Igen, 1993 (5. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-22 / 1. szám
»>«► in#* n|1* JANUÁR 14. Mit ne mondjunk, olajozottabban működik az Amerika vezette ENSZ-erő, ha Irakról és Kuvaitról van szó, mint amikor a Balkánról. Irak portyázott párszor Kuvaitban, előretolta légvédelmi rakétáit, máris kapott az orrára: az elektronizált ENSZ légierő egyszerűen leműtötte a térképről a szabálytalanul elhelyezett rakétákat. Saját veszteség nélkül, mindössze négy iraki halálát okozva zajlott a három órás hadjárat január 13-án. A Balkán-háborúban csak a vér, a tömérdek polgári áldozat vére olajozza a döntéshozó gépezet fogaskerekeit. Rozsdásítja inkább. A vér már ilyen. Ma az olaj és a pénz olajoz, a vér, a szenvedés, no, tudjuk. Akkor hördült föl a világ, a művelt, az európai kultúra letéteményese, a korszerű értékek hordozója, amikor "Dubrovnik műemlékeit bombázták, amikor polgári repülőgépet lőttek le, amikor olasz ENSZ katonákat, amikor, a minap, a bosnyák miniszterelnök-helyettest rángatták ki a szerbek Szarajevóban egy francia ENSZ-páncélos utasteréből, és minden teketória nélkül lepuffantották. A francia kormány erre már ejnye-bejnyézett: egy miniszterelnök-helyettes mégiscsak kolléga! Már ránk is sor kerülhet? * A lapzártakor folyt Bosznia-értekezleten Kara Dzsics boszniai szerb vezető némi habozás után elfogadta a béketervet, miszerint tartományokra oszlana Bosznia, nemzetiségi alapon. De feltételül szabta, hogy a boszniai szerbek parlamentjének ezt meg kell erősítenie. E jóváhagyás január 20-ig esedékes. Szakértők szerint ez az engedékenység időhúzás. A szerbek nem fogadják el a feltételeket, s ha elfogadják, nem tartják be, mint ahogy nem tartottak be eddig egyetlen megállapodást sem, mely érdekeiket korlátozta volna — a Jugoszláviát létrehozó Korfui Egyezményig visszamenően. Idehaza parlamenti szünet van. A médiatörvény nem jött létre, az ellenzék saját javaslatait is leszavazta. Azóta lemondott Gombár Csaba és Hankiss Elemér. A köztársasági elnök nem fogadta el lemondásukat lapzártáig. Helyette tárgyal az ellenzék és a kormánypártok vezetőivel. * Anélkül, hogy bírálni akarnánk a köztársasági elnök urat, legyen szabad visszagondolni gyermekkorunkra. Akár az övére is. Akkoriban az emberek még nem jártak folyton ugyanabban a farmerban és edzőcipőben, hanem hétköznap hétköznaplaiban vasárnap ünneplőben. Még a legszegényebb ember is. Nos, a magyar alkotmány a köztársasági elnöki intézményt az ország ünneplőjének szánta. GÖNCZ úr viszont hatáskörén messze túl, furton-furt bütyköl benne. Már az elfogulatlannak nem mondható közvéleménykutatók is kimutatták, hogy bizony hanyatlott a tekintélye. És ez nem jó az országnak, az elnöki intézménynek, az ő személyének. Az ünneplő viseletből kopott munkaruha lesz a végén. * A Létminimum Alatt Élők Társasága népszavazást kezdeményez a parlament visszahívása és idő előtti választások kiírása érdekében. A százezer aláírásuk már összegyűlt. Hogy mit kéne az ország fölemelkedése érdekében másként csinálni, méginkább: mit lehetne, arra nézve semmiféle elképzelésük sincsen. Kiderült a rendszerváltoztatás első két esztendejében az is, hogy igazából a többi pártnak sincs. A hatalommegosztás során minden komolyabb politikai erőnek jutott kormányzati, törvényhozói, helyi igazgatási, önkormányzati, vállalati-gazdasági stb. hatalom. Mind tudja, hogy a helyzet iszonyúan nehéz. Eddig még senki nem állt elő a maga hatalmi szférájában olyan gyakorlattal, amely lényegesen jobb és hatékonyabb volna az ANTALL-kormány által próbált elképzeléseknél — és ismét hangsúlyozzuk: gyakorlatnál. Mert beszélni könnyű. Ha a hit is meghal cselekedetek nélkül, a gazdaság nemkülönben. Az aláírásgyűjtés egyetlen eredménye az lehet, hogy fél milliárd forint kirepül az ablakon a népszavazás költségeire. Többek közt a legszegényebbek zsebéből is. * Palotás János pártja hasonlóan veszélyes a demokráciára, mint a létminimum alattiak mozgalma. Ugyanis egy csoport, a vállalkozók, érdekeit próbálja érvényesíteni körvonalazott társadalomfilozófia, szellemiség, ökológiai, szociális, védelmi, nevelési stb., stb. elképzelések nélkül, vagy éppen ilyenek rovására. Eféle pártoknak természetesen helye van egy demokrácia palettáján, de kormányra jutva, ugyanaz jön ki belőlük, mint a proletárdiktatúrából. Egy réteg önzése, vagy a nevében uralkodó vezetőké. 2