük meg az időszerű kérdéseket Arról vagyunk ugyanis meggyőződve, hogy csak barátságosan, egymás megértésével, egymás iránti bizalommal lehet a pártokat vezetni és a közérdek szolgá­latában tartani. Ha ettől az elvtől eltérnénk, nem érde­melnék meg pártjaink bizal­mát, félre kellene állanunk. Azt kérem, hogy ahogyan mi ott Budapesten a pártok élén megértjük egymást, legyen ugyanaz a helyzet a vidéken is. A pártok helyi szerveze­teinek vezetői ismerjék meg egymás bajait, s értsék meg egymást A reakció ellen Néha-néha még hallani le­het, hogy különbség van mun­kás és munkás között Ezt ta­gadom. Nincs különbség akár kétkezi, akár szellemi mun­kásról van is szó. Idejét múlta az a jelszó is, hogy a jogokért harcot kell indítani. Nem a jogokért kell harcot indítani, mert az mindenkinek meg­van, harcra csak a reakció el­len van szükség. A reakció az egyedüli ellenségünk, ez ellen kell harcot vívnunk. A reakciónak köszönhetjük ezt a szörnyű tragédiát, hogy a magyar nemzet szinte sírjába hullott. A reakció az egyetlen ellenség. Ez ellen kell harcol­nunk, nem egymás ellen. Ami erőnk a reakció elleni harc után még marad, azt teljes egészében az ország újjáépí­tésére kell fordítanunk. Az ország ilyen romokban, ami­lyenekben most van, sokáig nem maradhat. Sürgősen hoz­zá kell fognunk az újjáépítő munkához. Nincs különbség. Csak dolgozó és nem dolgozó embereket ismerek, de aki nem dolgozik, az ne is egyék. Hogy ez mennyire így áll, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a bibliának ezt a kité­telét Sztálin alkotmánya szó­­szerint átvette. Ebben a vo­natkozásban különbséget nem ismerünk. Ma már nem szá­mít az, kinek ki volt az édes­apja vagy az édesanyja, her­cegi vagy gr­'\®i családból származik-e valaki. Ma azt nézzük, ki mit tud és mennyit dolgozik. — Befejezésül még egy gon­dolatot. Egy-két héttel ezelőtt Pécsett beszédet mondottam egy 30­ 000 résztvevőt számláló kisgazdagyűlésen. Ott is volt vörös zászló, ott is lengtek a piros-fehér-zöld lobogók, ott is voltak munkások, értelmi­ségiek és óriási tömegben pa­rasztok. A munkásság a vörös színt választotta érzelmeinek jellegzésére. A zöld a szabad természet, a mező, a rét színe.­ A parasztság tehát a zöldet, a gazdasági élet színét választ­hatja, a polgári társadalom, az értelmiség a polgári erény jellemzőjét, a fehér színt. Ha ez a három szín egymás mel­lett lobog, minden magyar szív hangosabban dobog. Ha a munkásság összefog a pa­rasztsággal és az értelmiség­gel, ez az összefogás és együtt­működés lesz legbiztosabb zá­loga a független demokra­tikus Magyarországnak, ame­lyért mindannyian dolgozni akarunk és dolgozni is fo­gunk. 71 lengyel kérdés A lengyel kérdés volt már a háború kezdete óta a Szov­jet és Anglia barátságának talán legtöbbet emlegetett próbaköve. Ez volt az a kér­dés, amelyben a két nagyha­talom véleménye a legjobban eltért egymástól. Már évek óta folynak tárgyalások és kísérletezések a lengyel kér­dés minél tökéletesebb meg­oldására, éppen ezért nagyon örvendetes dolog, hogy a hosszú tárgyalások most végre eredményeseknek bizonyultak és a lengyel kérdésben teljes megegyezés jött létre a Szov­jetunió és az angolszászok kö­zött. Az ideiglenes lengyel kor­mány Moszkvában tartózkodó kiküldötteinek a tárgyalására Moszkvába utaztak Mikolaj­­czik és Stanczyk is, a londoni emigráns lengyel kormány miniszterelnöke­­és egyik mi­nisztere. A tárgyalások azzal az eredménnyel jártak, hogy az új ideiglenes lengyel kor­mányban részt vesznek a lub­­lini lengyel kormány tagjai mellett Mikolajczik emigráns miniszterelnök és Vitos, a len­gyel parasztpárt vezére is. A lengyel probléma másik részét Okuliczki tábornoknak és 15 társának a bűnpere ké­pezte. Bebizonyosodott, hogy a 16 katonatiszt aknamunkát folytatott a felszabadító orosz hadsereg ellen. Ebben a kér­désben az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy Okuliczki és társai a londoni emigráns len­gyel kormány utasítására folytattak oroszellenes tevé­kenységet. A vádak szerint olyan mértékű földalatti moz­­­galmat indítottak meg a Szov­jetunió ellen, amelyre a­ szov­jet törvények a halált jelölik meg a legmagasabb büntetés­nek. Hosszas tárgyalások után olyan ítéletet hoztak, amelyek­ben tekintetbe vettek többféle enyhítő körülményt, így töb­bek között azt, hogy a műkör­désüket londonból irányította az emigráns lengyel kormány és azt, hogy Németország le­győzése után amúgy sem je­lentenek komoly veszedelmet a Szovjetre a lengyel össze­esküvők. Az angol lapok véleménye szerint nem okozott volna ez a hím­per sem akkora félreértést a szövetségesek között, ha az oroszok korábban tájékoztat­ták volna a közvéleményt a vádlottak terhére rótt cselek­ményekről. Az egyik angol lap még azt is hozzáteszi, hogy a jövőben nem szabad senkinek sem olyasmit tenni, ami ár­tana az orosz-lengyel együtt­működés ügyének. A londoni emigráns lengyel kormánytól az ideiglenes len­gyel kormány kinevezése után a Szovjetunió és az angolszá­szok megvonták az elismeré­süket. Nemzetközi biztonsági szervezet létesült San Franciscóban A san franciscói konferencia véget ért és legnagyobb ered­ménye az, hogy a jövő hábo­rús viszályok megelőzésére nemzetközi szervezetet létesí­tettek. A konferencián részt­­vevő országok megbízottai megegyeztek a nemzetközi biztonsági szervezet alap­okmányának a szövegében is. Eszerint ennek a szervezetnek az lesz a feladata, hogy a bé­két együttes intézkedésekkel fenntartsa, a támadó cseleke­deteket meggátolja, a nemzet­közi vitás kérdéseket, békésen rendezze és a nemzetek közötti baráti kapcsolatokat a teljes egyenjogúság és önrendelke­zés alapján kimélyítse, végül hogy a nemzetközi együtt­működést megvalósítsa és hogy az emberi jogokat nyelvre, fajra és nemzeti­ségre való tekintet nélkül tiszteletben tartsa és tartassa. Az ú új szervezet a következő tényezőkből áll: 1. a közgyű­lés, 2. a világbiztonsági ta­nács, 3. gazdasági és szociális tanács, 4. igazgató és ellen­őrző tanács, 5. nemzetközi bí­róság, 6. titkárság. A közgyűlés, a kiküldöttek tulajdonképpeni parlamentje évente ülésezik, de rendkívüli közgyűlés is összehívható évente akárhányszor. Az ösz­­szes vitás kérdések a Világ­­biztonsági Tanács elé kerül­nek, így ez a legfontosabb té­nyezője az Egyesült Nemze­teknek. A tanács 11 tagból áll, köztük az 5 nagyhatalom ál­landó tagjaiból és még 6 vá­lasztott tagból. A tanács a legmesszebbmenő hatáskörrel rendelkezik az Egyesült Nem­zetek fegyveres erejének és támaszpontjainak a felhaszná­lására. Ha a tanács olyan tárgyban hoz döntést, amely­nél fegyveres beavatkozásra kerül sor egyes nemzetek el­len, akkor ehhez a döntéshez az öt nagyhatalom szavaza­tán kívül még két szavazatra van szükség, egy egyszerűbb vitának az eldöntéséhez azon­ban egyszerű szavazattöbb­ség­e elegendő, nem akadá­lyozhatja tehát meg egyetlen nagyhatalom sem egy vitás kérdésnek a megbeszélését.A többi tanács és a nemzet­közi döntőbíróság feladata az, hogy különböző függő ál­lapotban levő területek köz­­igazgatásával és ellenőrzé­sével foglalkozzon, a világ gazdasági és szociális kérdé­seivel foglalkozzon. Egyetlen tagállam belügyeibe sem avatkozhatnak bele ezek a ta­nácsok. A titkárság élén a fő­titkár áll, akit a közgyűlés vá­laszt meg a biztonsági tanács javaslatára. Smuts tábornok az Egye­sült Nemzetek értekezletének a záróülésén a következőket mondta: Okmányunk nem tö­kéletes, de igen kézzelfogható és komoly haladást jelent a háború elleni biztonság min­dég korábbi tervével szemben. Ha ez a hulla, arcelvet itt megszövegeztünk, teljesíti a népeknek a békés világ utáni vágyakozását, akkor a világ­­történelem legnagyobb ok­mányai között foglalhatja el a helyét A szervezet előkészítő bi­zottsága Londonban fog ülé­­sezni. Kiadják a háborús bűnösöket A Szövetséges Ellenőrző Bi­zottság fogadta a Népbíróság kiküldötteit. Szabó Ferenc dr., a Szálasi-kormány elleni bűn­per referense terjesztette elő az igazságügyi hatóságok ké­relmét a volt nyilaskormány tagjainak kiadatása ügyében. A Szövetséges Ellenőrző Bi­zottság a kérelmet eljuttatta Moszkvába, Londonba és Wa­shingtonba, ahonnan most várják a választ. A Szövet­ségközi Ellenőrző Bizottság hozzájárul Imrédy Béla volt miniszterelnök, Kovarcz Emil volt propagandaügyi m­inisz­ter és báró Kemény Gábor volt külügyminiszter kiadatá­sához. A szövetségesek nem­csak Szálasit, hanem segítő­társait is »nemzetközi bűnö­­sök«-nek jelentették ki, ennek ellenére Imrédy és társai ki­adatásához hozzájárul, hogy a magyar népbírák magyar­­föl­dön vonhassák felelősségre a magyar történelem e sötét alakjait Beregffy és a töb­biek kiadatása ügyében ké­sői­!) történik intézkedés. 1945 június 3# IGAZSÁG 3

Next