Igen, 1991 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 3. szám
Egy székelyföldi pap vértanú-halála SZERETTE A SZABADSÁGOT... Az Igen ezévi első számában „Meghurcolt, börtönviselt papok az erdélyi egyházmegyében" címmel megrázó listát közöl a Márton Áron hősiességéhez és helytállásához méltó papokról. E szomorú „kislexikont" szeretném az alábbiakban kiegészíteni Ébner Jenő maroshévízi plébános meggyilkolásának ismertetésével, amelyet paptársainak vallomásai, emlékezései tesznek teljesebbé. Az adatokat az elhunyt barátja, Wieland Ferenc nyugalmazott szatmári tisztviselő gyűjtötte össze és bocsátotta rendelkezésünkre. —1989 karácsonyának másodnapján, Szent István vértanú ünnepén zörgettek be Ébner Jenőhöz Maroshévízen (Toplita)—emlékezik Wieland Ferenc. — Házvezetőnője, Gabi néni nyitott ajtót. Öten törtek rá, Gabi nénit leütötték. Mindent összehánytak a lakásban, Jenő bácsit valamiért vallatták. Kihurcolták a kápolnájába és az oltár előtt hátra kötözték a kezeit, stájával bekötötték a száját, felfektették egy padra és térdükkel döngölték a mellét, majd lábbal taposták, amíg kilehelte lelkét. Mindez az oltár előtt történt, ahol ő minden nap misézett. Gabi nénivel a gyergyószentmiklósi kórházban beszéltem. Őt is megrugdosták, kezét dróttal kötözték össze, ami sötétkék nyomot hagyott. A boncolóorvos elmondta, hogy Jenő bácsinak nyolc bordája volt eltörve, tüdeje is megsérült, az onnan kiáramló vér fojtotta meg. Az ügyész szerint nem betöréses lopás történt, mert a szobájából semmi sem hiányzott! — A temetést Erdély püspöke, Bálint Lajos tartotta. Nem voltak sokan, mert félt a nép: az a hír terjedt el, hogy terrorista támadástól lehet tartani. Nagyon éberek voltunk, de hál' Istennek nem történt semmi. A falu népe Gabi nénitől tudta meg a történteket, aki reggel hat órára valahogyan kiszabadította magát. A püspök úr sírt a temetésen és azt mondta, hogy bizonyosan megbocsátott még az ellenségeinek is, és valószínűleg ezek lehettek az utolsó szavai: „Uram, bocsáss meg nekik!" — Mindig mindenkivel jót tett és mindenki szerette. Ez volt hozzá a nyolcadik betörés. Többször felismerte a Securitate embereit, akik értékes tárgyakat vittek el tőle. Nagyon hiszem, hogy a mi Jenő bácsink, aki huszonnégy éve kényszerlakhelyen volt Marosfőn, a szentek soraiba fog lépni, hiszen nagyon sokan kértek tőle imát, mert Székelyföld tudta, hogy az ő kérését meghallgatja a Jóisten. Gálért testvér így emlékezik rá: — Ébner Jenő 1907. április 22-én született Budapesten. 1923-ban lépett be a lazaristákhoz és 1931-ben szentelték pappá Budapesten. A noviciátust Lakócsán végezte. Szolid és szorgalmas fiú volt, kitűnt a szegénység és az egyszerűség gyakorlásában. Szabó Lajos így emlékezik Ébner Jenőre: — Négy évig voltam együtt vele Piliscsabán, ahol együtt végeztük a teológiát. Később mint fiatal papok többször együtt nyaraltunk Mönnchirchenben, Benesék villájában. Mindenkor példás, imádságos lelkületű, az Eucharisztiát különösen szerető, szociális érzésű, mindenkin segíteni akaró, őszintén jóindulatú embernek ismertem. Tóth István emlékezése: — A teológián bölcseletre tanított. Minden órájára komolyan készült, sokat imádkozott, és szívesen vettük igénybe lelki vezetését. Gyaluan idézte a zsoltárokat Sík Sándor fordításában. Első szentmisémen ő volt a kézvezetőm. Gyújtani csak az tud, aki maga is ég. Ébner atyáról el lehetett mondani, hogy lelkesedett Isten országáért, de lelkesített másokat is. Égett és a végén elégett ebben a küzdelemben. Végezetül Bálint Lajos püspök szavait idézzük: Tíz évig a szomszédos plébánián voltam itt, a Székelyföldön, tehát jól ismertem Ébner atyát. Szerette a szabadságot. Ezért volt mint nyugdíjas is szívesen Marosfőn. Sokan jöttek hozzá tanácsért egyháziak és világiak egyaránt. Akin csak tudott, segített. Tragikus halálának is talán ez a két tényező volt az oka: szabadságszeretete és adakozó jósága... Most kapom a hírt Erdélyből: Ébner Jenő gyilkosait elfogták, az indítékok ismeretlenek, ítéletük öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetés. Az erdélyi Popieluszko-ügy részletei azonban mindmáig tisztázatlanok. A felbujtók, a valódi tettesek szabadlábon vannak. Balázs Ádám