Igen, 1993 (5. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-22 / 1. szám

»>«► in#* n|1* JANUÁR 14. Mit ne mondjunk, olajozottabban működik az Amerika vezette ENSZ-erő, ha Irakról és Kuva­­itról van szó, mint amikor a Balkánról. Irak portyázott párszor Kuvaitban, előretolta légvé­delmi rakétáit, máris kapott az orrára: az elekt­ronizált ENSZ légierő egyszerűen leműtötte a térképről a szabálytalanul elhelyezett rakétá­kat. Saját veszteség nélkül, mindössze négy ira­ki halálát okozva zajlott a három órás hadjárat január 13-án.­­ A Balkán-háborúban csak a vér, a tömérdek polgári áldozat vére olajozza a döntéshozó gé­pezet fogaskerekeit. Rozsdásítja inkább. A vér már ilyen. Ma az olaj és a pénz olajoz, a vér, a szenvedés, no, tudjuk. Akkor hördült föl a vi­lág, a művelt, az európai kultúra letéteménye­se, a korszerű értékek hordozója, amikor "Dub­rovnik műemlékeit bombázták, amikor polgári repülőgépet lőttek le, amikor olasz ENSZ kato­nákat, amikor, a minap, a bosnyák miniszterel­nök-helyettest rángatták ki a szerbek Szaraje­vóban egy francia ENSZ-páncélos utasteréből, és minden teketória nélkül lepuffantották. A francia kormány erre már ejnye-bejnyézett: egy miniszterelnök-helyettes mégiscsak kolléga! Már ránk is sor kerülhet? * A lapzártakor folyt Bosznia-értekezleten Kara­ Dzsics boszniai szerb vezető némi habozás után elfogadta a béketervet, miszerint tartományok­ra oszlana Bosznia, nemzetiségi alapon. De fel­tételül szabta, hogy a boszniai szerbek parla­mentjének ezt meg kell erősítenie. E jóváhagyás január 20-ig esedékes. Szakértők szerint ez az engedékenység időhúzás. A szerbek nem fo­gadják el a feltételeket, s ha elfogadják, nem tartják be, mint ahogy nem tartottak be eddig egyetlen megállapodást sem, mely érdekeiket korlátozta volna — a Jugoszláviát létrehozó Korfui Egyezményig visszamenően.­­ Idehaza parlamenti szünet van. A médiatör­vény nem jött létre, az ellenzék saját javaslatait is leszavazta. Azóta lemondott Gombár Csaba és Hankiss Elemér. A köztársasági elnök nem fogadta el lemondásukat lapzártáig. Helyette tárgyal az ellenzék és a kormánypártok vezető­ivel. * Anélkül, hogy bírálni akarnánk a köztársasági elnök urat, legyen szabad visszagondolni gyer­mekkorunkra. Akár az övére is. Akkoriban az emberek még nem jártak folyton ugyanabban a farmerban és edzőcipőben, hanem hétköznap hétköznaplaiban vasárnap ünneplőben. Még a legszegényebb ember is. Nos, a magyar alkot­mány a köztársasági elnöki intézményt az or­szág ünneplőjének szánta. GÖNCZ úr viszont hatáskörén messze túl, furton-furt bütyköl ben­ne. Már az elfogulatlannak nem mondható köz­véleménykutatók is kimutatták, hogy bizony hanyatlott a tekintélye. És ez nem jó az ország­nak, az elnöki intézménynek, az ő személyé­nek. Az ünneplő viseletből kopott munkaruha lesz a végén. * A Létminimum Alatt Élők Társasága népszava­zást kezdeményez a parlament visszahívása és idő előtti választások kiírása érdekében. A százezer aláírásuk már összegyűlt. Hogy mit kéne az ország fölemelkedése érdekében más­ként csinálni, méginkább: mit lehetne, arra néz­ve semmiféle elképzelésük sincsen. Kiderült a rendszerváltoztatás első két esztendejében az is, hogy igazából a többi pártnak sincs. A hata­lommegosztás során minden komolyabb politi­kai erőnek jutott kormányzati, törvényhozói, helyi igazgatási, önkormányzati, vállalati-gaz­dasági stb. hatalom. Mind tudja, hogy a helyzet iszonyúan nehéz. Eddig még senki nem állt elő a maga hatalmi szférájában olyan gyakorlattal, amely lényegesen jobb és hatékonyabb volna az ANTALL-kormány által próbált elképzelések­nél — és ismét hangsúlyozzuk: gyakorlatnál. Mert beszélni könnyű. Ha a hit is meghal csele­kedetek nélkül, a gazdaság nemkülönben. Az aláírásgyűjtés egyetlen eredménye az lehet, hogy fél milliárd forint kirepül az ablakon a népszavazás költségeire. Többek közt a legsze­gényebbek zsebéből is. * Palotás János pártja hasonlóan veszélyes a demokráciára, mint a létminimum alattiak mozgalma. Ugyanis egy csoport, a vállalkozók, érdekeit próbálja érvényesíteni körvonalazott társadalomfilozófia, szellemiség, ökológiai, szociális, védelmi, nevelési stb., stb. elképzelé­sek nélkül, vagy éppen ilyenek rovására. Eféle pártoknak természetesen helye van egy de­mokrácia palettáján, de kormányra jutva, ugyanaz jön ki belőlük, mint a proletárdiktatú­rából. Egy réteg önzése, vagy a nevében ural­kodó vezetőké. 2

Next