Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-24 / 9. szám
Üveges Tamás Barsi Balázs Vida Zsuzsanna Rácz Péter Szitányi György Szakolczay Lajos Bencze Csaba Jankovics József Oberfrank Ferenc Szikora József Berghoffer György Simon Éva Domokos Miklósné Kassányi Jenő Békésy Pál Nagy Árpád Csicó László Réczey János Kisdi Ágnes Törőcsik András György Lajos B. Turán Róbert Fehér Natália Zajkás Ágoston Szabó Imre Csuday Csaba Ambrus András Tarjáni Imre Vida Tivadar Tőkéczki László Horváth Péter Dávid Korzenszky Richárd Kóros László Petz György Szalay Olga Tóth Péter Domokos Besztercei Ferenc Kovács István Kőszeghy Miklós Nyíri János Bozóky Kasszián Grundl József Melicher Béla Ranschburg Ágnes Fehér József András Kozma Anikó Dudits Pál Lovas Anna Pintér István Roskó Ilona Zsidei Barnabás Lázár Miklós Horváth Tamás Lindmayer József Polán Hildebrand Nagy Lászlóné Varga Erzsébet Piroska Horváth I. Mihály Borváró Zoltán BognárÁkos Széna János Vízhányó Zsolt Kukorelly Endre Farkas Balázs Bethlenfalvy Gábor Gáspár Csaba László Csapody Tamás Magyar István Lénárd Katona Györgyné Zászlós Levente Simon Géza Gábor Bankó András Botos Máté Rákóczi Piroska Jeleníts István Bukovszki Antal Lakner Zoltán Kökény Lajos Somogyi Győző Pátrovics Péter Tőkés László J. Király István monda neki, hogy az IGEN-től van. Mire Ottó: Ismerem, szoktam olvasni, gratulálok, hogy ilyen jó újságnál van. Na és? Mi ebben a meglepő? — kérdeztük egymástól tettetett fapofával. Az üzlet beindult, bár nem úgy és akkor ahogy terveztük. MÁRIA NATÁLIA nővér látomásainak közlésekor meg kellett emelni a példányszámot s a távoli falvakból is felutazó nyájas olvasók a küszöböt rágták a remittendáért. Marketingszemléletű munkatársaink még néha ma is felvetik egy igazi kegyeslap indításának (anyagi) szükségességét. Az első hús-vér olvasók a békásmegyeri első IGEN-napon találkoztak velünk. Ők is, mi is nagyon elcsodálkoztunk, hogy így néz ki a másik. A hűséges pártfogónk Várszegi Asztrik volt, kinek nevét oly szívesen olvastuk az impresszumban. Sokszor tartotta a hátát értünk, nem csoda, hogy nem akartuk „elengedni" Pannonhalmára főapátnak. A Gondviselés kézzelfoghatósága megdöbbentett minket, amikor egy autóbaleset miatti rokkanttá vált olvasónk a biztosítótól kapott százezer forintját az IGEN-nek adta, mondván: a kórházban ágyhoz kötve az IGEN olvasása tartotta benne a lelket. Ezidőtájt siralmas anyagi helyzetünk miatt éppen készültünk lehúzni a rolót. Nihil obszcén — véltük egy szerelmes vers közlésekor, ám voltak, akik emiatt pornográf lapnak nevezték az IGEN-t. Az aláírásgyűjtés épp ekkor zajlott a pornó és az erőszakhullám megfékezésére. Kőkorszaki módszerekkel, aluljárókban szobrozva is összejött több mint kilencvenezer aláírás. Rádióriport, Tv-híradó tudósítás (persze csak éjfél körül) s nagyszámú újságcikk foglalkozott velünk, s néhány klerikusban felmerült, hátha mégsem vagyunk egészen elvetemültek... A kacsás pulóver Czakó Gáboron volt, amikor az összegyűjtött aláírásokat átadtuk az Országgyűlés (akkori) elnökének FODOR ISTVÁNnak kamerák kereszttüzében. Anyagi önállóságunk nem kevés vihar után jött létre. Kezdeti határtalan önbizalmunk a Gondviselésbe vetett korlátlan hitté alakult. A nagypolitika szele megcsapott minket, amikor az 1990 októberi taxisblokád idején az IGEN különszámmal jelentkezett, melyet többezer példányban osztottunk szét a demokrácia és az alkotmányos rend mellett tüntetőknek. Az IGEN újságíróiskolája talán az első rendszerváltoztató sajtótanodaként indult. Szinte mindannyian itt okultunk az olvasószomorítás mesterségéből. A Guinnes Book még nem hitelesítette, ám nyilvántartásunk szerint eddig 670 szerzője volt lapunknak. Ha a tendencia marad hosszú távon, az olvasók számát is utolérheti szerzőink száma, sőt meg is haladhatja... Erre biztos felfigyelnek Guinnesék. Az Utóiratot tavaly ősszel írtuk: „Mit akarunk? A legkisebbek szeretnénk lenni, de azt nagyon. Nem akarunk többet, de kevesebbet sem. Süket és vak szerelmes akarunk lenni, bárgyú, púpos, semmire se jó koldus, akinek szíve választottja éleseszű, sudár termetű, csillagszemű királylány. Olyan királylány, aki várakozásunk fájdalmát azzal enyhíti, hogy egyre élesebb eszű, sudárabb termetű, csillagabb szemű lesz. Nem akarjuk ruhája szegélyét érinteni, az asztaláról lehullott morzsát is nyugodtan összesöpörheti, csak tűrjön meg minket: titkos hódolókat, haszontalan szövetségeseket. De leginkább varangyos béka akarunk lenni, mert tudjuk: békából lesz a legjobb királyfi! * képes beszéd: királylány alatt egyházunkat kell érteni — a szerk." A harmadik születésnap tiszteletére mindezeket lejegyezte: marcipán