Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 1. szám

DECEMBER 21. (Czakó Gábor)...................................................................................2 HIT (Teréz anya: Kicsoda nekem Jézus?; Mocsári Gabriella: „Nem tudjátok sem a napot sem az órát”)....................................................................3 URBI ET ORBI (A Szentatya karácsonyi üzenete)....................................................4 HÍR.............................................................................................................................6,10 MEGHÍVÓ.........................................................................................................................7 CONFESSIO (Balaton Zoltán)........................................................................................8 AGYTAKARÍTÁS (Zsoldos Imre: Kis kínai kóstoló I.; Hetényi Varga Károly: Levéltári anyag).....................................................................11 T. IGEN!.......................................................................................................................15 KÖRÜLTEKINTŐ (Huszthy Ádám-Magyar Bertalan: Határeset­i riport a máriagyűdi menekülttáborból; Zágrábi levél)........................................16 HISTÓRIA (Hetényi Varga Károly: Papok a viharban I.)........................................20 VITA (Emberné Almássy Mara: Mivel kellene ütni a gyereket?).............................22 IRODALOM (Czakó Gábor: Angyalok 10; Vas István: A rostiránt letettem)........25 IGEN KARIKATÚRA (Dömby)....................................................................................32 E számunk illusztrációit A Steyler Missionschronik-jából válogattuk. VEZÉRCZIKK: Hozz ránk víg esztendőt! Nem kérünk kis csodát, Uram, ha megengedsz, nem kunyerálunk adósságelengedést, a világlottót sem akarjuk megnyerni és közös magyar-japán határokra sem vágyunk. Semmi lényegtelent, Uram! Víg esztendőt kérünk, hogy derűvel tudjuk fogadni a sikereket, a gondokat és a sérelmeket, hogy mosolyogni tud­junk rosszakaróinkra még a kezünkkel is, amikor békejobbként nyújt­juk nekik. Hogy gyönyörködni tudjunk vidám barátainkban és családunkban, a szépséges világban, melyben örömöd telik, hogy ujjongó szívvel értsük Fiad Örömhírét, mert hiszen boldogságra alkottál minket. A TARTALOMBÓL:

Next